Alt László egész pályafutása városunkhoz kötődik, 1932-ben Alagon, a Kállai-istállónál kezdte tanulóéveit és Dunakeszin hunyt el 1993-ban. 1936-ban a Budapesti Hírlap tudósítója így írt róla: „Valamennyi társán túltesz azonban a Horthy-istálló tehetséges növendéke. Alt László, aki vasárnap Napfelkeltét vezette győzelemre tizenhét főből álló mezőnyben. Aligha tévedünk, amikor a fiatal lovasban a jövő egyik zsokénagyságát látjuk. Már csak erre való tekintettel is helyesnek tartanánk, ha nevét megmagyarosítanák s mindjárt ajánljuk is az Angyal nevet. Napfelkeltét ugyanis angyalian lovagolta. Győzelmével egyébként elvesztette hétfontos lovasengedményét s most már több alkalma lesz képességeinek a bebizonyítására.”[1] Bizonyított is, 650 versenyt nyert szokatlanul hosszú pályafutása során. A dunakeszi Révész István Helytörténeti Gyűjtemény több fotót őriz Altról.

Az alábbiakban két – fotóval illusztrált – Solymosi László által készített interjú olvasható.[2]

40 éve nyeregben
Alagon Alt Lászlónál

Az alagi lótelep 1890 óta működik, sok világhírű ló és lovas fordult meg a telepen.

Szombat reggel van. A pejlovakkal edzésre indulnak a havas munkapályára. A szürke paták kiemelkednek egy-egy pillanatra, s ha vágtáznak, porzik utánuk a hó. Amikor vége az edzésnek, Alt Lászlóval, Magyarország legidősebb lovas versenyzőjével beszélgetek a jó meleg szobában.

– Hogyan kezdődött?

– 1932-ben, 13 éves koromban, jöttem ide Alagra (helybeli lakos is voltam) tanulónak és azóta is egyfolytában egy „urat” szolgálok. Akkoriban úgy volt, hogy zsoké csak akkor lehetett valaki, ha legalább 60 versenyt nyert. Én 1939-ben Budapesten nyertem meg a 60. versenyt Rakoncátlan nevű lovammal – és előléptem.
A fiataloknak ma könnyebb. Tatán van a lótenyésztési szakmunkásiskola, a tanulóév 3 esztendő. Öt hónap elméleti és hathónapi gyakorlati tanítás van minden évben és a másodévesek már versenyen is indulhatnak.

– A napi munka?

– Harminckilenc éve kettősség – a hétköznap és a verseny. Hétköznap ötkor kelek, általában 11-ig tart a lovak edzése, ez attól függ, melyik ló milyen munkát kap. Délután újra benézünk, hogy rendben van-e minden.

– Mennyi a kívánatos lovaglósúly, a magasság?

– Általában 54–56 kiló a jó testsúly. Ha ennél több az ember, akkor nagy versenyen nemigen indul. Ha kevesebb, akkor a nyereg alá ólom kiegészítést tesznek. A lovak tudását a súlyokkal egyenlítik ki. Pl. az a ló, amelyik versenyt nyert, a legközelebb azonos csoportban, nagyobb súllyal indul, vagy erősebb csoportba kerül. Közel húsz éve az állandó súlyom 55 kiló. Előtte sokat szenvedtem, volt úgy, hogy egy hét alatt 6 kilót is le kellett adnom. A magasság nem számít, de előnyösebb az alacsony és a sovány termet.

– Sikerei?

– A lovaglásban három nagy verseny van: a Derby, a Király-díj és a Magyar Kanca-díj. Sajnos, derbyt még nem nyertem, igaz eddig 650 versenyen lettem első.

– Melyik lován versenyzett a legtovább?

– A Gigerli nevű lovon 1964-től hat éven át. Még hétéves korában is nyertem vele versenyt – ami nagy ritkaság.

– Ellenfelei?

– A régiek közül Sejbál, Gutai, Klimsa, Esch… Ma kiegyenlítetebb a mezőny, de a tapasztalatom is sokat segít a versenyen.

– Mikor győzött utoljára? Mit szeretne?

– 1969-ben Prágában megnyertem a 2 évesek versenyét Novella nyeregben. Az idén is szeretnék indulni. Jubilálok; a 40. évbe lépek a versenyzésben, remélem sikerül.

Alt László, az alagi versenylovas

Alt László alagi versenylovas 53 éves, idestova 38 éve versenyez. Világviszonylatban is ritka sorozatnak számít, 50 éven felüli magyar lovasversenyző alig akad. Alt Laci bácsit a Mogyorósi-istállónál találom. Kedvesen és barátságosan fogad, korát meghazudtoló fiatalsággal.

– Mi a titka ennek a ritka sportpályafutásnak?

– Sportszerű életmódot folytatok. Minden versenyre idegileg is felkészülök. Nálunk a versenysúly megtartása a legnagyobb probléma. Nagy adag önfegyelem szükséges.

– Mióta lovagol?

– 1932-ben az alagi réti pályán Kállai-istállónál kezdtem a tanulóéveket. Az első versenyem 1935. augusztus 20-án volt, a Megyeri úton. Győztem egy Kundri nevű lóval. A mai napig 650 versenyt nyertem, de magyar derby díjat még nem nyertem.

– Vannak kedvenc lovai?

Kezét széttárja:

– Minden lovat szeretek, de két ló nagyon a szívemhez nőtt. Gigerli és Alexandri. Az utóbbit 1950 és 51-es években lovagoltam. Franciaországból került ide. Senkinek sem engedelmeskedett. Már le akarták lőni. Egyik nap reggel hétkor bementem a boxába, az ajtót becsuktam, mérgesen vicsorított. Délután kettőkor közelébe engedett. Utána is csak én bírtam vele, ápoltam, orvosa voltam. A magyar derbin második helyet értem el vele. A Borka nevű lóval 1941 és 43-ban hat versenyt nyertem. Az ő tulajdonsága, hogy a cél előtt megállt. A maiak közül az Imperialtól levő kanca, a Körönd az egyik reménységünk. Az idén indulok vele először.

– További tervek?

– A versenylovaglást ez év végén szeretném befejezni. Utána edzőként dolgozom tovább.
Az alagi lovasok híresek. Esch nyerte a világon a legtöbb derbyt. Gutai hosszú éveken át a legjobb lovas volt, technikája és tudása bámulatos. És Alt László, 38 éve versenyez egyfolytában.

Alt László, a Rohony nevű lovon Villám-díjat nyert. Másfél évtizede készült a kép…

JEGYZETEK

[1] Nicole győzött a Széchenyi-emlékversenyben, in: Budapesti Hírlap, 1936/109: 13–14, id. h.: 14.
[2] Források: 40. éve nyeregben. Alagon Alt Lászlónál, in: Váci Napló, 1971/16: 1; Alt László, az alagi versenylovas, in: Pest Megyei Hírlap, 1973/197: 6.