Bátonyi Pál

Körtvélyes Kesző és Sárfő magyar földbirtokos családjai 1630–1740

1. rész

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 1. évfolyam 2. szám (2008. szeptember), 8-9. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

Dunakeszi területe[1] ezekben az években a Habsburg magyar királyok, illetve a nádorok okleveleinek tanúsága szerint a Buday Bornemisza Bolgár, a Pilinyi és a Wattay családok kezén volt. A három részre tervezett cikksorozat első darabjában a fent említett családokat mutatom be. A második és harmadik részben e nemesi családoknak Dunakeszivel kapcsolatos tevékenységét tervezem ismertetni – a korabeli oklevelek, jegyzőkönyvek, családi iratok tükrében – időrendben.

Ezek a családok biztosították a település református[2] magyar lakosságának megmaradását, a magyar törvények betartatását és adóztatását is. Ebben az időszakban ez a terület döntően török uralom alatt volt, amit a pesti és budai, többségében bosnyák katonaság biztosított.[3] Báró Esterházy Pál tábornok 1630. szeptember 26-án eladta Keszit, Csömörrel és Szentmihállyal együtt Buday Bornemisza Bolgár Pálnak és Pilinyi Benedeknek. (Az Esterházy család a Wattay család Pozsony vármegyei ágából származik,[4] ahová a tábornok édesanyjának családja, az Illésházy is beházasodott.)[5] A három említett család érintett tagjaira jellemző, hogy az ország középső részének „fővárosában”, Füleken – Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Heves, Külső-Szolnok vármegyék közgyűléseinek színhelyén – a jól képzett és viszonylag független adminisztrációban dolgoztak.

Buday Bornemisza Bolgár család

Zsigmond magyar király 1428-ban a török elől menekülő bolgárokat telepít Rosd-sziget (ma Szentendrei-sziget) területére.[6] A kisnemesi Bolgár család Budán telepszik le, ezért Buday Bolgár lesz a neve, majd egy tagja bort nem kedvelőként megkapja a Bornemisza nevet is.[7] A család 1538-ban Szapolyai János magyar királytól megkapja a rosd-szigeti Bolgárfölde falut.[8]

A török Budán lakó László testvérétől, Pál 1620-ban megvette a falu részporcióját. László további sorsát nem ismerjük. Pál neves ügyvéd lett, többek között a váci, a nyitrai és a váradi püspöknek is prokurátora (védőügyvédje) volt. Tevékenysége során szerbeket telepített délvidéki falvaiból Pomáz térségébe, de birtokok (Paksy család gödi pusztái) gondviselését is vállalta. Füleken, Vácott, illetve Szécsényben lakott. A református ifjú már 1612-től Pest-Pilis-Solt vármegye szolgabírája volt. Felesége (Tholdy Kata) révén jelentős birtokhoz jut, Pest-Pilis-Solt (Soroksár, Szentmihály, Pomáz, Kalász stb.) Nógrád (Gede, Csécse, stb.) és Csongrád (Csány, Tázlár, stb.) vármegyékben. 1619-től Pilis vármegye császári és királyi adórovó dikátora (adószedője). A török hódoltságban adószedés közben fogságot is szenved, de a budai pasa a békeszerződések értelmében kénytelen elengedni. 1655-től Nógrád vármegye helyettes alispánja és 1659-től Pest-PilisSolt vármegye esküdtje. Pál 1661-ben hunyt el, végrendeletében már általa megvett falvakat is felsorol, többek között Bács vármegyében (Billa, Blata, Szylvás, stb.) és megemlíti örökösként Budán lakó menyét is. Birtokait két lánya (Anna és Sára) után vejei öröklik.[9]

Pilinyi család

Az ősi magyar kisnemesi család tagjait Pilínyi, Pilényi, Peleni és pilinyi Nagy néven is írják.[11]A család nevét a Nógrád vármegyei Piliny településről vette.

A magnélkül elhalt Péter birtokait 1319-ben a Szécsényiek kapják. 1448-ban Péter, illetve 1493 és 1496 között Pál Nógrád vármegyei és László 1498-ban Gömör vármegyei alispán. Bálint, Benedek és Menyhért 1548-ban Piliny birtokosai, illetve Bálint Nógrád vármegyei alispán. Ferenc 1553-ban Nógrád vármegyei szolgabíró. A család kisebb birtokokat kapott Nógrád (Karancskeszi, Tarnócz, stb.) és Pest (Szele, Györgye, stb.) vármegyékben. Benedek 1597-ben Nógrád vármegyei táblabíró, 1622-ben Pest vármegyei birtokait eladja Litassy Istvánnak. A táblabíró Benedek és a család egy másik Benedek tagja 1597-ben becstelenségi pereket folytatnak egymással. Mihály 1642-ben, Albert 1643-ban pereskedik Buday Bornemisza Bolgár Pállal. A család több tagja részt vett a török elleni harcban (Eger, Buják) és elszegényedésükhöz jelentősen hozzájárult a fogságba esettek váltságdíjának előteremtése. Birtokaik nagy részét (a pilinyi kúriát is) 1661-ben és 1669-ben a Wattay család vette meg, míg a család utolsó férfi tagjának elhalásával a maradék birtokrészbe Jeszenszky Mihályt iktatják be 1730-ban.[12]

