Kollár Albin

A MÁV Műhelytelepi Polgári Iskola története

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 5. évfolyam 1. szám (2012. május), 8-9. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

A történelemi Magyarországon a polgári iskolát az 1867. évi Népiskolai törvény (XXXVIII. t.c) alapozta meg. A polgári is­kola az iparban, a kereskedelemben és a mezőgazdaságban dolgozóknak nyújtott gyakorlatban értékesíthető ismereteket, s megadta az önképzéshez szükséges alapokat. Dunakeszin 1918 és 1947 között két polgári iskola jött létre. Az 1927-ben alakult Dunakeszi-Alagi Nyilvános Polgári Fiúiskola (később lányiskola is) 20 évig – az iskolák államosításáig – működött. Az iskolaalapító Hegyeshalmi Halassy Károly az intézmény ér­tesítőjének bevezetőjében a korábbi iskolaalapítási kísérletekről így ír: „… néhány többé-kevésbé eredményes kísérlet előzte meg ezt az iskolát, de az egyik sem volt sikeres… Még a leghosszabb életű volt az a polgári fiú és leányiskola, amelyet a MÁV igazgatósága tartott fenn alkalmazottai számára.”[1]

Az idézetben említett polgári iskola léte, működése Du­nakeszi–Gyártelep történetének szép fejezete. A hat tanévet „megért” iskola nehéz körülmények között jött létre. Már jóval a tragikus országcsonkítást „hivatalossá” tevő trianoni béke­szerződés előtt menekültek tömegei érkeztek az ország belse­jébe Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről. Dunakeszire az épülő MÁV Műhelytelepre Felvidékről és Horvátországból érkezett a menekült MÁV alkalmazottak egy csoportja. A családok néme­lyike a telep rendező pályaudvarán vagonokban, más részük a hadikórházként működő kultúrházban jutottak – átmenetileg – lakáshoz. Bár a MÁV is óriási veszteségeket szenvedett a há­ború négy éve alatt, nemcsak menedéket nyújtott a hontalanná lett sokgyermekes családoknak, hanem biztosította a gyerekek tanításához szükséges legalapvetőbb feltételeket is. Mind az elemi-, mind a középiskolás korú gyerekeket a Horvátország­ból érkező pedagógusok tanították. A tanítás az iskola igaz­gatójának visszaemlékezése szerint „a főműhely egyik szereldei üvegcsarnokában…”indult. „… a műhely egy részét deszkalappal körülkerítették. A tönkrement épületben az ablakokat maguk a diákok üvegezték be.”[2]

Az ideiglenes tanteremben elemi és polgári iskolai oktatás folyt. A tanítás – vizsgára előkészítő jelleggel – az 1918/19-es tanév második félévében indult. A polgári iskolai tanfolyam hat diákja számára a vallás- és közoktatási miniszter 127629/919-es rendeletével engedélyezte, hogy az újpesti 1. számú fiú- és leányiskolákban magánvizsgát tehessen. A hat tanulót a mű­helytelepi elemi- és polgári iskola igazgatója Kocsner Róbert (később Szilvágyira magyarosította nevét), Tarczay Erzsébet tanárnő és Welle Olivérné tanítónő készítette fel a vizsgára. (Az 57 elemistát Kocsner Róbertné és Baloghné Jurcsó Irma ta­nította.)

1919 szeptemberére javultak a műhelytelepi oktatás feltéte­lei (igaz jelentősen megnőtt mindkét iskolatípusba beiratkozott tanulók száma): a MÁV igazgatóság – a volt hadikórházban – a D pavilonban, 4 tantermet biztosított, elsősorban az alkalma­zottak gyerekei számára.

A polgári iskolások száma az 1919/20-as tanévben 55-re,[3] az 1920/21-es tanévben 124-re nőtt.[4] A tanítás 1922-ig a pol­gári mind a négy évfolyamán koedukált formában folyt. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium – a növekvő tanuló­létszám ellenére – a végleges nyilvánossági jog megadását a koedukáció megszüntetéséhez kötötte. Az iskola kizárólag fiú polgárivá szervezése csak fokozatosan történt meg. Az utolsó, 1923/24‑es tanévben már csak fiútanulókat vettek föl a pol­gáriba.

