Vizdák Kamilla

Révész István tábori püspök, mint Dunakeszi plébánosa

1. rész

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 5. évfolyam 3. szám (2012. december), 9-12. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

I. Bevezetés

Dolgozatom témájának Révész István életét és munkásságát választottam. Anyai ágról rokonságban állok a néhai du­nakeszi plébánossal. Nagyapám gyermekkorom óta meséli nekem büszkén a történteket róla, noha személyesen már ő sem ismerhette. Továbbá fontos számomra a gyökér, így a család és az Egyház tanítása, a hit és a katolikus szellem, melyben nevelkedtem.

A dolgozatban bemutatom Révész István pályáját a kez­detektől egészen a Kecskemétre való áthelyezésig. Munkám során leginkább az egyszerű, mégis magával ragadó ember tevékenységét emelem majd ki – helyenként elég szubjektí­ven –, aki nemcsak papként, hanem politikusként is nyáját szolgálta, nem riadva vissza a támadásoktól. Munkámban külön tárgyalom Révész István egyházi, illetve politikai te­vékenységét, olykor felülírva a kronológiát. Közelebbről szeretném láttatni azt az embert, aki Istennek fogadott örök hűséget, és folytatta azt a munkát, amit Krisztus elkezdett.[1]

Révész István

II. Révész István ifjúsága és pályájának kezdete

Révész István Vácon, a Hattyú utca 42-ben született 1862. november 12-én, épp 150 éve. Szülei egyszerű, szegény föld­műves emberek voltak. Apja, Révész József 1871-ben sajnos örökre magára hagyta a családot, így anyja, Viszkocs Anna tervei megsemmisülni látszottak. Viszkocs Anna vágya nem kevesebb volt, minthogy fiát középiskolába küldje, és annak elvégzése után az a papi pályára léphessen. Azonban kerese­te a mindennapi megélhetéshez is csekély volt, ahhoz pedig, hogy fiát tanítassa szinte semmi.[2]

Révész elkezdte az elemi iskola V. osztályát, ahol kitű­nően teljesített, de sajnos anyagi eszközök híján ez is kevés volt a gimnáziumi beiratkozáshoz. Édesanyja elvesztette minden reményét, de Sípos István kereskedő felkarolta, és anyagilag támogatta az ifjú árvát, aki így elkezdhette ma­gasabb szintű tanulmányait a váci piarista gimnáziumban. Révész megkapott minden támogatást, ráadásul szorgalmá­nak köszönhetően ösztöndíjban is részesült. Ehhez még az is hozzátartozott, hogy az iskolában felszolgálóként teljes ellátást kapott, sőt instruktorként a nyári szünetüket itthon töltő Degré-fivéreket oktatta, így ezekkel a tevékenységei­vel nagyban hozzájárult anyja anyagi gondjainak enyhítésé­hez.[3]

A gimnáziumot nyolc helyett hét év alatt végezte el, melynek utolsó évét Kassán, a premontrei főgimnáziumban abszolválta, és itt tett érettségi vizsgát is.[4] [5] Vágya az volt, hogy teológia tanár lesz, melynek feltétele, hogy egyetemre járjon. Tanulhatott volna Rómában, Innsbruckban, Bécsben vagy valamelyik budapesti egyetemen is, de gyenge szerve­zete,[6] és a bizonyítványba becsúszó egy elégséges és két jó jegy nem tette lehetővé a nagy egyetemekre való bejutást. Rózsahegyi Gyula, későbbi váci kanonok vigaszként a kö­vetkezőket mondta a csalódott kispapnak: „Jegyezze meg ma­gának, hogy jobb egy élő szamár, mint egy döglött oroszlán!”[7] A tehetsége így sem veszhetett kárba, mert a váci szeminárium is lehetőséget biztosított a kibontakozásra. Szorgalom és tett­vágy hajtotta őt a szemináriumi évek alatt: a Pázmány-egy­letben szavalataival, költeményeivel pályadíjat nyert,[8] sőt az Egylet által kiadott „Szemelvények” című könyvben ezek a versek meg is jelentek. IV. éves szeminarista volt, mikor fő­duktorrá (kispapok képviselője) nevezték ki elöljárói.