Wattay család

Ősi törzsfői család. A honfoglalás előtt a Kárpát-medencében élt – a fehérhorvátok (lengyelek) és a németek által venger (vangar) néven nevezett nép egyik törzsét Vata-Bata (Báta)-Pata és rokon nemzetségeit (Tata, Káta, Máta, Sáta, stb.) vezette, melynek területe Kelet-Dunántúltól Debrecenig terjedt.[13] A második vérszerződéssel csatlakoztak Árpád népéhez (Anonymus „kunjai”). A besenyőkkel történt szövetségkötésnél Szatmár besenyői betelepültek a Kárpát-medencébe, ugyanekkor az egyik Vata egy besenyő törzs vezetője lett.[14]

A 907. évi pozsonyi csata után a Vata törzs részei NyugatDunántúlra települtek (Bélvata, Vajasvata, stb.).[15] A családnak ez az ága adta a pozsonyi várnagyokat, továbbá részt vettek a nyugati hadjáratokban is.[16] Ősei az Eszterházy, Illésházy stb. családoknak. A család békési ága biztosította az Árpád-házi királyok uralmának folyamatosságát azzal, hogy a pogány Vata (Vatha) kiverte a németek híveit Magyarországról, valamint megbüntette az erőszakot alkalmazó egyházi vezetőket és átadta a hatalmat I. András királynak. Fia, Janus a Csolt nemzetség őse, utódai közül többen püspökök lettek.[17]

A családnak a Borsod megyei Vattáról származó „felsővattai” előnevű tagjai négy ágra oszthatóak:

– vági ág: az 1400-as évek végén házasodott be a Sopron vármegyei Vághy családba I. Ferenc (Kapuvár, Léka, Velike, Sztrisnyák várkapitánya), fia, Lőrinc, Csesznek várkapitánya, unokája, II. Ferenc költő, festő (Veszprém, Székesfehérvár, Csesznek várkapitánya). Utódaik leányágon Kisfaludy, Hagymássy, stb. családok;[18]

– szili ág: az 1600-as évek elején Lukács a Pozsony vármegyei Detrekő várkapitánya, majd a család Sopron vármegyében szerez birtokokat, leszármazottai ma is ott élnek;[19]

– borsod-gömör-abaúji ág: Eger eleste után északra húzódnak, részt vesznek a török elleni harcokban, Eger, Boldogkőváralja, Szendrő, Putnok védelmében, a leszármazottak ma is ott élnek;[20]

– pest-nógrádi ág: 1607-ben az evangélikus I. Gáspár bir tokrészt vesz Pilinyben. I. Pál 1641-ben Nógrád vármegyei esküdt, 1668-ban esküdt, majd 1681-től alispán Pest-Pilis-Solt vármegyében. II. Pál 1668-ban Heves megyei esküdt, majd Pest-Pilis-Solt vármegyei szolgabíró. I. János 1671-ben PestPilis-Solt vármegyei szolgabíró, majd 1676-tól esküdt. Török fogságba esik, de kiszabadulása után katonáival részt vesz Vác, Pest, Buda felszabadításában. 1704-ben a Nógrád vármegyei kuruc nemesi felkelők kapitánya, majd Pest-Pilis-Solt vármegye első kuruc alispánja, 1711-ben Ajnácskő várkapitánya. 1686 és 1723 között a legaktívabb betelepítője Nógrád és Pest-Pilis-Solt (Sződ, Csomád, Rátót, Kiskörös, Solymár, stb.) vármegyéknek. István a telepítések végrehajtásában társa I. Jánosnak. II. Borbála a sziráki kastély építője. A család többnyire Füleken, Besztercebányán, Pilinyben és Szécsényben lakott.[21]

A család Vattáról származó tagjaiból vált ki a vattai Batta és a vattai Perbált család is. A család tagjai különbözőképpen írták nevüket: Vatay, Vathay, Vataÿ, Vataj, Vattay, Vatthay, Vattaÿ, Vattaj, Watay, Wathay, Wattay, Watthay, Wattaÿ, Wattaj. Utódaik leányágon a Teleki, Szemere, Fáy, Kubinyi, Bárczay, Prónay, Görgey, Vay, stb. családok.

