Varga István József

Az Alag-Dunakeszi református egyház alapító lelkésze, Kirner Adalbert Bertalan

1. rész

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 8. évfolyam 2. szám (2015. szeptember), 2-5. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

A következőkben az Alag-Dunakeszi református egyház alapító lelkésze, Kirner Adalbert Bertalan (1884-1973) életét és munkásságát mutatjuk be.

Kirner Adalbert 1884. május 31-én született Békésen. Édesapja Kirner Adalbert református kalaposmester, aki a Felvidékről, Rozsnyó környékéről került Békés megyébe. Édesanyja Kisújszálláson született, lánykori neve Tankó Julianna. Az anyakönyvben feljegyezték, hogy az újszülött másik neve Bertalan, s „ágybólisága törvényes”. A gyermekkor meghatározó élménye volt a békési vásár, ahol az édesapa 1895-ben egy vásári bibliaárustól megvette a kis Berci első könyvét, az Újtestamentumot. A négyosztályos elemi elvégzése után a nyolcosztályos békési „Főgymnasyum” következett. Már az iskolában is kitűnt – no, nem a jó osztályzataival – humorával, írói ambícióival. „Kirner Berczi IV. o. g. t. Békésen 1899-1900 évben Diák- Világ czímmel újságot szerkeszt, tanuló társainak kopír papírral másolgatta.” A lap első és egyben egyetlen évfolyama igazgatói intéssel és bezáratással ért véget. Az érettségi vizsgát – több évismétlés után – 21 évesen Máramarosszigeten tette le. A rossz iskolai eredményekhez nagyban hozzájárult édesanyjának nyújtott állandó segítsége a kalapos üzlet fenntartásában. „Édesatyám elhalt 16 éves koromban. Édesanyám folytatta a mesterséget s itt maradtunk öten árvák. S én, mint fiúgyermek gimnáziumi tanulmányaim mellett este és iskolán kívül a mesterségben dolgoztam.” Az önként vállalt tanyasi misszió is a tanulás rovására ment. „Én már mint kis gyermek a papi pályára készültem. Mint békési gimnázista 1904-ben jártam ki a tanyai iskolákba predikálgatni.”

1905 őszén édesanyja beíratta a Sárospataki Református Teológiára. 1908-ban Németországba utazott tanulmányútra, s a híres Loebe által alapított neudettelsaui diakonissza intézetben is heteket töltött, Petzel Hermann szuperintendáns diakónusi munkáját tanulmányozva. Az 1909. december 7-én letett vizsgával segédlelkészi beosztást kaphatott. („Lelkészi hivatalra képesített” 1911. szeptember 8-án lett Sárospatakon.)

Segédlelkészként (káplánként) legjelentősebb állomáshelye Rákospalota volt, ahol 1910. március 9-én hirdette először az Igét. Tanított a Wagner-féle magángimnáziumban, az Ambruzs-féle polgári leányiskolában, a községi leány- és fiúiskolában, valamint az inasiskolában. Ekkor járt először az időnként Rákospalotához, máskor Fóthoz tartozó szórványnál, az Alag-Dunakeszi gyülekezetnél. Rákospalotán egy, a magángimnázium visszásságairól szóló „röpirata” miatt, a gimnázium igazgató-tulajdonosa feljelentette mind a világi, mind az egyházi bíróságokon, s kizárta az intézetből a református hitoktatást. Az ifjú és forrófejű káplánt Seregélyesre helyezték. Lévay Lajos esperes, egyházi író ajánlásával került vissza szülőföldjére, Békés városába. Kecskeméti Ferenc világot járt lelkész mellé került káplánnak 1912-ben. A város határán kívül nagy távolságban lévő tanyákat kezdte látogatni. Szabadnapjain a tanyasi iskolákban tartott bibliaórákat, istentiszteleteket, olyan helyeken, ahol tőle hallottak először imádságot, tanítást, prédikációt. A városi szolgálatban a beteglátogatást tartotta legfőbb lelkészi feladatának. Lelkészi, valamint irodalmi munkájáért számtalan elismerést kapott.

