Dr. Falk Zsigmond az Ország-Világ című hetilap 1900/39. számában cikket közölt az alagi versenytelepről. A mű legnagyobb érdekessége, hogy a szerző több angol mesterrel is beszélhetett, sőt fotókat is készíttethetett róluk, ill. családjukról, lovaikról. A képanyag szerencsére oly gazdag volt, hogy a lapszám több más írása mellé is jutott belőlük. Alább a cikket, ill. a képeket közöljük. A szöveget nem írtuk át a mai helyesírás szabályainak megfelelően, a képek sorrendjét megváltoztattuk. (A cikk eredetije pdf-ben ide kattintva olvasható.)
További olvasnivalók a Dunakeszi Helytörténeti Szemlében: Hesp József: Az alagi angol kolónia [1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész], Kaszás Nóra: Alag, a magyar Newmarket [1. rész, 2. rész].

A Magyar Lovaregylet.

Az őszi lóversenyek ismét felkeltik a telivérek iránti érdeklődést és a közfigyelem a Magyar Lovaregylet felé fordul, a mely testület czéltudatos vezetése régtől fogva általános megelégedés tárgya. Örömmel és nem csekély honfiúi önteltséggel konstatálhatjuk, hogy a Magyar Lovaregylet zseniális és fáradságot nem ismerő vezetői az egyesületet oly magas szinvonalra emelték, hogy a sokkal idősebb bécsi osztrák zsoké-klubot messze felülmúlja. És mindenre kiterjedő gondosságukkal nagyot lenditettek a magyar lótenyésztésen, úgy, hogy most már telivéreink nemcsak feltétlenül uralják az osztrák lóversenyeket, hanem egyre-másra hazahozzák a legnagyobb németországi dijakat is.

Gróf Batthyány Elemér
a Magyar Lovaregylet elnöke.

A ritka sikert és az aránylag rövid idő alatt elért óriási eredményt első sorban a Magyar Lovaregylet ügybuzgó elnökének, gróf Batthyány Elemérnek köszönhetjük, a ki minden idejét, minden tudását az egylet felvirágoztatásának szenteli és a ki lángoló hazaszeretettel a magyar lótenyésztést a tökéletesség ama legmagasabb fokára iparkodik emelni, a melylyel mi uralhassuk az egész világpiaczot. Mellesleg kiemeljük még, hogy a legutóbbi angol-búr háború alkalmából közel ötvenezer lovat vittek ki Magyarországból Afrikába, mert a mi lovainkat találták a leggyorsabbaknak, a legkitartóbbaknak és igy minden tekintetben a leghasználhatóbbaknak Tenyésztésünk kiváló minősége révén igy töménytelen pénz jött az országba, a mi tehát közvetve nem csekély érdeme gróf Batthyány Elemérnek.

Oldala mellett folyton ott találjuk a Magyar Lovaregylet lelkes vezér titkárát, dr. Magyar Lászlót, a ki átvett a külföldi intézményekből annyit, a mennyit azokban jót és czélravezetőt talált. De azért még ezeket is csak a mi viszonyaink szerint átalakitva fogadta el. Versenyintézményeink túlnyomó nagy része azonban Magyar László eredeti eszméin alapszik, a melyek a gyakorlatban annyira beváltak, hogy a külföldiek most hozzánk jönnek tanulni. Figyelme mindenre kiterjed és agilis egyénisége mindig ott található, a hol a magyar sportügy fejlesztése és a magyar lótenyésztés felvirágoztatása megkivánja.

Dr. Magyar László
a Magyar Lovaregylet vezértitkára.

Pénz nélkül nem boldogulunk és igy minden intézménynél nagy fontossággal és kiváló horderővel bir az az állás, a melyhez a pénzkezelés súlyos gondja van kötve. A Magyar Lovaregyletnél a jó Schmidt bácsi tölti be ezt az elsőrangú bizalmi állást és becsületére legyen mondva, oly lelkes munkakedvvel, hogy még a saját ügyeiben sem járhatna el nagyobb gondossággal. Schmidt Henrik régi, oszlopos tagja a Magyar Lovaregyletnek, a melynek fényes anyagi helyzete az ő éleslátását és számitó körültekintését dicséri első sorban.