A Wattay család címere[22]

JEGYZETEK

[1] Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveiben ebben az időszakban gyakran Körtvélyes, Kesző, Sárfő neveken szerepelnek a mai Dunakeszihez tartozó területek.
[2] A törökök kiűzése után a felszabadított részeken a reformátusok iratai jellemzően elvesztek. A becslések szerint Magyarország lakosságának mintegy 80 %-a ekkor református volt. Jellemző, hogy a katolikus Rákóczi Ferenc Vallomások, emlékiratok.(Bp., 1979. 241.) művében írja „Az egész sereg – alig tizedrészét ki- véve – kálvinista volt…” A törökök az uralmuk alatt lévő területeken a római pápa papjait üldözték, csak a boszniai ferenceseket támogatták, nekik új püspökséget is engedélyeztek a Pozsega vármegyei Velikén. Dunakeszi 1676., 1680. években kurális hely. Ez azt jelenti, hogy csak nemesek lakják, ezért megtagad- ták a tized fizetését. Az Alagon lakók még 1711-ben is megpróbálták megtagadni, sikertelenül. Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában 1526–1686. Vác, 2008. 127.
[3] „Buda egész lakóssága boszniai bosnyák.” Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Bp.,1985. 252. ; „A budai vilájet váraiban 1558-ban beállt újoncok (814 fő) csak 2,5%-a származik Kis-Ázsiából, a többség 40,2% boszniai és 12,9% hercegovinai (¾ moszlim, ¼ áttért moszlim)…” Hegyi Klára: Balkáni katonák és parasztok a budai vilájetben. Bp., 2002. 24–25.
[4] Révai Nagy Lexikona. VI. köt. Bp., 1912. 729. ; Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. IV. Pest, 1859. 80.
[5] Nagy I.: i.m. V. 223.
[6] Bártfay Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002–1599-ig. Bp., 1938. 157.
[7] Jakus Lajos: Szécsény prókátora Buday Bornemisza Bolgár Pál Bolgárországtól Bolgárfaluig. Salgótarján, 1985. 11.
[8] Magyar Országos Levéltár, P 1744, Wattay család.
[9] Magyar Országos Levéltár, P 1744, Wattay család. ;  Jakus L.: i.m. 28–29. ; Belitzky János: Nógrád megye története 896–1849. Salgótarján. 1972. 202.
[10] Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638-1711. I. Bp., 1983. 32. ; Magyar Országos Levéltár, P 1744, Wattay család. Helyesen a Kaszás, de hibásan a Tholdy és Bornemisza családoknál. Nagy I.: i. m. VI. 120.
[11] Nagy I.: i.m. IX. 293.
[12] Borosy A.: i.m. 35.,42. ;  Nagy I.: i.m. IX. 293-294. ; Belitzky J.: i.m. 103., 149.
[13] A Vata, Bata, Pata nevek azonosak, egymással felcserélték az oklevelekben, település nevekben, családnevekben hasonlóan, mint Bihar=Vihar, vagy Bay=Vay. A törzs települései Debrecenig körbe ölelik az Alföldet (tőlük kelet- északkeletre az Ugg, Ung ,Ugocsa törzs, délkeletre a székelyek települtek) Kolozspata, Vattaháza, Vatasomlyó, Batta, Patapoklos, Dunapataj, Vattacsanak, Százhalombatta, Bataháza, Gyöngyöspata, Vatta.
[14] Henkey Gyula: Magyar népességek embertani képe II. Rábaköz. Bp., 2004. ; Padányi Viktor: Dentu-Magyaria. Veszprém, 1989. 440.
[15] Osztrák (és szlovák) történészek, régészek szerint 907 előtt nem települtek magyarok a Kárpát-medence nyugati részébe. Elhangzott az Árpád emlékezete emlékülésen 2007.11.13-án.
[16] Győr-Sopron-Moson Megyei Levéltár, DF 202887, Vathai Mihály 1452.04.21. pozsonyi várnagy
[17] Váradi püspök Vata 1186-89. Révai Nagy Lexikona XIX. Bp. 1926. 96.
[18] Wathay Ferenc énekes könyve. II. Bp., 1976. 137-139.
[19] Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad. [é.n.] 650.
[20] Mihályfalusi Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Rimaszombat, 1907. 686-687.
[21] Magyar Országos Levéltár, P 1744, Wattay család
[22] Pest Megyei Levéltár