III. A papi hivatás kezdete és a fóti káplánság

Révész gyermekkorától fogva tudatosan készült az egy­házi pályára. Barátjával, Trummer Ferenccel – kihez később Egy gyermekpajtásomnak[9]című versét írta – többször készítettek miseruhát, majd „eljátszották” a szertartást. Révész fel­adata ministrálás volt.[10]

Schuszter Konstantin váci megyéspüspök a teológiát ki­tűnő eredménnyel végző novíciust pappá szentelte 1885. jú­lius 18-án. Az újmisést a püspök Fótra küldte káplánnak, ahol másfél évig „szolgált”. Fót nem túl jelentős község, de egy­valami mégis kiemeli a többi község közül. Ez a település a Károlyi-család ősi berke, ahol megtalálható a grófok gyönyö­rű kastélya, parkja és a család mecénásságát mutató világhí­rű templom.[11] Révész sokat vendégeskedett náluk, mindig jó kapcsolatot ápoltak. Nagyon megszerette Fótot, így amikor megbízták a dunakeszi plébánia ügyeinek intézésével és ve­zetésével, folyton kérte visszahelyezését a faluba, de ezt püs­pöke nem tette lehetővé, így maradt új helyén.[12]

IV. Révész István tevékenysége

IV.1. Adminisztrátor, majd plébános

1887-ben Neszveda István püspöki helynök megbízta Ré­vészt a dunakeszi plébánia adminisztrációs feladataival. Az ifjú pap rövid idő alatt megnyerte magának a hívők seregét, így amikor Schuszter Konstantin (1886-1899) megyéspüspök Tragor Antalt nevezte ki Dunakeszi plébánosának a hívők „el­üldözték” a jelöltet, és Révészt követelték a helyébe. Levelet is írtak Schuszter püspök úrnak, melyben ezek a sorok olvasha­tók: „Lelkünk üdvének szent vallásunk tanai fáradhatlan terjesztése által való ezen előmozdításáért osztatlan szeretetünk, őszinte tiszte­letünk és köteles hálánk Tisztelendő Révész István helyettes lelkész urat illeti meg, kinek gondos vezetése alatt a hitélet községünkben régen tapasztalt örvendetes virulásnak indult.”[13] A kérelmet több mint kétszáz hívő alá is írta.[14] Schuszter püspök látva a rajon­gást és ragaszkodást, eleget tett a közösség akaratának: „Ott­hagyom a ti papotokat, kiről bár azt mondják, hogy nagyon fiatal, de ez olyan baj, amelyen minden nap segít az idő!”[15]Tehát 1888-ban Révész letette a plébánosi vizsgát, és elfoglalta helyét decem­ber 2-án a Dunakeszi plébánián.[16] Az új lelkipásztor püspöké­nek írt levelében a következőket írja: „Nem ígérek papi fedhetlen életet, nem ígérek hívek vezetésében gondos ügybuzgóságot, hiszen ez mind csak kötelesség, melylyel tartozom hivatásomnak, melyre az isteni gondviselés meghivott, most csak kegyelmes Atyám támoga­tásáért esedezem új állásom kezdetén, ki maradok a nagyméltóságu Püspök Úr és kegyelmes Atyámnak”.[17] E sorokat olvasva vilá­gosan látható az a lelkiismeretesség, alázat, mely egész éle­tét jellemezte. Ezzel a kinevezéssel kezdődött meg az a majd két évtizedes munka, melynek kiemelkedő szerepével mind a mai napig találkozunk, ha megkérdezünk egy Dunakeszin élő embert.

Plébánosi feladatait mindvégig odaadóan hajtotta vég­re, sohasem visszakozott, a hívőkért tett mindent. Szónoki tehetségét és műveltségét gyakran megcsillogtatta, minden­féle társaságban, minden emberrel szót értett, hiszen aláza­tos, intelligens ember volt. Ugyanakkor ellenségei és irigyei is akadtak. Egy levelében egy ismeretlen éjjeli látogatójáról ír püspökének. A „gonosztevő kéz” a szakácsnőjét legyilkolta, aki ezután élet-halál között lebegett (nem derült ki mi lett a sorsa), édesanyját és őt halálosan megrémítette. A szörnyű esemény után a plébános elbizonytalanodott, hogy maradjon-e egyáltalán hívei mellett, kitéve anyját és önmagát hasonló izgalmaknak.[18]