Schmidt Henrik
a Magyar Lovaregylet pénztárosa.

* * *

A régi jó időkben, a lóversenyek gyermekkorában nem sokat törődtünk lovaink nevelésével és nemesbitésével. Megtartottuk évenkint egyszer-kétszer a versenyeket és a dijat az a ló nyerte el, a melyik először érkezett be a czélhoz. Előzetes kipróbálás, heteken át tartó begyakorlás, más lovak futóképességével való összemérés ismeretlen fogalmak voltak. A Magyar Lovaregylet vezetői belátták, hogy ilyetén módon az anyag nem javul és a versenyek tulajdonképeni czélja, a lóanyag nemesbitése a lehetetlenségek közé tartozik. Az angol mesterek egyike-másika eltévedt hozzánk nem is véletlenségből, hanem mert nagy igéretekkel és fényes kereset biztositásával ide csalogatták és megtudtuk, hogy mit is csinálnak az előrehaladott angolok. Megteremtettük a rendszeres versenypályát, megalkottuk a megkivántató versenyszabályzatot és létrehoztuk a totalizatőrt, ezt az annyira és oly sok oldalról ócsárolt versenyintézményt, a melyre pedig nagy szükség volt, mert csakis igy voltunk képesek a legszélesebb körben a magyar lótenyésztés iránti érdeklődést felkelteni és csakis ez úton lehetett előteremteni azt a nagy pénzösszeget, a mely a magyar lótenyésztés nemesbitésére szükséges volt. A rendes versenytér mellett csakhamar ott termettek a tudományos alapon berendezett istállók és most bizony-bizony egyik-másik lócsalád kitünő ivadéka nagyobb gondozásban részesül, mint akárhány tagja az emberi társadalomnak. De hogy ez az eljárás az egyedül helyes és czélravezető, mutatja az angol lótenyésztés példája, melytől most már nem messze vagyunk.

Manapság már kicsinynek bizonyult a hely a versenytér mellett, a hol most csakis a versenyre jelentkező lovak találnak elhelyezést az istállókban. Másfelé kellett tehát a lovak állandó tartózkodásáról és neveléséről gondoskodni. Igy jutott a lovaregylet arra a gondolatra, hogy a Dunakesz közelében fekvő tizenhatezer holdas alagi birtokot a lóversenysportért lelkesedő Holitschertől megvásárolja és ott a mestereknek állandó otthont, lovaik gyakorlására pedig mintaszerü versenypályát létesitsen.

Igen nagy fáradsággal és czéltudatos tevékenységet igénylő munkássággal volt összekötve ennek a tervnek a megvalósitása; de büszkeséggel mondhatjuk, hogy a magyar ész életrevalósága e téren is fényesen bebizonyult. Alag ma már nem marad mögötte New-Marketnek, pedig nem is kellett egy évtizednél több ennek a nagy munkának a keresztülviteléhez. Az alagi trénirozó és a külön versenypálya a legszebbek közé tartozik a kontinensen. A nagyközönség, a mely ezrével lepi el az alagi versenyeket, nem is sejti, mily mérhetlen munkával és gondossággal jár egy ily pályának a jókarban tartása. A pálya öntözése egymagában csodája a modern technika előrehaladottságának. Két kutat kellett ásni a megfelelő vizmennyiség elnyerésére és két húsz méter magas vizi rezervoárt kellett épiteni, melyek közül az egyikben négyezer hektoliter és a másikban ezer hektoliter viz fér el. Két tizenkétlóerejü gép hajtja ezekbe a vizet, a melyet azután a pálya öntözésére használnak. Naponta tizenötezer hektoliter, vagyis másfélmillió liter viz kell a pálya jókarban tartására. Az öntözés egyenletessége pedig egy öntözőgép segélyével történik, melyet gróf Batthyány Elemér nehány éve Párisból hozatott.

A franczia gyepöntöző-készülék, háttérben a nagy viztartóval.

Közönségünk jól ismeri az alagi pályát, mert hisz az Úrlovasok Szövetkezete itt rendezi versenyeit. Az Úrlovasok Szövetkezete lelkes elnökével, Jankovich-Bésán Gyulával és ügybuzgó titkárával, Magyar Elekkel vállvetve iparkodik a lovaregylettől bérelt versenypályát népszerüvé tenni, a miben segitségükre sietett az úrlovasok diszes gárdája.