A műhelytelepi hadikórház (a későbbi iskola) épülete

A növekvő tanulólétszám új tanárok alkalmazását is szük­ségessé tette. Az 1920/21-es tanévben a tantestület létszáma nyolc főt tett ki. A tanári kar név és végzettség szerint:

Kocsner Róbert – megbízott igazgató, magyar-német szakos rendes középiskolai tanár, képesítve horvát-szerb tannyelvű középiskolákra, tanít 9 éve

Barkász Károly – magyar-latin szakos okleveles rendes közép­iskolai tanár, képesítve horvát-szerb tannyelvű középiskolák­ra, tanít 11 éve

Fülep Sándor – okleveles középiskolai rajztanár, tanít 6 éve

Futó Ágnes – okleveles polgári iskolai rendes tanárnő, képesít­ve a mennyiségtan és természettudományi szakcsoportra, tanít 5 éve

özv. Kolonitsné Bajcsy Ilona – okleveles polgári iskolai rendes tanárnő, képesítve mennyiségtan és természettudományi szak­csoportra, horvát-szerb tannyelvű iskolákra, tanít 16 éve

dr. Tarczay Erzsébet – okleveles történelem-német szakos kö­zépiskolai rendes tanárnő, képesítve horvát-szerb tannyelvű középiskolákra, tanít 8 éve

Takács Károly – okleveles elemi iskolai tanító, tanít 14 éve

Horváth Lajos – okleveles, középiskolai tornatanár

Az iskolai hitoktatást ellátták:

dr. Béky László – gödi lelkész, római katolikus hitoktató

Kirner Bertalan – alagi református lelkész

Lőwi József – izraelita tanító

Az iskolaorvosi feladatokat dr. Cseresznyés Ernő látta el. Az iskolagondozó Rákász József műszaki altiszt volt. A bemu­tatásból kiderül, hogy a polgáriban felkészült tanári kar műkö­dött. Szükség is volt minden mesterségbeli tudásra, hiszen a diákok 18-20 intézményből kerültek a polgáriba.

A szülők és tanárok kapcsolata közvetlen lehetett, hiszen többségük otthona a Műhelytelepen volt. A tanárok szolgálati lakásban, a szülők gyerekeikkel a hadikórházban laktak.

Az iskola arculatának legfontosabb formálója az igazgató. Az ő személyisége rányomja bélye­gét az iskola munkájára. Kocsner Róbert mindenkor kiállt az isko­la, a tanárok és diákok érdekeiért. Oklevelét 1911-ben Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyete­men szerezte. Dunakeszire kerülé­se előtt több felvidéki város, így pl. Körmöcbánya főgimnáziumában is tanított. Kiváló szervező volt, részt vett a helyi közélet irányításában, gazdasági témákban rendszeres előadásokat tartott kisgazda- és munkásközössé­gekben. Parancsnoka volt a „109-es számú Apponyi Albert” cserkészcsapatnak. Szinte élete végéig részt vett Dunakeszi oktatási életében. Az 1950-es években a 2. Sz. Általános Iskola (mai Széchenyi István Általános Iskola) tanára volt.

Herberstein

A polgári iskolai tantervekben az anyanyelvi ismeretek mellett a „reáltantárgyak” és az élőnyelvek is nagy hangsúllyal szerepeltek. A gyakorlati-, gazdasági ismeretek oktatására az is­kola a MÁV igazgatóságtól kétholdnyi területet kapott, ahol a diákok tanáraik irányításával rendszeresen dolgoztak. Az ipa­ri, kereskedelmi ismeretek kiegészítésére a környékbeli vállala­tok és gyárak műhelyeit látogatták, ahol szakszerű előadásokat hallgattak meg. Az iskola tantestülete nagy gondot fordított a nevelőmunkára. A hazaszeretetre nevelés minden tanévben a legfontosabb nevelési célok közé tartozott. Az iskolában műkö­dött énekkar és szavalókör. Tanulmányi kirándulásokon a gye­rekek eljutottak Szobra, Szentendrére, Visegrádra, Hatvanba, Nógrád megyébe.

A műhelytelepi polgári felügyeletét egyrészt a MÁV tan­ügyi osztálya, másrészt az Újpesti Királyi Tanfelügyelőség látta el. Mindkét szervtől gyakran látogatták az intézményt. Az is­kolalátogatás célja a tanulmányi állapot, az iskolai rend, felsze­relés vizsgálata volt. A MÁV részéről gyakori látogató volt dr. Gyökössy Endre, Újpestről pedig Deák Gyula polgári iskolai felügyelő, aki korábban az ungvári állami polgári iskola igaz­gatója volt. Jegyzőkönyveikben elismeréssel nyilatkoznak a ta­nárok odaadó, eredményes munkájáról.

