Kollár Albin

Három küzdelmes esztendő

Hitvalló iskolánk történetének utolsó három éve

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 10. évfolyam 1-2. szám (2017. május-szeptember), 14-15. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

A második világháborús hadműveletek még nem értek véget, amikor – Kocher László főjegyző 18/1945. számú jelentése szerint – 1945. február 26-án 240 gyerek részvételével ismét megindult a tanítás Dunakeszi római katolikus elemi iskolájában.[1] A tanítás megkezdése annak ellenére történt, hogy az iskola súlyos károkat szenvedett a harcok idején.[2] A háborús körülmények miatt, megfelelő feltételek híján településünkön csak ekkor kezdődött az 1940. évi XX. törvény által elrendelt iskolafejlesztési munka, mely szerint a meglévő hatosztályos népiskolákat nyolcosztályos népiskolákká kell fejleszteni.

A következő, 1945/46-os tanévben 40 diákkal, koedukált ötödikes általános iskolai osztály szerveződött a római katolikus elemi iskolán belül. Ekkor az iskola 8 tantermében 491 diák tanult. A 11 fős tantestületnek négy szerzetesnővér tagja volt. Az iskola igazgatója ekkor Bajnok Géza volt, az intézmény fenntartásával kapcsolatos feladatokat, az iskolaszék elnökeként, Fieszl János esperes-plébános látta el.

Évzáró jelentés a római katolikus iskola 1945/46-os tanévéről

Az 1945/46-os tanévvel küzdelmes három év kezdődött a hitvalló iskolák életében. A kommunista propaganda a vallásos nevelés lejáratásra törekedett. Egyre másra olyan rendeletek jelentek meg, amelyek célja az egyházi iskolák ellehetetlenítése volt. A proletárdiktatúrát célul kitűző politikai erők az egységes iskola, egységes oktatás–nevelés, egységes ifjúsági mozgalom erőszakos megteremtésére törekedtek. A háború utáni időszakban a hagyományos ifjúsági szervezetek: az önképzőkörök, a sportkörök, a cserkészet, a Mária kongregáció folytatták életüket, azonban a baloldali vezetés alatt álló belügyminisztérium adminisztratív intézkedésekkel korlátozta a hitvalló iskolák működését.[3] Ennek szellemében már 1946-ban nyugdíjazták a dunakeszi katolikus népiskola igazgatóját, a példás szakmai múlttal bíró Bajnok Gézát.[4] Az ő munkájának folytatására az egyházmegyei főhatóság – Fieszl János javaslatára – Bottló Vince tanárt nevezte ki.[5]

1946 augusztusában, a különböző jellegű általános iskolák együttműködése jegyében történt a Dunakeszi–alagi társulati koedukált polgári iskola és a katolikus népiskola egyesítése. A polgári iskola az 1945/46-os tanévben már nem indíthatott első osztályt, így ott három évfolyamon folyt a tanítás. Az iskolák egyesítését Fieszl János is támogatta, hisz a népiskola alakuló felső tagozata számára sokat jelentett a polgári iskolai tanításra képesített tanárok szakmai tapasztalata,[6] ugyanakkor az anyagi gondokkal küzdő polgáriban tanítók is megőrizhették állásukat. A polgári társulati iskolával érkezett tanárok: Schneider Anna, Süttő Artúrné, Tanay Béláné Szász Magdolna, Bottló Vince. A katolikus elemi népiskola új megnevezése katolikus elemi iskola lett. A tanítás ettől az évtől két helyen folyt: a „polgárisok” a János utcai, a katolikus általános iskolások pedig továbbra is a régi, Erzsébet királyné utcai épületben tanultak. Az egyesített két iskolatípus tanárai összhangban működtek, amire biztosíték volt az is, hogy mindkét tantestületnek tagja volt Szakáll László és az a tény is, hogy a János utcai épületben kapott otthont a Pandúr József által már több mint egy évtizede vezetett 834. számú Fráter György Cserkészcsapat. A polgáriban és az elemiben is Delia István volt a hitoktató.