Magyar Elek
az Urlovasok Szövetkezetének titkára.

Jankovich-Bésán Gyula
az Urlovasok Szövetkezetének elnöke.

Nem is akarunk mostan behatóbban foglalkozni az Úrlovasok Szövetkezetének hazafias müködésével. Olvasóközönségünket az őszi versenyek alkalmából be akarjuk vezetni a lóversenyek konyhájába. Képben és irásban meg akarjuk ismertetni azzal a komplikált metódussal, a melynek segélyével versenylovainkat úgy kitanitják, hogy a versenypályára több vagy kevesebb nyerési esélylyel kiléphessenek. És itt mindjárt meg kell mondanunk, hogy a versenyistálló-tulajdonosok mindegyike nagy anyagi áldozatot hoz a hazai lótenyésztés érdekében, mert a telivérek nevelése oly óriási költséggel jár, hogy az a három-négy istálló, a melynek Iovai véletlenségből csupa nagy dijakat nyernek, legjobb esetben is egyedül a költségeket kapja meg. Arról tehát, hogy az istálló-tulajdonosok holmi polgári haszonra tegyenek szert a befektetett nagy tőke ellenértékeként, abszolutej szó sem lehet.

* * *

Az alagi versenytelep megtekintésére kirándultunk a napokban, bár vállalkozásunk kétséges eredményére jóeleve figyelmeztettek. Az angol mesterek teljesen elzárják magukat és istállójukat a külvilágtól és az óvatosságban oly messzire mennek, hogy lovaikat sétáltatni is csak a saját felügyeletük mellett viszik. Czélunkat nem is értük volna el, t. olvasóinknak az alagi versenytelepről nem mutathattunk volna be semmi újat, ha nincsen önfeláldozó segitségünkre Molnár Gyula, az alagi pálya derék felügyelője. Kora reggeltől késő estig szakadatlanul fáradozott, hogy munkánkban segitségünkre legyen. Igazi tősgyökeres magyar ember, a ki a maga nyiltságával, korrekt fellépésével és minden részrehajlástól ment igazgatásával féken tudja tartani az angol mestereket és helyes eljárásával oly rendet teremtett az alagi pályán, a melyet megirigyelhetnének bármely hivatalban. Pedig hát nyers anyaggal van dolga. Maguk a mesterek sem tartoznak az intelligenczia első osztályába, mert hisz foglalkozásuk természetében rejlik a nyersesség, és szabad idejöket nem igen fordithatják szellemi önmüvelődésre, mert testük úgy el van gyötörve, hogy minden szabad perczet a nyugalomnak, testük ápolásának kell szentelniük, hogy új munkához új erőt gyüjtsenek. Vegyük csak azt, kikből lesznek a mesterek? A zsokékból. És kikből lesznek zsokék? Az oly istállógyerekekből, a kik öt évet forgolódtak a lovak körül. Az istállógyerekek pedig minden szellemi neveléstől foglalkozásuknál fogva el vannak vonva.

Molnár Gyula pályafelügyelő és neje otthonukban.

Ez tehát az az emberanyag, a melylyel Molnár Gyula pályafelügyelőnek egész éven át rendelkeznie kell. És ebben a munkájában a nyolcz nyári hónapban alig marad pihenő-ideje. A mesterek reggel 5 órakor kivonulnak a pályára és 11-ig szakadatlanul végeztetnek munkát telivéreikkel. Itt a felügyelőnek ügyelnie kell, hogy a pályát helyesen használják, oly helyre ne menjenek, a melyet kimélni kell, oly gyakorlatot ne végeztessenek, a mi a pályát megrontja stb. Minden kihágásra erős pénzbeli büntetések vannak kiszabva, melyek rögtön sújtják az illetőket, a mint az első figyelmeztetésre nem hallgatnak. E nélkül szinte lehetetlen volna a boldogulás. Tizenegy órakor a lovak bevonulnak istállóikba, következnek az ellátás iránti intézkedések, a melyeknél szintén nagy szerepe van Molnár felügyelőnek, mert a lovaregylet gondosságában annyira megy, hogy a megszorult istállókat mindig kisegiti.

