Peti Sándor

Már 12 évesen, kisiskolás éveim alatt is, arra voltam kíváncsi, hogy a szüleimtől kapott fényképezőgépen keresztül érzékelt és exponált pillanat azonos lesz-e a mások számára is láthatóvá laborált képpel? Gimnáziumi éveim alatt mélyedtem el a sötétkamra titkaiban, melynek eredményeként és a gyöngyösi fotóklub tagjaként már ekkor részt vettem közös kiállításokon. Akkori témáim elsősorban a környezetemben megismert emberek portréi, utcai jelenetek és a természetben előforduló „érdekes” formák voltak.
Azóta felnőttem, sok-sok tapasztalatra tettem szert, rengeteg dolog megváltozott, fejlődött, de a kíváncsiságom és képi kifejezés vágyam megmaradt. Szakmai felsőfokú iskolám az informatika irányába terelt és rendszerszervezőként megalapozta a későbbi digitális képalkotáshoz való elválaszthatatlan kapcsolatomat. A sötétkamra felejthetetlen atmoszféráját, a hívó és fixírsó oldat „kézzelfoghatóságának” alkotói folyamatát, lassan-lassan felváltotta a számítógéppel felszerelt, digitális képalkotói folyamat műtermi laboratóriuma. Új lehetőségek nyíltak meg, s mivel fogékony voltam a változásokra, ebben a technikában mélyedtem el.
A FotoArt Magazinnál eltöltött tanulmányi éveim, tapasztalataim alapozták meg az alkalmazott és műtermi fotográfiával való házasságomat melynek anyakönyvvezetője mesterem Varró Géza fotográfus volt. Ő inspirált arra is, ha nem tudok képi mintát venni a környezetemből, akkor azt készítsem el magam. Manapság is készítek installációkat, melyeknek fotóit állítom ki. A műtermi, épület és műszaki fotográfiai tudásomat tovább mélyíthettem Tóth György kurzusain, aki egyben megtanított arra is, hogy a képalkotás technikai feltételeinek precíz alkalmazása nélkül, minden kép kevesebb lenne, mint lehetne. Több évet töltöttem a Magyar Fotográfiáért alapítvány kurzusain is. Nagy hatással voltak rám a kortárs fotóművészek egyéni szemlélete. (A teljesség igénye nélkül: Göbölyös Luca, Gulyás Miklós, Szilágyi Lenke, Benkő Imre, Illés Barna.) A képalkotás nagyon összetett folyamat, mindig is törekedtem arra, hogy valóban az jelenjen meg a képen, amit elgondoltam. Ebben nyújtott nagy segítséget Kemenesi Zsuzsanna kommunikáció kutató, egyetemi adjunktus, valamint Pfisztner Gábor esztéta.
Az elmúlt időszakban s jelenleg is leginkább digitális fotómontázzsal fejezem ki magam, aminek középpontjában gondolataim, élményeim vetülete áll. A digitális képpé alkotás műtermi illetve laboratóriumi folyamatában – a kép részét képező – különféle hátterek, kiegészítő elemek szükségesek, amelyek elkészítéséhez, általában festéket, gipszet, agyagot, fémeket, fát és egyéb anyagokat használok fel. Gyakran csak több képből áll össze a végeredmény, melyet speciális papírra, vagy vászonra nyomtatok.
Gyöngyösön születtem 1957-ben. Szülővárosomon kívül több helyen éltem és állítottam ki. Azonban 1995-től Dunakeszin telepedtem le családommal. Több egyéni és közös kiállításon mutathattam meg magam a városban is. 2005-ben alapítója lettem a Dunakeszi négyek művészeti csoportnak. 2010-ben Dunakeszin élő és alkotó művészekből megalapítottam a DunArt Képzőművészeti Egyesületet, melynek elnöke lettem. Célja olyan szellemi alkotóközösség és műhely működtetése, amely szakmailag színvonalas és elismert tevékenységgel vesz részt Dunakeszi város kulturális életében. Lokálpatriótának tartom magam, amelyet örömmel vállalok.

Születési hely:
Gyöngyös

Születési idő:
1957-07-29

Foglalkozás:
fotóművész

Lakcím:
2120 Dunakeszi, Madách Imre utca 22/1.

E-mail:
petisandor@gmail.com

Web:
www.petisandor.hu; www.facebook.com/petisandor; www.dunart.hu

Díjak:
Dunakeszi Polgármesteri Elismerés (2014)

Kiállítások/művek:
Kiállítások
Magyarország (egyéni):
Bakonyság
Budapest
Dunakeszi
Keszthely
Gyöngyös
Győr
Pomáz
Vác

Magyarország (csoportos):
Bakonyság
Balatonfüred
Budapest
Dunakeszi
Győr
Kaposvár
Komárom
Mosonmagyaróvár
Nagymaros
Sopron
Székesfehérvár
Szentendre
Vác
Veszprém
Zebegény

Külföld (csoportos)
Ausztria (Bruck)
Németország (Laupheim)
Románia (Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy)
Szlovákia (Dunaszerdahely, Galánta, Komárom, Naszvad, Pozsony)