Az első közlekedési lámpás gyalogátkelőhely Dunakeszin

2019. július 15. 09:04


1981 februárjában halálos közúti gázolás történt Dunakeszin.1 A baleset után a megyei lap egy olvasói levél kapcsán részletesen foglalkozott a veszélyes dunakeszi útkereszteződésekkel.2 A cikkből kiderül, hogy a városlakók már 1979 márciusában levélben kérték a tanácstól jelzőlámpás gyalogátkelőhely létesítését a 2-es főút és a Béke út kereszteződésénél. Dunakeszi polgárai ígéretet kaptak kérésük teljesítésére, ám nem történet semmi, mert Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (KPM) Budapesti Közúti Igazgatósága szerint „forgalomirányító lámpát csak ott lehet elhelyezni, ahol előzőleg kiszélesítették az úttestet. Ugyanis négy forgalmi sávra van szükség ahhoz, hogy a közlekedésben ne okozzon torlódást a lámpa tilos jelzése.” Az út szélesítéséhez elkészültek a tervek, ám közben kiderült, az egész 2-es utat bővítik, így ekkor a lámpakérdés lekerült a napirendről, a kereszteződés balesetveszélyes voltát a KPM azzal kívánta csökkenteni, hogy éjszaka megkülönböztető megvilágítással hívják fel az autósok figyelmét a fokozott óvatosságra. A lap joggal élcelődött azon, hogy ez nem oldotta meg a nappali átkelések biztonságosabbá tételét.

További kritikát fogalmazott meg Solymosi László dunakeszi pedagógus, aki a KPM fentebb idézett szavaival kapcsolatban azt a – máig fennálló – szemléletbeli különbséget hozta be a diskurzusba, hogy vajon az emberélet a fontos, vagy az, hogy a gépjárművek akadály nélkül száguldhassanak keresztül Dunakeszin?”3

Az első jelzőlámpás gyalogátkelőhelyet végül 1981 szeptemberében adták át Dunakeszin, nem a Béke útnál, hanem a Liget utca és a Tanácsköztársaság út (2-es főút) kereszteződésénél. Továbbá a főút felújításának kapcsán a tervezők – nagyon optimistán – 1982-re 8 lámpával biztosított átkelőt és egy aluljárót valószínűsítettek Dunakeszire.4 Sokan nem becsülték meg a biztonságos átkelés lehetőségét, nagyjából két héttel az átadás után már arról cikkezett a megyei lap, hogy a gyalogosok – és legfőképp a gyermekek – akkor is átkelnek a kereszteződésnél, ha a lámpa tilosat mutat.5 A gyalogosok szabálytalankodása, ill. a lámpát irányító gomb nem rendeltetésszerű használata visszatérő eleme maradt a dunakeszi közlekedéssel kapcsolatos híradásoknak.6

A közlekedési lámpa felszerelése
(Forrás: Pest Megyei Hírlap, 1981/213: 5.)

Joggal volt büszke Tóth Imréné tanácstag az átkelőre,7 hisz Vác is csak két évvel korábban kapott lámpás gyalogátkelőhelyet (ráadásul az ötéves tervben kitűzött kettő helyett csak egyet).8 Arról nem is beszélve, hogy a lámpa státusszimbólum is volt. Mert hogy is mondták élcelődve a külföldről idelátogaelvtársak, barátok? Nem is igazi város ez, hiszen közlekedési lámpája is csak egy van!”9 Terveztek többet is, 1983-ban ugyan már csak 4-et… De két évvel az átadás után Dunakeszinek még mindig csak egy lámpája volt, az is csak gondot okozott, mert vagy nem működött, vagy túl sokáig tartotta fel az autóforgalmat. Az üzemeltető a következőképp oldotta meg a helyzetet: 1983 nyarán a vezérlőt kikapcsolták, és folyamatos sárga villogásra állították, csak iskolakezdésre állították vissza a három színű váltást.10

A 2-es főút felújítása során Dunakeszin több jelzőlámpás gyalogátkelőhelyet létesítettek, városunk ezzel pozitív példaként állította magát pl. Göd elé, Kovács T. István úgy fogalmazott, hogy a dunakesziek a városon áthaladó út felújítása után kiharcolták a maguk közlekedési lámpáit.11

JEGYZETEK

1 Országúti tragédia, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/40: 8.
2 Megkülönböztető fény, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/60: 7.
3 Solymosi László: Dunakeszi hírcsokor, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/78: 7.
4 Villanyrendőr, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/213: 5.
5 És jött a front…, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/226: 7.
6 Lásd pl.: Kovács Géza: Városnéző, in: Pest Megyei Hírlap, 1982/14: 6; Pirosban, in: Pest Megyei Hírlap 1982/100: 5; Erről-arról, in: Pest Megyei Hírlap, 1983/65: 5.
7 Fejlesztés közösen, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/243: 5.
8 Válaszok a lakosság kérdéseire, in: Váci Napló, 1979/256: 1.
9 Feltárult hat év gyarapodása, in: Pest Megyei Hírlap, 1983/64: 3.
10 Automata vezérlés lesz, in: Pest Megyei Hírlap, 1983/207: 5.
11 Kovács T. István: A gödi balesetek tanulságai, in: Pest Megyei Hírlap, 1986/299:4.