Békési segédlelkészként 1912 körül

1914 novemberében jelentkezett katonának. Betegápoló lelkésszé való debreceni kiképzése után egy besztercebányai „katonai megfigyelő-állásra” helyezték. 1916. január 14‑től három nap szabadságot kapott, hogy egyetemi tanulmányait intézhesse, mivel a háború előtt beiratkozott a Budapesti Református Teológiára. Elképzelhető, hogy ekkor vásárolta meg későbbi alagi házát a Gróf Károlyi utca 13. szám alatt. Nem találtam másik szabadságolási engedélyt ebből az esztendőből, de több helyen is ír a „kis alagi házikó” 1916-os megvásárlásáról. Ugyanebben az évben megnősült, Kiss Ilonát vette feleségül. 1917-18-ban az észak-olasz hadszíntéren hadosztálylelkészként szolgált. 1918-ban megszületett Károly nevű fia. Egy kis kézzel írt füzet – melynek címe „Harctéri utolsó jegyzet” – bejegyzése szerint: „1918. okt. 31-én indultunk el az ezreddel az olasz frontról, a Monte Szolarellóról és hosszú gyalog masírozások után kikerülve Olaszországból vonatra ülve november 20-án érkeztem vissza 1916-ban alapított családomhoz Alagra.”

Mivel a békési parókia be volt töltve, s édesanyja még 1916-ban meghalt, így Alagon próbált új életet kezdeni. Feleségét – aki már hat hónapja lakott az alagi házban – féléves gyermekükkel együtt felvették az élelmezési kvótába. A háborúból visszatért katonát, „pláne, mint papot”, vegyes érzelmekkel fogadták, és élelmezés tekintetében figyelembe sem vették. A menetelés, vonatozás, veszteglések és a bizonytalanság miatt teljesen kimerült. „Alagon voltam kénytelen meghúzódni. Mint 3 kis veréb húzódtunk meg kicsiny házikónkban. A csecsemő, az édesanya és a fáradt, beteg, állásnélküli, kenyérnélküli pap.” Kínzó reumája ellenére favágást, fizikai munkát vállalt, szülőföldjéről pedig jó szándékú testvérek adományait „batyuzta” haza. A veresegyházi református lelkész, Őry Lajos juttatta egy kis kenyérnek valóhoz. A fizikai munka testileg kifárasztotta, és hiányzott neki a szellemi, lelki szolgálat. Elhatározta, hogy folytatja lelkészi munkáját. 1919-ben a kommunista községi vezetés nem rokonszenvezett terveivel, de saját házában mégis vallásos összejöveteleket szervezett, nem kis kockázatot vállalva ezzel. Ének-, biblia- és vallásórákat tartott, melyeken reformátusok, katolikusok, lutheránusok és mások is részt vettek. Ezek az összejövetelek voltak az alagi egyház megalakításának kiindulópontjai.

A háború előtt már volt református élet Alag-Dunakeszin, a szórvány felváltva Fóthoz, illetve Rákospalotához tartozott. A gyülekezet történetét jelenleg 1902-ig tudjuk visszavezetni.

Kirner Petri Elek református püspöktől kapott bíztatást az alagi egyház megszervezéséhez, melyhez abban az időben nagy bátorság kellett. Mivel akkor más felekezet még nem éledezett a településen, a gyülekezet Alagi Szabad Egyház néven kezdte gyakorolni a hitéletet. 1919 tavaszán a fóti református lelkész, kinek filiája volt akkor Alag- Dunakeszi, hivatalosan is rábízta a lelkészi szolgálatot és az egyházi funkciók ellátását Kirner Bertalanra. „Az 1919. január hó 12-én tartott Alag-Dunakeszi egyházalakuló Közgyűlésen Balogh Ferenc fóti lelkész bejelenti, hogy az alagi községháza tanácstermében minden második vasárnap d.u. 3 órakor istentisztelet lesz. Az istentisztelet tartására, egyház megszervezésére, fejlesztésére vállalkozik Kirner A. Bertalan volt békési ref. segédlelkész, a háborúban 1914-1918 katonai lelkész.”

Kirner visszaemlékezésében az szerepel, hogy már ezen a napon istentiszteletet tartott, s még aznap megtörtént az első presbiterválasztás is. Lelkészi munkája honorálását az egyházi bevételek 75%-ában állapították meg. Március 19-én átvették a leendő egyház pénzkészletét és vagyontárgyait. Ma szinte elképzelhetetlen, hogy a kommün ideje alatt egyházat szervezzen egy „lenézett, burzsuj pap”. A népbiztosok gyakran elvették az alagi községháza tanácstermét, vagy az iskolai helyiséget – ahol Kirner a vasárnapi istentiszteleteket tartotta -, ilyenkor a lelkészlakásba vagy a szomszédos Dunakeszi községi tanácstermébe vonultak át. Az első keresztelés 1919. február 9-én történt, Szabó Elemér Jánost részesítette a lelkész úr a keresztség szentségében. A harmadik keresztelőt 1919. május elsején tartották, az 1918. május elsején született Kirner Károly Bertalant tartotta keresztvíz alá édesapja. A keresztszülők Kiss János gyógyszerész (az édesanya testvére) és felesége voltak. A fiókegyház első esküvője 1919. május 4-én zajlott, Kiss András sződi római katolikus vette nőül Sándor Juliánna abádszalóki születésű református kisasszonyt. Volt olyan eset, hogy terem hiányában a katolikus iskolában vagy a lelkész lakásán tartották az esküvőt. Kirner Bertalan írja: „Mint érdekes és kortörténeti jelenséget is megemlítem, hogy 1919 májusában én egyházi keresztelést végeztem szerényen, zsidó keresztanya jelenlétében, az én istentiszteletem keretében, míg […] tréner és zsokék gazdag pompában kommunista keresztelést tartottak nagy nyilvánosság előtt az utcán illetve az alagi községháza előtti téren.”

