Lőrincz Róbert

Száz éves vers egy száz éves egyesületről

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 7. évfolyam 3. szám (2014. december), 11-12. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

1914. március 1-jén huszonkilenc fiatalember gyűlt össze az alagi Kellner-féle vendéglő nagytermében. Nem mulatozni érkeztek, céljuk az volt, hogy e naptól kezdve hobbijukat szervezett keretek között folytathassák. Futballklubot akartak alapítani.

A mindössze négy év óta önálló településen ugyan már működött egy sportegyesület, ám az 1910-ben alakult Alagi SE vezérkarát és sportolóinak zömét a születendő község vezetői és prominens személyei alkották. A főleg tenisszel foglalkozó klub akkori futballcsapatában olyanok kergették a labdát, mint Ficzere Péter, aki a BTC tagjaként kétszer szerepelt a magyar válogatottban, de tagja volt az akkori gárdának Závodszky Géza községi aljegyző és Hajnal Pál, Dunakeszi későbbi jegyzője is, aki korábban az Aradi AC kapusaként már bajnoki címmel is büszkélkedhetett.[1]

A Magyar utcai vendéglőben gyülekező fiatalok többsége azonban a huszadik életévét sem töltötte be. Legtöbbjük még a szüleivel lakott, kik nem mindig nézték jó szemmel gyermekeik fanatikus futballrajongását. A labdarúgás szeretete azonban győzött a szülői szigor felett, s ezen az 1914-es, márciusi napon kimondták az Alagi Sport Club megalakulását. Az egyesület színe piros-kék, jeligéje az „Egyesült erővel” lett. Elnöknek Végh Lászlót, titkárnak Turcsányi Miklóst választották. Az első világháború kitörése lelassította, de nem szüntette meg az egyesület fejlődését. Az egyedül a futballt preferáló klub az 1920-as évek elejétől a Közép-Magyarországi Labdarúgó Alszövetség osztályaiban szerepelt váltakozó sikerekkel.

A képen az álló sorban az ASC csapata, egy 1920-as években játszott Fót elleni találkozón

Az ASC első alapszabályának részlete

1950-ben Alag község egyesült Dunakeszivel, s az Alagi Sport Club – az új sportpolitikai irányvonalnak megfelelően – Dunakeszi ÉDOSZ néven, az Élelmezésügyi Dolgozók Szakszervezetének égisze alatt folytatta működését. Egy év múlva az ÉDOSZ egyesületek névváltoztatásának köszönhetően a klub a Dunakeszi Kinizsi nevet kapta, melyet kisebb megszakítással a mai napig visel.

Az 1914-es alakulás évéből fennmaradt egy vidám vers, melyben a klub játékosa és első intézője, a húsz éves Pusztay János mutatja be fanyar humorral az alagi csapat tagjait. Pusztay volt az első érettségizett a helyi gazdálkodó családok gyermekei közül. Az első világháborúból hazatérve Vitézségi Érem kitüntetést kapott. A községházán írnok, aljegyző és adóügyi jegyző munkakört töltött be, majd később leventeparancsnok lett.

Az ő versével köszöntjük tehát a száz éves egykori Alagi Sport Clubot, a mai Dunakeszi Kinizsit!

Részletek az eredeti dokumentumból

Az A.S.C.I. csapata

Az alagi pálya, de hangos, de lármás
Ki játszana rajta? Az A.S.C. nem más.
Csupa szálas legény csupa tűz és jókedv,
Csak úgy sír a labda, ha egyik belémegy.
Kapusunk a Blau…. elismert tehetség
Ilyet még nem látott a pesti közönség.
Van egy talizmánja, mely a labdát vonza
Sőt a kapufát is a kezébe hozza.….
Jobb backunk a Zsiga nyakig görbeláb
Akire félve néz a mesés délibáb.
Csupa izom és csont, igazi fenomén
Ilyet még nem láttak a pálya zöld gyepén……
A bal back a Turi…. pocakos veterán
Kinek már húsz kis év terhe van a vállán,
Labdát az nem talál, de hogy ha fellökik,
Száz kilós pocakját, amíg élnek, nyögik…
A jobb half a Béla az ördöngös dribler,
Ilyet még nem látott egy halandó ember.
Jól rug jobbal, ballal, szerel, mint egy Isten
Nincs rászorulva, hogy valaki segítsen..
Fejel, mint egy angyal s az ő oxfordjait
Mindenki bámulja, mint Trója kapuit.
Centerhalf a Bogyó, az még mindig diák
Ilyet még nem látott s nem is szült a világ!
Stoppol mint egy angol s fejel mint egy Schuster
Sőt ami a legfőbb ellenfélt nem ismer.
De ha egy jó labdát jobb lábával felkap,
Bámulva néz rája s regáll rajta a nap
Egy baj van csak nála, ha nézik a lányok
Ott hagyja a labdát s félszemmel néz rájuk.
A balhalf a szőke bajuszos Jurasek
Kinek a hátára rájár a bikacsek
Szerel, elöl hátul s a fején a labda
Mindig ugy néz, ki mintha odaragadna
Hiába törnek, rá nem hagyja a labdát
Fut még akkor is, ha látja pejslijét.
A jobbszélsőnk dillis a betyár Ráday
Kinek veszélyesek a beadásai
De hogy ha hátvéd jól fellöki egyszer
Ott hagyja, labdát rámenni már nem mer.
Klassis egy játékos csak az az egy az ő baja
Hogy megáll a szeme, ha kint a kacsa.
A jobb összekötő a Ramser az éhes
Hogy lő az a kapura, az valami rémes.
Nem fél a backektől ilyen csatár nem volt
Ki temetőbe lőtte Fóthon a goalt.
A centerünk pedig ideális gombóc
Úgy lő, mint a Schlózi s mindig csak ő lő goalt
A balösszekötőnk az egy kicsit sunyi
Jól tudja szélsőjét a Rukit szöktetni.
Szőke haját, hogyha felborzolja a szél
A kapus ugy remeg s lövésétől is fél
A balszélsönk régi a hős Rukovánszki
Ilyet még nem evett a vén Kupolányszki
Cziczáz a backekkel s az ingó kapufák
Schlosser lövéseit homályba boritják
Közönségünk finom s pártolja csapatát
Miként egy jó anya serdülő kisfiát.

Dunakeszi, 1914. május 15. Pusztay János s k

Pusztay János (1894-1963) 1918-ban

JEGYZET

[1] Lőrincz Róbert: Alag első sportegyesülete, az Alagi SE. Dunakeszi Helytörténeti Szemle III. évf. 1. szám (2010. május) 13.