Szakáll Lászlóné

Régi dunakeszi fényképek

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 4. évfolyam 2. szám (2011. szeptember), 10-12. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

A dunakeszi Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár 2010-ben pályázatot nyert a Társadalmi Megújulás Operatív Programkeretében a könyvtár szolgáltatásainak fejlesztésére. A program egyik projektje a város helytörténetének bemutatása volt egy internetes képadatbázis létrehozásán keresztül.

A könyvtár a munka elvégzéséhez szerződést kötött a dunakeszi Révész István Helytörténeti Gyűjteménnyel és a Tóth Mariska Hagyományőrző Alapítvánnyal. A feladat a dunakeszi és alagi lakosok nagylelkűen a gyűjteménynek ajándékozott közel háromezer darab fényképéből ezerötszáz digitalizált fotóhoz külön leírás és információs táblázat készítése volt. Az egyes szövegrészek részletesen tartalmazzák, hogy kiről, illetve miről van szó a fényképen, valamint, hogy mikor készült a felvétel. Továbbá szó esik az eredeti tulajdonosról, a kép adományozójáról és a fotó méretéről is. Az eredeti papíralapú fényképeket az érdeklődők a megjelenített leltári szám alapján könnyedén kikereshetik a gyűjteményben.

Az adatbázis létrehozásában három személy vett részt. A szöveget Szakáll Lászlóné állította össze, hiszen a fotók adományozóitól ő értesült az ehhez szükséges információkról. Szőke Kálmánné is jelentős részt vállalt a képleírások elkészítésében, Legindi Tímea pedig a meglévő információkat számítógépre vitte, ami az internetre feltöltve, a dunakeszi könyvtár honlapján elérhetővé vált a nagyközönség számára.

Mostani cikkünkben ebből az adatbázisból választottunk ki néhány korabeli fotót.

Az első kép 1938-ban készült a Római Katolikus Elemi Iskola (ma Szent István Általános Iskola) udvarán, az országzászló avatásán. Az országzászlókat leginkább iskolák közelébe emelték, hogy a gyerekek, fiatalok ezek tövében emlékezzenek meg a trianoni békediktátum Magyarországot romboló következményeiről. A zászló előtt az akkori tantestület áll. Balról a kalocsai Miasszonyunk Iskolanővérek, Amaranta, Krizasztroma, Auxélia, Hiacinta és Kapisztrána, mellettük Fiszl (Flaudi) János plébános, Bajnok Géza főkántor-tanító-igazgató, Tóth Mária tanítónő, Pandúr József, Drumár László és Szakáll László kántortanítók.

A Dunakeszi Műhelytelepi MÁV Elemi Iskola (ma Bárdos Lajos Általános Iskola) udvarán 1941-ben volt az Országzászló és a hozzá kapcsolódó ún. Hármashalom avatása. A fenti, 1942. május 31-én készült fotón leventelányokat láthatunk, amint a Hősök Napján ünnepséget tartottak az emlékműnél. Verset mond (Lipniczkyné) Vadkerty Anna, tőle jobbra pedig Harangozó Anna látható. A Hármashalom mögött, a kerítésen túl az országút és az akkoriban közkedvelt Kiserdő látszik.

Ma már egyik zászló sem áll, az ötvenes években mindkettőt elbontották, de a téma újra aktuális városunkban. A Dunakeszi Civilek Baráti Köre ugyanis tervbe vette egy, a műhelytelepi Köröndön felállítandó országzászló emelését.

Említettük a Hősök Napját. Ennek az ünnepnek az eredete egy 1917-es törvényre vezethető vissza, melyben kimondták: minden település kőemléket állítson az első világháborúban elesett helybeliek nevével. 1924-ben már a Hősök emlékünnepéről is rendelkezett törvény, mely előírta, hogy május utolsó vasárnapján tartsanak megemlékezést a háború hősi halottairól. Dunakeszin 1928-ban avatták az emlékművet, melynek talapzatán 115 hősi halott neve olvasható.

A következő két kép az 1938-as helyi megemlékezéseken készült. Az első a hősi emlékmű megkoszorúzását örökíti meg. A koszorúzási ünnepségen az Országos Frontharcos Szövetség dunakeszi-alagi főcsoportjának tagjai állnak őrséget. A szövetség célja volt az első világháború egykori magyar tűzharcosai között ápolni és tovább fejleszteni a hazafias alapon nyugvó bajtársias szellemet.