Ahhoz képest, hogy április 13-án még a honvédségtől kellett igazolást kérni személyazonosságáról és egy április 29-i keresztelést kérő levél így kezdődhetett: „Kedves Lelkész Elvtárs!”, 1919 júliusában, a kommün gyengülésével már kedvezményeket is ki tudott csikarni az alagi direktóriumtól: „Ezen iskolahelyiség, iskolaterem az illetékes felettes hatóság engedélye folytán Istentiszteleti célra, imateremnek van kijelölve, átengedve; amiért is ezt a helyet Istentiszteleti célon kívül más célra lefoglalni nem lehet. Alag, 1919. július hó 7. Csizmadia Lajos egyház tag, Kirner A. Bertalan reform. lelkész. Direktórium nevében: Straub Károly.”

1919. elsején elbukott a Tanácsköztársaság. Bekapcsolták a vallási életbe Kundháztelepet (ma Fót része), az elárvult Hadikórházat és a dunakeszi Műhelytelepet is. 1919. december 7-én megalakították az Alagi Keresztyén Társaskör-t, melynek fő célkitűzése a keresztyén közművelődés előmozdítása volt.

1920-ban és 1921-ben a kommunista elítéltek kérvényei alapján Kirner Bertalannak kellett igazolni múltjukat, a diktatúra alatti magatartásukat (ez 1945-ben pont fordítva történik, az ő tevékenységét kell majd igazolniuk). „Kommün után pedig a felebaráti szeretet és papi kötelességből kifolyólag az oláhok kezéből kellett, mint papnak kimenteni /eljárni/ az összeszedett kommunistákat. Jót álltam értük, kiszabadítottam őket, akik közül később, mint látható kikerültek fő vádlóim és gyűlölködő ellenségeim, akiknek vallomása nagyszerű alapul szolgált 13 évvel későbben az én papi tisztemtől való megfosztásuknak.” De nem csak az „oláhok” (román hadsereg) kezéből kellett kimenteni elítélteket, hanem a „váczi kir. orsz. fegyintézet”-ből is. Például Juhos János református elítélt a fogházmisszió vezetőjének segítségével kérte felmentését: „Annak igazolására, hogy a kommün alatt hogy viselkedtem és hogy kommunista nem voltam, bejelentem tanúként Schmidt János kovács mestert, Blaskó István gazdát, kik laknak Dunakesz (Pest m) községben. A jövőben semmit nem teszek, ami az állam és a társadalom rendje és nyugalma ellen irányul.”

Kirner Bertalant, mint volt tábori lelkészt, a kommün ellenségét, egyházszervezőt az új községi vezetés befogadta. 1919 augusztusában már őt is kivezényelték karhatalmi járőrszolgálatra, fegyvertartási engedélyét megújították. 1920. október 10-én egyik alapító tagja lett a MOVE alagi alosztályának. Az alakuló ülést, mint később sok más társadalmi, kulturális rendezvényt, a Lovaregyleti Szállodában lévő Hámor- féle vendéglőben tartották. Részt vett az ülésen többek között vitéz nagybányai Horthy Jenő (a kormányzó legkisebb öccse, istállótulajdonos, ref. presbiter), gróf Pejacsevits Albert mágnás, a Lovaregylet más vezető személyiségei, a kor híres zsokéi, trénerei, azok feleségei valamint a község elöljárói.

1921 az anyásítás éve volt. A Pesti Református Egyházmegye 1921. évi Közgyűlési Jegyzőkönyvében a következő szerepel: „19. szám. Alag-Dunakeszi leányegyház előterjeszti anyásítási kérelmét és lelkészi díjlevelét bemutatja. Indoklása, hogy a lélekszáma 900-at meghaladja, mindennapi iskolások száma 54. Az E. T. szerinti minimális adókulcs is biztosítja költségvetését. A Magyar Lovaregylet templomkertet helyezett kilátásba. Egyházmegyei közgyűlés Alag-Dunakeszi leányegyház anyásításához hozzájárul s a bemutatott lelkészi díjlevelet jóváhagyja.” Az 1921. november 1-jei istentisztelet után tartott presbiteri ülésen döntöttek a meghívás útján történő lelkészválasztásról. „A presbyterium bejelenti, hogy a hívek túlnyomó többsége Kirner A. Bertalan váczi segédlelkészt óhajtja meghívni az alag-dunakeszi-i lelkészi állásra.”

