1981 februárjában halálos közúti gázolás történt Dunakeszin.¹ A baleset után a megyei lap egy olvasói levél kapcsán részletesen foglalkozott a veszélyes dunakeszi útkereszteződésekkel.² A cikkből kiderül, hogy a városlakók már 1979 márciusában levélben kérték a tanácstól jelzőlámpás gyalogátkelőhely létesítését a 2-es főút és a Béke út kereszteződésénél. Dunakeszi polgárai ígéretet kaptak kérésük teljesítésére, ám nem történet semmi, mert a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (KPM) Budapesti Közúti Igazgatósága szerint „forgalomirányító lámpát csak ott lehet elhelyezni, ahol előzőleg kiszélesítették az úttestet. Ugyanis négy forgalmi sávra van szükség ahhoz, hogy a közlekedésben ne okozzon torlódást a lámpa tilos jelzése.” Az út szélesítéséhez elkészültek a tervek, ám közben kiderült, az egész 2-es utat bővítik, így ekkor a lámpakérdés lekerült a napirendről, a kereszteződés balesetveszélyes voltát a KPM azzal kívánta csökkenteni, hogy éjszaka megkülönböztető megvilágítással hívják fel az autósok figyelmét a fokozott óvatosságra. A lap joggal élcelődött azon, hogy ez nem oldotta meg a nappali átkelések biztonságosabbá tételét.

További kritikát fogalmazott meg Solymosi László dunakeszi pedagógus, aki a KPM fentebb idézett szavaival kapcsolatban azt a – máig fennálló – szemléletbeli különbséget hozta be a diskurzusba, hogy „vajon az emberélet a fontos, vagy az, hogy a gépjárművek akadály nélkül száguldhassanak keresztül Dunakeszin?”³

Az első jelzőlámpás gyalogátkelőhelyet végül 1981 szeptemberében adták át Dunakeszin, nem a Béke útnál, hanem a Liget utca és a Tanácsköztársaság út (2-es főút) kereszteződésénél. Továbbá a főút felújításának kapcsán a tervezők – nagyon optimistán – 1982-re 8 lámpával biztosított átkelőt és egy aluljárót valószínűsítettek Dunakeszire.⁴ Sokan nem becsülték meg a biztonságos átkelés lehetőségét, nagyjából két héttel az átadás után már arról cikkezett a megyei lap, hogy a gyalogosok – és legfőképp a gyermekek – akkor is átkelnek a kereszteződésnél, ha a lámpa tilosat mutat.⁵ A gyalogosok szabálytalankodása, ill. a lámpát irányító gomb nem rendeltetésszerű használata visszatérő eleme maradt a dunakeszi közlekedéssel kapcsolatos híradásoknak.⁶

A közlekedési lámpa felszerelése
(Forrás: Pest Megyei Hírlap, 1981/213: 5.)

Joggal volt büszke Tóth Imréné tanácstag az átkelőre,⁷ hisz Vác is csak két évvel korábban kapott lámpás gyalogátkelőhelyet (ráadásul az ötéves tervben kitűzött kettő helyett csak egyet).⁸ Arról nem is beszélve, hogy a lámpa státusszimbólum is volt. „Mert hogy is mondták élcelődve a külföldről idelátogató elvtársak, barátok? Nem is igazi város ez, hiszen közlekedési lámpája is csak egy van!”⁹ Terveztek többet is, 1983-ban ugyan már csak 4-et… De két évvel az átadás után Dunakeszinek még mindig csak egy lámpája volt, az is csak gondot okozott, mert vagy nem működött, vagy túl sokáig tartotta fel az autóforgalmat. Az üzemeltető a következőképp oldotta meg a helyzetet: 1983 nyarán a vezérlőt kikapcsolták, és folyamatos sárga villogásra állították, csak iskolakezdésre állították vissza a három színű váltást.¹⁰

A 2-es főút felújítása során Dunakeszin több jelzőlámpás gyalogátkelőhelyet létesítettek, városunk ezzel pozitív példaként állította magát pl. Göd elé, Kovács T. István úgy fogalmazott, hogy a dunakesziek „a városon áthaladó út felújítása után kiharcolták a maguk közlekedési lámpáit.”¹¹

JEGYZETEK

¹ Országúti tragédia, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/40: 8.
² Megkülönböztető fény, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/60: 7.
³ Solymosi László: Dunakeszi hírcsokor, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/78: 7.
⁴ Villanyrendőr, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/213: 5.
⁵ És jött a front…, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/226: 7.
⁶ Lásd pl.: Kovács Géza: Városnéző, in: Pest Megyei Hírlap, 1982/14: 6; Pirosban, in: Pest Megyei Hírlap 1982/100: 5; Erről-arról, in: Pest Megyei Hírlap, 1983/65: 5.
⁷ Fejlesztés közösen, in: Pest Megyei Hírlap, 1981/243: 5.
⁸ Válaszok a lakosság kérdéseire, in: Váci Napló, 1979/256: 1.
⁹ Feltárult hat év gyarapodása, in: Pest Megyei Hírlap, 1983/64: 3.
¹⁰ Automata vezérlés lesz, in: Pest Megyei Hírlap, 1983/207: 5.
¹¹ Kovács T. István: A gödi balesetek tanulságai, in: Pest Megyei Hírlap, 1986/299:4.