1888-ban a parasztok minden parlagon lévő földet meg­műveltek, így találták meg az urnatemetőt, vagyis a Kopolya­tetőn lévő bronzkori temetőt, ahol Révész is aktívan kivette részét a munkából. Régészt hívtak, hogy az emléktárgyakat megmenthessék. Az itt talált leletekből Vácon az értéktárban találhatunk néhányat.[19]

Lelkipásztori működését a lelkek gondozásával kezdte, így 1890-ben megalakította a Jézus Szíve Társulatot. A társu­lat népszerűségét nagyon jól példázza az, hogy már az első évben 400 tagot számlált.[20] Ugyanebben az évben szörnyű ár­víz volt, ami tönkretette a terményeket.

Plébánosi pályája mégsem indult olyan fényesen, ha a ma­gánéletét tekintjük. Alighogy elfoglalta új helyét szomorú ese­mény következet be: édesanyja, aki követte őt Dunakeszire, meghalt. A parochust mélyen megviselte a tragikus esemény, egy versében így emlékezik:

„Ha olykor öledben el-elszenderettem,
Imádságos ajkkal virasztál felettem.
Most meg én virrasztok fájó könnyeimmel,
Pihenj jó anyácskám, fiad nem felejt el.”[21]

A Szent Mihály-templom az 1890-es években

IV.2. A plébánia és a Szent Mihály-templom

A plébánia élete a környezetnek, templomnak, népnek, va­lamint a lelkipásztornak Istennel és egymással való együttmű­ködése.[22] Dunakeszin a templomot és a plébánia épületét Grassalkovich György nevéhez köthetjük, előbbit 1756. szeptember 29-én szentelték fel, utóbbit 1769-ben. A plébániát 1725-ben alapította gróf Althann Mihály Frigyes váci püspök. A Histo­ria Domus ugyancsak 1725-től indul.[23] Ez a két épület nagyban hozzájárult a közösség lelki fejlődéséhez.[24] Az előbbiekben már olvashattunk a felújítási munkálatokról, de részletesebben Ré­vész plébánosi kinevezése utáni felújításokat tekintjük át.

1888. október 2-án Révész a megyéspüspök atyához for­dult segítségért, hogy a plébánia épületét felújíthassa, mert ahogyan levelében írja, a tető annyira megrongálódott, hogy zuhog be az eső, így a terményeket nem tudja hová elraktá­rozni, és a falak is düledeznek. Tehát nagyon fontos a mielőb­bi javítások megkezdése. Írja még, hogy az ablakok is rosszak, és a kályhára is áldozni kell, ha fűteni akar majd a télen.[25]

A plébánia épülete 1900 körül

1891-ben a Magyar Lovaregylet lett a templom kegyura. 1892-ben Révész a közösség adományaiból és Schuszter püs­pök jóváhagyásával és (anyagi) támogatásával, valamint a Magyar Lovaregylet segítségével rendbe hozatta a templom tetőzetét, valamint lecseréltette a templom régi, kopott, gömb alakú tornyát egy egyszerű, csúcsos formájúra.[26] Újraöntötték a megrepedt harangot, és annak faállványzatát vasra cserél­ték.[27] Ugyanebben az évben került sor az új orgona építésére is. A plébános Schuszter püspöknek írt másik alázatos levelé­ben olvashatunk az orgonával kapcsolatos dolgokról. „Esede­zem kegyelmes Püspök Atyámhoz ezen kérelmem meghallgatásáért, mert most is orgona nélkül vagyunk kénytelenek az isteni tisztele­tet az áhitat nem csekély csökkenésére végezni.”[28]Az új orgonát a híres Rieger orgonagyárban készítették, mert a hazai gyárak kínálata alkalmatlan volt. Révész kéri a püspök urat, hogy az összegyűlt pénzen felül a hiányzó összeget a Szent Mihály öregtemplom pénztárából fedezhesse.[29] Az orgona javítására adakozott Bálintffy Pál alagi bíró, Mihalik János miniszteri ta­nácsos, Bazsanth Vince kántortanító és maga a lelkipásztor is. Az öregtemplom renoválása után már csak a kereszt toronyra való felszerelése, illetve annak megáldása volt hátra.[30]

Több levelében olvashatunk adományokról, melyeket a templom, a plébánia vagy egyéb egyházi célokra adott Schusz­ter püspök, kinek Révész mindig hálás volt, és alázatos sza­vakkal mindért köszönetet mondott. 1897-ben mozgalom in­dult egy új templom felépítésére, hiszen a gyarapodó nyáj már nem mindig fért be a kicsinyke templomba.