Az események ezután viharos gyorsasággal követték egymást egészen az 1921. november 20-án tartott lelkészavatóig, melyet egy meghívó, egy újságcikk és egy távirat segítségével mutatunk be.

„MEGHÍVÓ – Az alag-dunakeszi ref. egyház önállósíttatván egyházi törvények szerint Nagytiszteletű Nagy Ferenc e.m. esperes úr f. hó 20-án vasárnap d.e. 10 órakor iktatja be az alagi községháza tanácstermében első rendes lelkészét Kirner Bertalant. Erre az egyházi ünnepélyre, az azt déli egy órakor a Hámor-féle vendéglőben követő közebédre t. Címet és b. Családját tisztelettel meghívja az egyházi tanács. Egy teríték ital nélkül 100 kor.”

„Alag-Dunakeszi hírek. Az alag-dunakeszi református egyház lelkészavató ünnepélye. Impozáns ünnepély keretében folyt le az alagi községházán a kitartó, szorgalmas munka árán önállóvá lett alag-dunakeszi református egyház lelkészavatása. Kirner A. Bertalan az egyhangúlag meghívott új lelkész, kinek legtöbb része van az alag-dunakeszi református egyház önállóvá tételében szokatlanul meleg és szeretetteljes ünneplésben részesült úgy hívei, mint a nagy számban megjelent tisztelői részéről.”

„Őföméltóságú Horthy Miklós Kormányzó Úrnak – Budapest. Az alag-dunakeszi református egyház megalakulása és első lelkészének beiktatása alkalmával hódolatteljes és szeretetteljes üdvözletét küldi főméltóságodnak a reform. egyház.” Hasonló tartalmú táviratot küldtek Dr. Ravasz László püspöknek is.

Az ünnepek után beindult az anyaegyház élete. A Kirner család 10.000 koronát ajánlott fel templomépítés céljára. Adakozásból 231.000 korona gyűlt össze, így 1922. június 18-án egy istentisztelet alkalmával kihirdették, hogy Szilágyi Vincze házát (Szent Mihály utca 2.) az egyház korábban 400.000 koronáért imaház céljára megvásárolta, melybe 1922. május 18-án már be is költöztek. A lelkész úr és Szemere Kálmán főgondnok áldozatos munkája és tehervállalása révén 1923-ban az imaház tetejére torony és abba harang került.

A Szent Mihály utcai imaház

A kölcsönügyletek, a szigorú egyházadó-kivetés, a gyűjtések és egyéb terhek megosztották a híveket, és a gyülekezet egy csoportjának megváltozott a magatartása lelkészével szemben. „Az egyház tagoknak az a része a kik […] részint a kommünben az egyházépítés munkájáért nehezteltek reám, részint pedig érvényesülés okából kellemetlenkedni kezdettek és végre is fegyelmi feljelentést tettek ellenem.” (1923. május 19-én) „Valami 23 vádpontot adtak be ellenem, melyben a csalástól, okirat hamisítástól kezdve minden elképzelhetetlen vád benne volt. Közel 3 évi izgató és gyűlöletes hajsza, vizsgálat után – mely alatt természetesen az egyház építés szünetelt – végre is rehabilitálnak, felmentenek.” 1924-ben született az első felmentő ítélet, majd később, 1926. május 20-án, több fellebbezés után az egyházi törvényszék jogerősen is felmentette a vádak alól.

Kirner 1925-ben hirdette meg saját szerkesztésű és kiadású lapjának, az Alag-Dunakeszi Figyelő-nek megjelentetését. Ez Alag-Dunakeszi második újságjának számít, egy katolikus kiadvány előzte meg két évvel. A „Figyelő” első száma 1926 februárjában jelent meg. A második, húsvéti számban Kirner leírja meghurcoltatásának részletes történetét. Még egy lapszám van az archívumunkban, több példányról nem tudunk. Egy 1926 decemberében kelt levélben a Belügyminisztérium Sajtóosztálya közölte, hogy az újságot – előzetes engedélyeztetés hiányában – betiltja.

