Kocsi Márta

1952-ben születtem Budapesten. Szüleim és nagyszüleim által már gyermekkoromban ösztönösen megismerkedtem a somogyi népművészet tojásíró, kobaktök-karcoló, spanyolozó világával. Édesapám festőművész. Így számomra természetessé vált a művészetek és a népművészet iránti érdeklődés. A cinkotai Szerb Antal gimnázium kerámia tagozatán végeztem, 1970-ben. 1973-ban Korondra mentem fazekolást illetve virágozást tanulni. Budapesti származásom ellenére abban az áldott szerencsében részesültem, hogy Erdélyben, Székelyföldön inasként tanulhattam meg a fazekolást, bútor- és templomi falfestés virágozó mesterségét. E tanulmányaimat mintegy tizennégy éven keresztül folytattam úgy, hogy a politikailag nehéz időkben turistának álcáztam magam. Vargyason, a Homoród völgyében és a háromszéki Csernátonban tanulhattam igen mélytudású és csodálatos emberektől. Korondon Páll Antaltól és Rozáliától, valamint Páll Katalintól, Vargyason Sütő Béla bácsitól és Csernátonban a Haszman fivérektől, Páltól és Józseftől. Mindezekhez itthon elméleti, néprajzi népművészeti ismereteket és egy meghatározó világképet, szemléletet tanultam Pap Gábor művészettörténésztől, és Molnár V. József grafikustól, az Örökség Népfőiskola tanáraitól, hazai mestereimtől. 1983. júliusában résztvevője lehettem, annak a csapatnak, amely közvetlen közelről vizsgálhatta a Magyar Szent Koronát, s amelynek tagjai között olyan nevek találhatók, mint Pap Gáboré, vagy Csomor Lajos aranyművesé. Ma a Károlyi István gyermekközpontban tartok heti rendszerességgel gyermekeknek szakkört. 1997-ben székely bútorfestő kategóriában elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere és a Népi Iparművész címeket. Erdélyi és hazai mestereimtől megtanultam, hogy a művészi tevékenység mögött az Élet legfontosabb erőit lehet és kell megkeresni, ezekre ráhangolódni, és helyüket megtalálva együttműködni velük. Emberséget, a nehéz körülmények között helytállást, kitartást lehet tanulni tőlük. A mesterember mívességét és komolyságát, a felnőtt emberek felelősségét ugyanakkor a gyermekek és a gyermeklelkületű felnőttek nyitottságát sugározták életükkel, tevékenységükkel. Alkotói és tanítói munkámban ezt az ÖRÖKSÉGET szeretném továbbéltetni és átadni mindazoknak, akik ezt tőlem elfogadják.Róla írták: …,,azon ritka népi iparművészek, közé tartozik, akik életükkel (rá vonatkoztatva, ez nem üres jelző csupán!) szolgálják a népi műveltség ügyét, akik idejüket és erejüket nem kímélve a helyszínen gyűjtenek, a legjobb mesterektől tanulnak, s akik kezében élő marad a régi tudás. Kocsi Márta mesterfokon ismeri és gyakorolja a bútorfestés és a cserép-írókázás technikáját; tudója a bútorok és cserépedények mustrájának, jól ismeri a virágok életet igazító, rendező szerepét. Sajátos, személyiségéhez kötött módját működteti a rajzi nevelésnek, amely kerek világképe miatt nemcsak a technika megtanulásának lehetőségét adja: magyarságot alapoz, s hitet erősít. „ (Molnár V. József)

Születési név:
Kocsi Márta

Művészeti ág:
iparművészet; népművészet

Lakhely:
Fót,

Kiállítások/művek:
Könyvek:
Kocsi Márta, Csomor Lajos: Korondi székely fazekasság. Bp. : Népművelési Propaganda Iroda, 1980
Kocsi Márta, Csomor Lajos: Festett bútorok a Székelyföldön. Bp. : NPI, 1982

Irodalom:
A tanító, aki virágozik. In: Dobogó I. évf. 3. sz. (2002.június)
(Forrás: dobogommt.hu)