A második képen a Dunakeszi Leventék Egyesületének tagjait láthatjuk, akik díszmenetben vonulnak a Hősi Emlékműhöz. A háttérben jól látszik az 1936-ban átépített, kibővített Szent Mihály-templom, melynek tornyáról ekkor hiányzik a toronysisak. Az ünnepségen Dunakeszi és Alag lakói (minden korosztály) is nagy számban képviseltették magukat.

A következőkben két iparoscsaládhoz köthető fényképekkel ismerkedünk meg. Kardos József (1896–1996?) pékmester szakmáját Tokajban tanulta ki. 1910-ben szabadult fel. Többek között Németországban, Franciaországban és Ausztriában is bővítette tudását. 1915-ben behívták katonának, ahol orosz fogságba került, és csak 1918-ban tért haza. Önálló pékmester 1919-ben lett, majd ezt követően 1926-ban telepedett le Dunakeszin, és megvásárolt kis parasztházában nyitotta meg pékségét. Jelentős közéleti személyiségként patronálta a Kézai Simon Dalkört, az Iparoskör kórusát, valamint ipar- és képviselőtestületi tag is volt. Az államosításig önállóan, államosítás után alkalmazottként dolgozott a pékségben, egészen nyugdíjaztatásáig. A következő kép 1926-ban készült, a „frissen” nyitott Kardos-sütöde előtt.

A Kardos pékségben a családtagokon kívül több segéd is dolgozott. A második, 1940-ben készült fényképen a kibővített üzlet ajtajában ők sorakoznak.

Az ugyancsak 1940-es képen jól látszik az 1936-ban kibővített parasztház, melyben a Kardos család lakott, illetve a pékműhely és az üzlet is működött.

A fenti fotó Rissanek Béla asztalosműhelyének udvarán készült az 1930-as években. Az aranyosmaróti származású idősebb Rissanek Ferenc volt a család első asztalosa, ő építette az Attila út 16. szám alatti családi házat 1916-ban, amiben mai napig a leszármazottai élnek. Az apa az Ipartestület vezetőségi tagja volt, fia, Rissanek Béla épület- és bútorasztalos (1906–1955) jelentős közéleti személyként az Iparoskör báljait szervezte. Mindkettőjük hobbija a méhészkedés volt.

A lap alján látható fotó Dunakeszi képviselőtestületét örökíti meg 1926-ban. A képen a következő személyek szerepelnek (Hámor Zsuzsa összeállítása): Felső sor balról: Szabó István kocsmáros, –, –, Száraz György, Pálinkás István kereskedő, Száraz György gazdálkodó, G. Veres István, –,–, Tóth ?, Szentes Rezső adóügyi jegyző, Györffy Tihamér tűzoltóparancsnok, Szlatényi Ernő anyakönyvvezető, Keresztes ? jegyző. Második sor balról: Kovács Ferenc ács, Hajnal Pál jegyző a gazdakör titkára, Bajnok Géza kántor-igazgató-tanító, Janszky László kovács, Heinich Gyula kéményseprőmester, –, Janotai István Istvántelki Főműhely dolgozója, M. Tóth István gazda, Jakovlyev Csedomír rézművesmester, Budai Mihály tisztviselő, Dr. Pethő József állatorvos. Harmadik sor balról: Dr. Cseresnyés Ernő községi orvos, –, Szabó János gazdálkodó, D. Száraz István gazda, Száraz István szódás, Bohunka Lajos főjegyző, Holovics György gazda, törvénybíró, Hamacsek Ferenc, K. László József bíró, Tóth Lajos pék, Malmos Szabó István gazdálkodó, –, Breicha János patikus, Száraz János pénztáros. Elöl ülnek balról: Turcsányi (?) dobos-kisbíró, Cserepkai rendőr, Blaha kisdobos, postás.

A helytörténeti képanyag internetre történő felkerülésével szélesebb körben lehetőség nyílik a múlt, illetve gyökereink megismerésére. A gyűjtemény továbbra is várja az adományozók által felajánlott régi fotókat, iratokat, eszközöket és használati tárgyakat, tehát minden olyan emléket, amely a régmúltból való és hozzájárul városunk múltjának megismeréséhez a jelen generációk számára.