Kirner ceruzával rajzolt lapterve, és az 1926-os húsvéti szám

Az 1924-es vádak alóli felmentés után a lelkész úr az egyházépítés érdekében igyekezett együttműködni feljelentőivel, de ezt azok elutasították. Ezt követően a gyülekezeti ellenzék az egyházadó befizetése ellen kezdett lázítani, sikerrel. „Az egyházi adó nem folyván be, a költségvetés szerinti kötelezettség olykor-olykor fennakadt.” Kirner saját házát terhelte meg kölcsönökkel, hogy a gyülekezeti élet fennmaradhasson. Saját fizetését is kölcsönökből kapta meg úgy, hogy a kamatot a presbitérium fizette. 1925-ben levelet írt esperesének és püspökének, melyben felhívta a figyelmet a fiatal egyház nehézségeire, a tarthatatlan állapotokra.

1925-ben több kultúrestélyt is szervezett az alagdunakeszi anyaszentegyház a Magyar Lovaregylet „pavillon” helyiségében, az elmaradt bevételek pótlására. „Személyjegy ára 25.000 korona. Felülfizetéseket köszönet-tel veszünk és a hivatalos ’Egyházi Hiradó’-ban nyugtázunk.” Sáfár Béla váci református lelkész nyitotta meg az estélyeket, melyek műsorán versmondás, zongora-, ének- és cimbalomkoncert valamint teológiai előadás is szerepelt. Az „Irredenta dalok”-at a dunakeszi-alagi férfi énekkar énekelte Bajnok Géza karnagy vezetésével. „Költeményeit felolvassa: Dr. Gyökössy Endre író, a Petőfi Társaság tagja.” (Gyökössy Endre MÁV igazgatóhelyettes és kormány-főtanácsos, Gyökössy Endre lelkész, egyházi író édesapja.)

A tiszteletes úr rendszeresen járt kis szekerén az OFB (Országos Földosztó Bíróság) tárgyalásaira, hogy egyházának és családjának egy kis földecskét szerezhessen. Az egyik fóti községi tanácstag mondta egyszer: „ha az alagi egyház esetleg tényleg földhöz jut, azt ennek a kis lónak is meg kell köszönnie, amely a tiszteletes urat mindenhová, minden OfB tárgyalásra elviszi.” (Végül ez a kis ló is árverés, majd per „alanya” lett, csak 1945 után kárpótolták miatta Kirner urat.) Az alagi gyülekezet végül Csomád határában kapott 15 hold „nagyon jó helyen levő, értékes földet”. Ezt a kis földet Kirner nagy szeretettel gondozta, így megtermelte egyháza és családja javára a szerény megélhetést. 1921-től 1926- ig gazdasági naplót vezetett, mely ma is megtalálható a Sárospataki Akadémia könyvtárában. 1960. február 29-én, mielőtt átadta volna a könyvtárnak, ezt írta bele: „Lelkészi életem keresztmetszetje. Egyház nem volt; templom, imaház – nem volt. Alag, gróf Károlyi utca 13 számú házat vettem meg. Abból indult ki az alag-dunakeszi ref. egyház. Ott volt az első minden irányú összejövetel. Ez a napló is egyik kezdete a tanítói- gazdálkodó- állattenyésztő- egyházi-birtok szerző, stb. irányú szorgoskodásomnak.” A csomádi földeken gabona- és zöldségtermesztésen kívül állattartással is foglalkoztak. 1927-ben Kirner Bertalan a Hússertéstenyésztők Országos Egyesületének, majd 1928-ban a Baromfitenyésztők Országos Egyesületének is rendes tagja lett. A csomádi egyházbirtokra jegyeztette be vállalkozásait is, melynek levélpapírján ez áll: „BERTALAN-TANYA – Társgazdaság. Vezeti Kirner A. Bertalan – Csomád”

A növekvő költségek, a követhetetlen infláció, az egyházadó elmaradása és a sorozatos kölcsönfelvételek, kifizetetlen váltók, jelzálogok miatt tarthatatlan lett az egyház állapota. 1926-ban az egyházmegyei tartozás 21.500.000 korona volt. 1927. december 16-án 8800 dollár kölcsönt vettek fel, melyhez 10%, azaz 880 dollár kamat járult. Ekkor már a püspökségen is látták, hogy Alag-Dunakeszin nem mennek teljesen rendben a dolgok. Noha az egyház 1927. évi számadását jóváhagyták és az ügyletekről is tudomása volt az esperes úrnak, Kirner lelkészt megpróbálták elmozdítani hivatalából. Másik gyülekezetet, új parókiát ajánlottak neki, ám ő nem tágított, maradt Alagon.

A cikket szerkesztette: Lőrincz Róbert