1902-ben gróf Csáky Károly Emmánuel váci megyéspüs­pök Dunakeszire látogatott, ahol megtekintette a Szent Mihály templomot, mely miatt szomorúságát fejezte ki, hiszen a hívő­sereg egy ilyen kis templomban szűkölködik, de reméli, hogy ez hamarosan változni fog. A püspökatya megtekintette még az iskolákat, ahol a tanulókkal is beszélgetett egy keveset.[31]

1904-ben a lelkipásztor elhatározta, hogy újfent gyűjtést kezdeményez, hozzá is látott ezt megszervezni, hogy a be­folyt összeget egy új, tágasabb templom felépítésére fordítsák. Megnyerte özvegy gróf Almásy Kálmánnét, özvegy gróf Hu­nyadi Imrénét, gróf Eszterházy Ferencnét és Dreher Jenőnét, akik adományokkal is hozzájárultak az ügyhöz.[32] A gyűjtés megkezdése után hamarosan már a tervrajzokat is elkezdték rajzolni.[33] Szépen gyűltek az adományok, melyek több helyről érkeztek be, ami egy szélhámosnak gonosz ötletet adott. A csa­ló reverendába öltözött és házalni kezdett, hogy a dunakeszi új templom javára gyűjtsön. Pestről hallotta a hírt Révész, aki rögtön feljelentést tett a rendőrségen, ahol rögtön meg is indí­tották a vizsgálatot.[34]

IV.3. Hitelszövetkezet létrehozása

A tenni akarás jelleméből fakadt a 26 éves plébánosnak, így nem csodálkozhatunk azon, hogy kivívta hívői elismeré­sét. Ő volt az, aki összefogta az embereket az 1889-es jégverés után, hogy a csődöt elkerüljék. Ennek érdekében a gróf Káro­lyi-család segítségét kérte, akikkel közösen létre hozott egy hi­telszövetkezetet, melynek segítségével a gazdák át tudták vé­szelni a nehéz időszakot.[35] Révész saját maga is kölcsönadott 1200 forintot[36] a szövetkezetnek, melynek majdnem mindenki tagja lett, hiszen kedvező hitelekhez jutottak. A „hitelintézet” később is fennmaradt, de akkor már a fejlődést, fejlesztéseket segítette, és a lakosság bátran fordulhatott hozzá.[37]

IV.4. A környék legmodernebb iskolája

Dunakeszin Révész István érkezése előtt is működött az úgynevezett „viskó iskola”, mely egyetlen helyiségből állt. Két fontos nevet kell megemlítenünk a régi iskola életéből Révész mellett, az egyik Gogolák György, a másik Bazsanth Vince. Gogolák 1770-től iskolamester volt és körülbelül ki­lencven gyereket tanított, fiúkat és lányokat egyaránt. A tanulók megtanultak írni-olvasni magyarul és latinul, és hallgattak hittant is, mivel Gogolák kántor is volt. Az iskola Gogolák idején is katolikus, és ez így is maradt mind a mai napig.[38] Bazsanth Vince kántortanító az, aki a régi és az új intézménynek nyugdíjazásáig meghatározó személyisége­ként dolgozott. A tanításon kívül a község gyarapításáért is rendkívül sokat tett, később utcát is elneveztek róla.[39]

Révész szívügye volt egész élete során az iskola és a gye­rekek, főként a parasztgyermekek sorsa – valószínű ez szár­mazásából is adódik. A plébános elismert szerepe a községen belül kihatott az iskolai életre is, hiszen iskolaszéki elnök lett az általa alapított intézményben.

