1956-os emlékmű

A Kegyeleti temetőben sétálva érdemes megtekintenünk Lengyel István szobrászművész alkotását, az 1956-os emlékművet, amelyet a köznyelv csak Gólyának nevez. Az emlékmű közadakozásból emeltetett 1996-ban a forradalom negyven éves évfordulójára. A Gólya a Szent István király kápolna dombján áll, nem messze attól a helytől, ahol a forradalom legvéresebb helyi eseményei játszódtak, és közelében annak a helynek, ahol az áldozatok nyugszanak. Az emlékmű egy szárnyaszegett, rablánccal és fejfákkal földhöz szegezett gólyát ábrázol, amely a szabadságvágyó magyar nemzetet szimbolizálja. A gólya kettős szimbólum, és szimbolizálja a forradalom leverése után emigrációba kényszerült magyarság honvágyát és hazavágyódását is. Maga a figura voltaképpen egy fazsindelyekkel borított, kápolnaszerűen kialakított építmény, amely egy fejét az ég felé fordító, lábát megemelő gólyát formáz. Az emlékmű teles magassága öt méter, a madár testének anyaga tölgyfa, a lábak és a belül felfüggesztett lélekharangok fémből készültek. A gólya csőre pirosra színezett, a szárnyak felületét faragott népművészeti motívumok díszítik. A madár színei megegyeznek a mögötte álló kápolna színeivel. Az együttes kompozíció az alkotótól a Pannon Főnix nevet kapta. A Pannon szó a történelmünkben többször előforduló provincia-állapotra utal, a főnix pedig a megsemmisülő, de hamvaiból mindig feltámadó szabadság szimbóluma. Az emlékhelyhez vezető út elején lyukas zászlót formáló deszkakapu, közepén vaslemezből évszám: 56. Az emlékmű az október 23-ai városi ünnepségek állandó színtere.

Alkotó(k):
Lengyel István

Cím:
Dunakeszi, Fő út

Felavatás ideje:
1996-10-23

Anyaga:
Fa, fém

Jellege:
emlékmű

Stílusa:
modern

Formája:
figurális

Témája:
1956-os forradalom és szabadságharc