A katolikus és a polgári iskola pecsétje

1947 tavaszán a diktatúrára törekvő baloldal kísérletet tett az addig minden iskola tantervében kötelező hitoktatás fakultatívvá nyilvánítására. Ez a kísérlet még sikertelen volt, viszont már nem működhettek a katolikus ifjúsági szervezetek, a katolikus tanítók és tanárok szakmai szövetségei, nem jelenhettek meg a katolikus nevelési szaklapok sem. Nem kaptak kiadási engedélyt a Szent István Társulat tankönyvszerkesztősége megbízásából készített tankönyvek kéziratai.[7] 1948 nyarán bekövetkezett az elkerülhetetlen, az országgyűlés megszavazta az iskolák államosításáról szóló 1948. évi 33. törvényt. (4885 iskola került ezzel a törvénnyel az állam birtokába, ebből 3148 tartozott a katolikus egyházhoz, beleértve felszerelésüket, berendezésüket is. Hatalmas anyagi érték került minden ellenszolgáltatás nélkül a már proletárdiktatúrává átalakított pártállam birtokába.)[8]

Az egyesített katolikus és polgári iskola 1946/47-es évkönyve a tanári kar névsoráva

Az egységesített dunakeszi iskola utolsó tanévében még jelentős személyi változások történtek: Bottló Vince igazgató a téli szünidő idején felmondás, bejelentés nélkül elhagyta az iskolát. Igazgatói megbízást a Felvidékről érkezett Hubalik Károly kapott.[9] A tanév elején érkezett a tantestületbe Vakulya M. Violanta szerzetes nővér. Ő a többi, már korábban itt működő rendtársával (Balogh M. Angyalkával, Gracza M. Editával, György Leonillával, és Várady M. Aquinátával) már csak ebben az évben taníthatott, hiszen a katolikus egyházi főhatóság megtiltotta valamennyi szerzetes tanítónak, tanárnak, óvónőnek az állami intézményekben való tanítást. (A rendelkezés 5000 szerzetesre vonatkozott.) A dunakeszi szerzetes tanítónők közül ketten 1948 őszétől a helyi járműjavító üzem „galván” részlegében helyezkedtek el.[10] A felekezeti alkalmazású pedagógusok túlnyomó többsége állami státusba került. Az 1947/48-as tanévben az iskolát 594 diák látogatta. A 16 tanulócsoportban volt 49-es létszámú is! Az iskola neve 1948 őszétől Állami Általános Iskolára változott, igazgatója Pandúr József. lett.[11]

Az államosítással az 1948-ig a település és a katolikus egyház által fenntartott több mint száz éves múlttal rendelkező iskola életében új korszak kezdődött. A keresztény szellemi- erkölcsi-lelki értékek alapján működő népiskolából diktatórikus rendszer által irányított, beszűkített célok megvalósításáért működő intézmény jött létre.

Fieszl plébános kimutatása az államosított katolikus iskoláról

JEGYZETEK

[1] Pest megyei Levéltár, Dunakeszi közigazgatási iratok. V. 1031 D. b. / Kijegyzetelte: Ágoston András.
[2] Dunakeszi Főplébánia Levéltára, Historia Domus, II. 1917- 1971. 69.
[3] Mészáros István: Kimaradt tananyag, Diktatúra és az egyház 1945-1956 I., Márton Áron Kiadó, Budapest, 1993. 64-66.
[4] Váci Püspöki Levéltár (továbbiakban: VPKL) Bajnok Géza nyugdíjazása, Schola Dunakeszi, 1945/563.
[5] VPKL., Bottló Vince kinevezése, Schola Dunakeszi, 1947/2281.
[6] VPKL., Schola Dunakeszi, Kétféle jellegű általános iskolák együttműködése, 1947/9238.
[7] Mészáros István: A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon, Szent István Társulat, Bp., 2000., 290.
[8] Mészáros István: Kimaradt tananyag, Diktatúra és az egyház 1945 -56., Márton Áron Kiadó, Bp., 1993.,71.
[9] VPKL.,Bottló Vince távozása, Schola Dunakeszi, 1948/251.
[10] Dobrovits István 2017. április 12-i szóbeli közlése.
[11] A sokoldalú, mindig derűs, diákjai és nevelőtársai által szeretett tanár több évtizedes pedagógiai munkájának eredményeit városunk vezető testülete 1989-ben Dunakeszi Város Díszpolgára címmel ismerte el.