Az akkoriban működő katolikus iskola borzasztó állapot­ban volt, így kötelességének érezte, hogy újat építsen a helyé­be. Ugyanis a két tantermes, szalmafedelű, rossz állapotú kis épületben kétszáz gyermek nyomorgott. Amint elhatározta a lelkipásztor, hogy újat építtet, rögtön akadályba ütközött. A helyi szabadkőműves irányzat képviselői ellenezték egy katolikus iskola alapítását, de Révész nem inogott meg, és keresztülvitte akaratát.[40] Javaslatára felszámolták a temetőt, majd felparcellázták és egy nagy területet ebből az iskolának juttattak, amely így egyházi területen épülhetett fel. A hívek adományokkal, az iskolaszék 1200 koronával (melyet hat szá­zalékos kölcsönre vettek fel a kegyes alapokból) járult hoz­zá az építkezéshez, ami meg is kezdődött 1893-ban. Négy év alatt elkészült a környék, sőt Pest vármegye legmodernebb, legfelszereltebb, új négy tantermes, földszintes iskolája.[41] A befolyt összeg arra is elegendő volt, hogy az iskola mellé épít­senek egy hivatalsegédi lakást is, melyet Brezina Bennó helyi építőmester tervei alapján építettek fel. Az udvar és a játszótér fásításáról a Magyar Lovaregylet gondoskodott, Molnár Gyu­la, lovaregyleti felügyelő jóvoltából.

A katolikus elemi iskola (ma Szent István Ált. Isk.) 1900-körül

A Váczi Közlönyben is megjelent több cikk az új iskoláról, melyekben beszámolnak arról is, hogy a tervező, illetve a mű­építész mérnökök lemondtak a tiszteletdíjról, ezzel téve tanú­bizonyságot áldozatkészségükről.[42] Egy másik cikk számol be a belső berendezésekre adott pénzekről,[43] egy harmadik cikk részletesen tárgyalja az 1896. október 24-i felszentelési ünnep­ség menetét. A szentelést Csávolszky József egyházmegyei fő­tanfelügyelő, kanonok végezte, aki beszédében hivatkozott a vallásos nevelés fontosságára. Csávolszky után a plébános köszönte meg a sok fáradozást és áldozatot.[44] Ez az iskola mára már emelettel is rendelkezik, és a Szent István Általános Iskola nevet viseli.[45]

IV.5. Katolikus Kör

A Katolikus Kör létrehozásával (1905) Révész nagyot al­kotott, és vezető pozícióba is került nyája körében. Minden társadalmi rétegből jártak ide (főként) férfiak, persze külön-külön időpontokban. Hétköznapokon az értelmiség, hétvé­geken a földművelők és iparosok. A Katolikus Kör épületé­nek felépítése lehetővé tette, hogy a plébános a templomon és az iskolán kívül is részt vegyen hívei életében, és hatást gyakoroljon rájuk. Az építkezéshez a templomalapból kapott 8000 Koronás kamatmentes kölcsönt nyolc éves futamidőre. Az épület egy modern, több kisebb helyiséggel és egy nagy teremmel rendelkezett, ahová később egy színpadot is besze­reltek. A színpad jó szolgálatot tett, és elősegítette a katolikus kultúra fejlődését, hiszen így látványosabb volt egy-egy elő­adás, színdarab vagy egy egyszerű versmondás is. A Katoli­kus Kör épülete adott helyet az akkor még nem létező kul­túrház rendezvényeinek is. A Körben megvitatták a község mindennapi dolgait, döntéseket hoztak, és nem utolsó sorban lelki „táplálékot” jelentett az oda járóknak.[46]

1906. január 21-én tartották meg az első közgyűlést, mely­nek témája a költségvetés és az igazgatósági tagok helyzete. A Katolikus Kör alig egy éve működött, mégis 1818 Korona bevétele volt, kiadása pedig csak 1044 Koronát tett ki. A gyű­lésen a költségvetést jóváhagyták, az igazgatósági tagokat a helyükön hagyták, így maradt Révész a Katolikus Kör elnö­ke. A szervezet, hogy tovább gyarapítsa pénztárát különbö­ző színdarabokat adott elő diákok közreműködésével vagy tartott felolvasóesteket, szintén ebből a célból. Január 27-én Révész is kiállt a színpadra, ahol elszavalta két saját költemé­nyét. A „Mért szeretlek”[47] és az „Az én vétkem…”[48] elszava­lása után a költő- plébános szűnni nem akaró tapsot kapott. A Kör, látva az előadások, felolvasások és egyéb rendezvények sikereit, tovább folytatta ezek szervezését.[49] Az épületben ma az Eszterlánc Óvoda működik.