Részletek az iskola 1921/22-es értesítőjéből

Bár a MÁV rendkívül sok áldozatot hozott a műhelytele­pi polgári működtetéséért, pénzügyi nehézségeire hivatkozva 1923-ban javasolta az iskola állami tulajdonba vételét. A javas­latban az illetékes főtanácsos utal arra is, hogy a polgári iskola működtetése nem tartozik a vasúttársaság „üzemviteléhez”, de emellett közrejátszott talán az a tény is, hogy az iskolában nö­vekedett a nem vasutas szülők gyermekeinek számára. A MÁV felettes szerve, a Közlekedési Minisztérium nagyvonalú ajánla­tot tett a kultúrtárcának az államosítással kapcsolatban, misze­rint a MÁV továbbra is biztosítaná az elemi oktatás minden fel­tételét (I-IV. osztály). A polgári számára felépítendő új épület részére telket, jelentős nagyságú gyakorlóterületet, a tanárok­nak lakást biztosítana. Átadná az iskola felszerelését, valamint vállalná még öt évig az épület karbantartását és takarítását annak fejében, hogy a felépítendő iskolaépületet elemi iskolá­sok is használhassák. Ám a kultuszminisztérium – ugyancsak anyagi okokra hivatkozva – nem vállalta az iskola átvételét.

A polgári iskola jövőjéről 1924. március 18-án a Kereskedel­mi Minisztérium és a MÁV igazgatóság képviselői Dunakeszin az alagi és a helyi község elöljáróival – bíróival, jegyzőivel- tár­gyaltak. A tárgyaláson megismételték a Vallás- és a Közokta­tásügyi Minisztériumnak tett javaslatot, melyet a két település vezetői nem fogadtak el. Érveik szerint polgáriba csak vasutas szülők gyerekei járnak, a „telep” csak terhet jelent Dunakeszi községnek, s pénz sincs iskolaépítésre. A tárgyalás eredmény­telensége, a pénzhiány „megpecsételte” a műhelytelepi polgári sorsát. Az iskola az 1923/24-es tanév végén megszűnt. Tanárait a MÁV igazgatóság 1924. június 30-tól más szolgálati helyekre irányította. Az 1-3. évfolyamos polgáristák Újpest, Budapest és Vác polgári iskoláiban folytathatták tanulmányaikat. Az intéz­kedéssel Újpest és Vác között egy hiánypótló intézmény min­den nehézséget leküzdő tanári karának és igazgatójának duna­keszi tevékenysége is véget ért. Munkájuk, teljesítményük előtt is tisztelgünk e rövid tanulmány elkészítésével.

A polgári egyik 5 éves osztálytalálkozója

A MÁV felső vezetése „tartotta szavát”: 1928-ban a vasuta­sok elemista gyerekei már új, egyelőre három tantermes iskolá­ban kezdhették az iskolaévet. Alig több mint másfél évtizeddel később, 1941-ben pedig újra középfokú intézményben indított képzést az állami vasúttársaság.

Köszönetet mondok Szakáll Lászlóné nyugalmazott iskolaigazgató­nak, a Révész István Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének értékes tanácsaiért. A közölt fényképek a helytörténeti gyűjtemény tulajdo­nát képezik. Az iskola vázlatos történetének megírásához, a Magyar Országos Levéltár Polgári kori kormányszervek (1867-1944) főosz­tálya kezelésében lévő Vallás- és Közoktatási Minisztérium Polgári Iskolák (K501) állagának iratanyagait használtam fel.

JEGYZETEK

[1] Az alagi községileg segélyezett nyilvános polgári fiúiskola értesítője az 1927-28 iskolai évről. Újpest, 1928. 3.
[2] Novák István (szerk.): Iskolánk 50 évének története – 1927-1977. Duna­keszi, 1977. 5.
[3] A M. Kir. Államvasutak Dunakeszi-i MÁV Telepi (volt Hadikórház) Pol­gári Fiú ás Leányiskola Értesítője az 1920-21. tanévtől. Dunakeszi, 1921. 3.
[4] A M. Kir. Államvasutak Dunakeszi-i MÁV Telepi (volt Hadikórház) Értesítője az 1921-22. tanévtől. (Közzéteszi: Kocsner Róbert igazgató) Budapest, 1922. 12.