Ezután következik az irodai teendők nagy halmaza, az igen rövidre szabott ebéd és 4 órakor ismét megnyilnak az istállók és megélénkül a verseny-, azaz jobban mondva a trénirozó-pálya. A trénirozó-pályát ugyanis ingyen használhatják a mesterek, mig a versenypályáért lovankint egyszeri használatért külön tizenöt forint dij fizetendő. Ezt a mesterek csak akkor bérlik, ha két-három lóval próbaversenyt rendeznek. – Csakhamar ezután beáll az este és mindenek nyugalomra térnek, hogy másnap kora reggel újból kezdődjék a munkálkodás.

A lovaregylet óriási birtokának egy-egy részét istállókkal és csinos kis kastélyszerü lakással bérbeadja a mestereknek. A mesterekhez pedig az egyes istállótulajdonosok beállitják lovaikat trénirozás czéljából és ezért azután fizetnek bizonyos összeget. Rendesen 80 forintot egy lóért egy hónapra. Azonkivül tiz százalék illeti a mestert a nyert dijakból és 30 forintot kap a zsoké, ha lovagol és nem nyer s 60 forintot, ha nyer.

Ezek csak az alap-meghatározások, a melyek természetesen a szerint változnak, t. i. emelkednek, a mint valamelyik mester vagy zsoké nagyobb ügyességet fejt ki és ennek folytán nagyobb népszerüségnek örvend.

Minden nagyobb dij elnyerése nagyobb jutalmazással jár a rendesnél, sőt igen gyakran az istállótulajdonos és zsokéja jó viszonyát épp valamely nagy dij elnyerése rontja le, a mint azt például a Frank Sharpe esete is mutatja. Dreher lovával, Capo Galloval megnyerte a bécsi derbyt, de az ezért kapott ötezer forintot keveselte és boszúból azután koczkára vetette a hamburgi derbyt. Szóval szép élvezet a lóversenysport, ha csakis ebből a szempontból veszszük és nem engedjük át magunkat a játék szenvedélyének. Reméljük, hogy az őszi versenyévad sok kellemes órát fog szerezni közönségünknek, a melynek csak azt az egy praktikus tanácsot adhatjuk, hogy a totalizatőrnél csak annyit rakjon, hogy érdekelve legyen, mert ló és lovas egyaránt vérből és húsból vannak, tehát nem gépek.

Első utunk Thom Ballhoz vezetett. Ő nála vannak gróf Andrássy Géza és Tivadar és gróf Károlyi István lovai. Kérésünket, hogy állitson nehányat a fényképezőgép elé, hogy munka közben bemutathassuk lovait a nagyközönségnek, kereken megtagadta és minden áron azt akarta, hogy utazzunk vissza Budapestre és hozzunk a gróf uraktól irásbeli engedélyt. Szegény, nem tudjuk mitől félhetett!

Második utunk a liberális Jones Reeveshez vezetett, a ki legkedveltebb zsokénknak, Adamsnak adta egyik leányát és Alagon önmagának és Adamsnak fejedelmi kényelemmel berendezett kastélyt épitett. Reevesnél többi között a báró Königswarter, Wenkheim gróf, Jankovich-Bésán Gyula, Losonczy, Pálffy herczeg és a braganzai herczeg lovai vannak trénirozásra. Tehát körülbelül a legtöbb ló felett rendelkező mesterünk. Reeves barátságosan fogadott és minden kérésünknek megfelelt, a mit képeink is bizonyitanak.

Reeves mester otthona.

Reeves mester istállója.

Reeves mester az egyéveseket idomitja.

Innen egy garszon emberhez, Jones Metcalf mesterhez mentünk. Az öreg fiú nagy örömmel fogadott, lóra ült és odaállt a kis kastélya elé, hogy felvehessük a képet. Azután három legjobb lovával: Jablanicával, Sellővel és a csak legutóbb Bécsben dijat nyert Miss Dunkannal egy kis próba-gyakorlatot rögtönzött. Metcalf mesternél Harkányi báró, Söllinger, Wimpfen gróf és Degenfeld gróf lovai vannak többi között trénirozásra.