JEGYZETEK

[1] Emlékkönyv Révész István prelátus, plébános kecskeméti lelkipásztori működésének 20 éves jubileumára. Kecskeméti Római Katolikus Egy­háztanács. Kecskemét, 1926. 6. (Továbbiakban: Emlékkönyv.)
[2] Emlékkönyv. 9.
[3] Tragor Ignác: Váci bölcsők, váci koporsók. A Váci Múzeum-Egyesület ünnepi közgyűlésein elhangzott emlékbeszédek. Váci Múzeum-Egyesület. Vác, 1938. 145.
[4] Emlékkönyv. 10.
[5] Tragor Ignác szerint az érettségi vizsgát már az új váci főgimnázi­umban tette le.
[6] Emlékkönyv. 10.
[7] Uo. 10.
[8] Tragor Ignác: i. m. 146.
[9] Révész István: Tavasz az őszben. Versek. Kecskemét. 54.
[10] Tragor Ignác: i. m. 146.
[11] Emlékkönyv. 10.
[12] Emlékkönyv. 12.
[13] VPKL Privata Révész Stephani. 1888. okt. 2.
[14] Uo. VPKL
[15] Emlékkönyv. 13.
[16] Tragor Ignác: i. m. 146.
[17] VPKL Privata Révész Stephani. 1888. decz. 15.
[18] VPKL Privata Révész Stephani. 1890. nov. 21.
[19] Csoma Attila (szerk): Dunakeszi arcképcsarnok. Kölcsey Ferenc Váro­si Könyvtár. Dunakeszi, 2005. 144.
[20] Emlékkönyv. 13.
[21] Révész István: Tavasz az őszben. Versek. Kecskemét. 49.
[22] Vanyó Tihamér O. S. B.: A plébániatörténetírás módszertana. Pannon­halma, 1941. 48
[23] Varga Lajos: A Váci Egyházmegye történeti földrajza. Vác, 1997. 212.
[24] Csoma Attila: A római kortól napjainkig. Mozaikok Dunakeszi történel­méből. Dunakeszi, 2008. 40.
[25] VPKL Acta Parochiarum Dunakeszi I. 1888
[26] VPKL Acta Par. Dunakeszi I. 1892
[27] Uo. 66.
[28] VPKL Acta Par. Dunakeszi I. 1892
[29] VPKL Acta Par. Dunakeszi I. 1892. aug. 20.
[30] Csoma Attila: A római kortól napjainkig. Mozaikok Dunakeszi történel­méből. Dunakeszi, 2008. 66.
[31] Okovay János (szerk.): Váczi Közlöny. XXIV (1902) 18. szám. 4.
[32] Koncz József (szerk.): Váczi Közlöny. XXVI (1904) 15. szám. 4.
[33] Koncz József (szerk.): Váczi Közlöny. XXVI (1904) 17. szám. 4.
[34] Koncz József (szerk.): Váczi Közlöny. XXVI (1904) 21. szám. 5.
[35] Uo. 58.
[36] Emlékkönyv. 15.
[37] Csoma Attila: A római kortól napjainkig. Mozaikok Dunakeszi történel­méből. Dunakeszi, 2008. 58.
[38] Uo.42-43.
[39] Uo. 66-67.
[40] Emlékkönyv. 14.
[41] Emlékkönyv. 14.
[42] Varga Mihály (szerk.): Váczi Közlöny. XIX (1897) 30. szám. 6.
[43] Varga Mihály (szerk.): Váczi Közlöny. XIX (1897) 43. szám. 4.
[44] Varga Mihály (szerk.): Váczi Közlöny. XIX (1897) 45. szám. 2.
[45] Csoma Attila (szerk.): Dunakeszi arcképcsarnok. Kölcsey Ferenc Vá­rosi Könyvtár. Dunakeszi, 2005. 144.
[46] Emlékkönyv. 15-16.
[47] Révész István: Tavasz az őszben. Versek. Kecskemét. 50.
[48] Uo. 8.
[49] Koncz józsef (szerk.): Váczi Közlöny. XXVIII (1906) 5. szám 4.