Dr. Hála József

„Paprikaeső”, avagy Dunakeszi régi falucsúfolója

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 1. évfolyam 3. szám (2008. december), 2. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

A falucsúfoló „frappáns történet valamely falu ostoba, ostobának tartott vagy magát ravaszságból ostobának tettető lakójáról, ill. lakóiról. […] A falucsúfolóban a tudatlanságot, célszerűtlen viselkedést, jellemhibát gúnyolja ki a közösség.”[1] A sokat gúnyolt Gyulafirátótról (Veszprém megye) a néprajzi szakirodalomban rátótiádáknak is nevezett „falucsúfolók sorában igen nagy műfaji változatosság tapasztalható: általában egy epizódból álló, rövid, anekdotikus szerkezetű történet, tréfás mese, szólás, szóláshasonlat, tréfás jelzős szókapcsolat, vers (illetve hosszabb versezetté összekapcsolt falucsúfoló, ún. falusoroló), rigmus, dal, találós kérdés, hosszabb történetté összekapcsolt több falucsúfoló” – tudjuk meg a róluk szóló legújabb összefoglalásból, Vajda Mária kiváló könyvéből.[2]

Az ún. falusorolók közé tartozik az a Mindenféle izé című, feltehetően XVIII. századi eredetű, Dunakeszit és több környékbeli települést is érintő versezet, amely Kerényi Ferenc szerint „a négysarkú tizenkettes kényelmes, hosszan döcögő versformájában tipikus terméke a mezővárosi-falusi alkalmazott poézisnek. Szerzője és keletkezési helye, ideje ismeretlen.”[3]

A Mindenféle izé néhány részletét, amelyet a Régi Magyar Költők Tárából[4] vettünk át, az alábbiakban közöljük. Egyúttal kérdezzük Tisztelt Olvasóinkat, hallottak-e a dunakeszi „paprikaeső”-ről, illetve ismernek-e városunkkal, valamint a környékbeli településekkel kapcsolatos más csúfolókat?

Mindenféle izé

Uraim, kik nem botlotok minden kőbe,
Mátra hegyén mit láttam írva a felhőbe,
Halljátok, elmondom a következendőkbe,
Hogy hol, mikor, mi történt a múlt esztendőkbe:

Kecskeméten a lisztes hordót csapra verték,
Kőrösön a csirkehúst mézzel, mákkal főzték,
Kókán pedig kétszer a lencsét megették,
Debrecenbe az ürgét reptében meglőtték.

Beregen a halcsíkot gerebéllyel fogták,
Alpáron a mennykövet hordóba taposták,
Cegléd táján a lepényt kendő helyett mosták,
Lócon pedig a birkát a templomba húzták.

Sári bírkák a retket töpörtyűvel ették,
Kerepesi templomot borsón lejjebb tették,
Rákoscsabán a rákot vízbe süllyesztették,
Alsó-Dabason a kötényt cégérnek kitették.

Áporkán marhahússal mennykövet esznek,
Aszódiak aszalni nyúlhúst is feltesznek,
Pesten, Budán a jóbúl jó porciót metsznek,
Abonyban csak vérbélű fejérnépek lesznek.

Jászapátin katonák parasztot mustrálnak,
Berényben szappan nélkül beretválnak,
A gyöngyösi leányok mindég ketten hálnak,
Vácon a sült galambok készen tálba szállnak.
[…]

Irsán citrom helyett mást valamit szedtek,
Dunakeszin a felhők paprikát esőztek,
Ikladon a bírónál egy nyulat vesszőztek,
Nagykátán a vásárba koldusfingot vettek.

Jákóhalmán a vargák ködmönt köszörültek,
Pusztaszikszón, Egerben mentét fűrészeltek,
Esztergomban, Halason csontokat őröltek,
Apátin a takácson nadrágot fejelnek.

Tószegen a vén kofák a káposztát hámozzák,
Váradon a menyecskék száz tű hosszát ugrálják,
Luca napján a tyúkot hogyha megtojatják,
A tojást akkor zsákkal Szolnok felé hordják.

Mindszenten már nincs helye a szokott mátkaságnak
Pest tájékán sok dobot hiába csinálnak,
Sok helyen becsületet adnak a cudarnak,
Itt is, ott is teli kankót ingyen könnyen varrnak.

JEGYZETEK

[1] Kovács Ágnes-Szemerkényi Ágnes: Néprajzi lexikon. II. köt. Bp., 1979. 29.
[2] Vajda Mária: „Komádiba, Tótiba, bocskorban jár a liba”. Bosszantó folklórhagyományok. Bp., 2006. 8.
[3] Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete. 1790–1876. Bp., 2002. 229.
[4] Küllős Imola (sajtó alá rend.): Mulattatók. Régi Magyar Költők Tára, XVIII. század. IV., Közköltészet 1. köt. Bp., 2000. 278., 280., jegyzetek, szómagyarázatok 526-528.