Metcalf mester ponnijával hazaérkezik.

Metcalf mester istállója.

Most azután átrándultunk Geist Gáspár külön telepére, a hol csakis a Geist-lovak nyernek kiképzést, a melyek számra nézve lehetnek vagy nyolczvanan. Az alagi pálya eme népszerü istállójának ügyeit Mravik Pál, egy jókedélyü magyar ember intézi, a ki jövetelünkkor éppen hazafelé tartott jó öreg Bunkó lovával és az egész gárda lóval. Lekaptuk őket mind.

Geist Gáspár versenylovai.

A telivérek annyit nyugtalankodtak, mintha tudatában volnának annak, hogy a nyilvánosság elé viszik a képüket. A felvételek sok nehézséggel jártak, különösen azok, a hol a lovak tanitását lehet meglátni. Ebben a fáradságos és müvészi izlést igénylő munkában, a mint képeinkből látható, Kossak József cs. és kir. udvari fényképész budapesti üzletvezetője, Letzter József nagy ügyességet tanúsitott, a miért neki itt is köszönetét mondunk.

Geist Gáspár versenytelepe, Mravik Pál mesterrel.

Innen elmentünk a majorsági épületbe, a hol az újonnan fogadott Jones Geoghegan mester istállója van ideiglenesen elhelyezve, a mig a Jankovich-Bésán Gyula által a lovaregylettől részére kibérelt területen lakóháza és istállói elkészülnek. St. Patrik, Mary Agnes és Slippe lovait állitotta a gép elé és mi itt lekaptuk azt a kocsit is, melyen Alagon az inditó kihajt a starthoz.

Geoghegan lovai, hátul a startkocsival.

Most aztán utunk az öreg Henry Huxtable-hez vezetett, a ki Nagy-Alagon rendezkedett be vagy félórányi járásra a versenypályától. Az öreg mester igazi magyar vendégszeretettel fogadott és minden kérésünknek eleget tett. Lovai közül kihozatta Pereczet, Néha-néhát, Vieu Garçont, Oppositiot, Wabernde Lohe-t és Gourgardine-t.

Huxtable otthonában.

Huxtable mester lovai.

Miss Jessy Huxtable lóháton.

Mrs May és Mrs. Huxtable a versenyre indulnak.

Számtalan istálló-tulajdonos Huxtable-nél nevelteti a lovait, kinek két fia zsoké. Őt tünteti ki bizalmával a lovaregylet elnöke is, gróf Batthyány Elemér.

Jean Moshack mester szintén megfelelt kivánságunknak. Kihozta lovai közül a pozsonyi és alagi nagy akadályverseny győztesét, Eregyet, Simbachot és A la Grecquet és levettük kis csinos kastélyát is.

Moshack mester ponnijával villája előtt.

Moshack mester lovaival gyakorlatra indul.

Végül Planner mesterhez jutottunk, a ki nem igen akart kérésünkre hallgatni, mert kiváló lovai még Bécsben voltak. Nehezen sikerült őt kapaczitálni a Schossberger-istálló véletlenül jelenlévő intézőjének, Horváth József, a Magyar Sportlap szerkesztőjének segitségével Végül kihozatta Jagellót, Biztost és Orchef-t. Planner zárkózott, de különben kellemes fiatal ember, a ki tornyai Schossberger Lajos, Sternberg Albert gróf, Chernel György, Horváth József és lovag Lád lovait trénirozza és a kinek helyes rendszere még sok győzelmet fog juttatni a benne bizó istállótulajdonosoknak.

Planner mester lovaival.

Ezzel rövid vonásokban bemutattuk a budapesti versenyek és az alagi versenyek előkészitő munkálatait. Az angol mesterek nagyon hamar megkedvelik új hazájukat, sőt iparkodnak a magyar nyelvet megtanulni. A zsokék közül is sokan akadnak, a kik megtanulják nyelvünket és megszeretik új hazájukat. Sőt akad olyan is, a ki magyarul folyékonyan beszél, németül meg csak alig, akadozottan. Huxtable házánál találkoztam Frank Hesppel, a hires akadályzsokéval, a ki valóban meglepett folyékony magyar beszédével.

Dr. Falk Zsigmond