Bátonyi Pál

Körtvélyes, Kesző és Sárfő magyar földbirtokos családjai

2. rész

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 1. évfolyam 3. szám (2008. december), 6-7. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

Az 1625-ben nádorrá választott Esterházy Miklós – okleveles jóváhagyásával – engedélyezte báró Esterházy Pál tábornoknak, hogy 1630-ban eladja Keszit, Csömört és Szentmihályt (ma Budapest XVI. kerület) nemzetes és vitézlő Buday Bornemisza Bolgár Pálnak és nemzetes és vitézlő Pilinyi Benedeknek. A későbbiekben a Pilinyiek csömöri és szentmihályi, majd keszői részüket is eladták Buday Bornemisza Bolgár Pálnak (a latin nyelvű oklevelekben általában a neve: Pauli Bornemisza alias Bolgár de Buda), aki az 1661-ben bekövetkezett haláláig a birtokosuk maradt.

Ebben az időszakban Buda, Pest és Vác várai oszmán uralom alatt voltak. Pest várában 1631–32-ben 738 fizetett katona volt: 185 müsztahfiz (várvédő gyalogos), 32 tüzér, 130 lovas, 73 tatár lovas, 89 azab (gyalogos), 39 iszkáboló és hajóács, 15 kikötői munkás, 175 martalóc (keresztény rácok, vlahok), míg Vác várában 1629-1632-ig 437 zsoldost tartottak számon (75 müsztahfiz, 18 tüzér, 165 lovas, 154 aszab, 61 martalóc).[1] E városok többségi moszlim katonasága és lakossága bosnyák, míg a keresztények főleg rác eredetűek voltak. A kevés magyar (legtöbben Vácott éltek) mellett még nagyon sokféle eredetű a népesség (török, tatár, balkáni népek, zsidók és néhány német, olasz, cseh, tót). A nevek is megtévesztőek lehetnek, hiszen a váci Csiszár János fia Pervane Abdullah néven lett moszlim.

A viszonylag békés időszaknak köszönhetően ezekben az években a környező települések magyar lakosságának létszáma stagnált. A Pest-Pilis-Solt vármegyei adójegyzékek szerint Sződ 1635-ben 3, míg 1661-ben 3 és fél porta volt (egy porta általában 4 háztartást jelentett). A vármegye irányítása a jól megerősített várral rendelkező Fülekről történt. A vármegye vezetői és a budai vilájet oszmán vezetői magyarul leveleztek egymással, a Habsburg adminisztrációval a levelezés latin nyelvű volt. A vármegye vezetése és a birtokosok a hódoltsági területen lévő településeket a bírók által, vagy a helyszínre kimenve vezették. Buday Bornemisza Bolgár Pál ezekben az években a Habsburg királyok kezén lévő Szécsényben lakott, de iratainak többsége az Uzum Ibrahim budai basa által vezetett 1682. évi Fülek várának lerombolását eredményező ostromkor megsemmisült. A Pest-Pilis-Solt és a Nógrád vármegyei jegyzőkönyvek egy része ugyanekkor semmisült meg, de a rombolásban részt vevő Thököly Imre vezette kuruc és az Apafi Mihály vezette erdélyi seregnek köszönhetően más részei megmaradtak.[2]

Dunakeszi területén az 1630 és 1661 közötti időszakban laktak jobbágyok, akik békében éltek, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A település életét a Habsburg birtokban lévő Szécsényből Buday Bornemisza Bolgár Pál és Pilinyből a Pilinyiek mint birtokosok, a magyar törvények szerint irányították. A település az oszmán birtokosoknak is adózott. A vármegye a Habsburg birtokban lévő Fülekről döntött a települést érintő ügyekben, de többnyire a török birtokban lévő Vácról küldte ki az esküdteket. A vármegyei döntéseket mindig alapos tanúkihallgatás előzte meg.

A továbbiakban Pest-Pilis-Solt és Nógrád vármegyei közgyűlések jegyzőkönyveiből és igazságszolgáltatási irataiból – az érintett időszakra vonatkozóan – Dunakeszivel kapcsolatosan válogatok. A közgyűlések jegyzőkönyvei latinul készültek, de a tanúknak feltett kérdéseket és a vallomásokat magyarul írták le, mivel a jobbágyok általában csak magyarul értettek.

Füleken, 1638. július 1-jén a Pest-Pilis-Solt vármegyei közgyűlésen „Buday Pál” egyes szomszédait – solti és szalki lakosokat – eltiltja „Réfalu, Kesző, Csömör, Szent Mihály prédiumok” használatától.[3]

Battik Gergely Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja megbízásából 1638. december 20-án a Vácott lakó Varga János és Fráter Péter esküdtek kiszálltak „Keszü” határába és „Budai Bornemissa Pál” kérésére tanúkihallgatást tartottak a „Csörcz arokia” mellett fekvő rétek birtoklásáról. A tanúkat megkérdezték, a rétek Keszihez, vagy Alaghoz tartoznak-e? Kihallgattak 4 sződi, 3 rátóti, 2 hartyáni, 3 némedi, 6 veresegyházi, 2 szadai, 1 szentmiklósi, 1 mogyoródi és 22 váci jobbágyot. A vallomások szerint a keszi földesurak engedelméből 45 éve a váciak kaszálták, illetve a „kinn háló” csordái használták és a fótiak csak 2-3 éve „vonakodnak” érte. Tanúsítják, hogy Keszi határa a Csörsz-árok volt. Többen elmondták, hogy a fótiak a Keszi határában lévő „Sarfö” nevű rétet is használják.[4]

Füleken 1639. május 26-án a Pest-Pilis-Solt vármegyei közgyűlésen „Bornemissza Pál” a maga nevében, Horvát István pedig Pilinyi Albert nevében eltiltja mindazokat, kik Tabd prédiumot erőszakosan megrohanták, így Hartyáni Jánost is.[5] (Valószínűleg ekkor már Pilinyi Benedek nem él.)

Battik Gergely, Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja megbízásából 1640. március 27-én Szilassy András szolgabíró, Battik János és Szilassy Pál Alag puszta birtoklása ügyében Vámossy István és felesége, Aszalay Erzsébet kérésére tanúkihallgatást tartottak. A kihallgatás során a két kérdéssel kapcsolatban 41 fóti és egy-egy valkói, pusztaszentmiklósi, sződi, szadai és pándi jobbágy tanúskodott. A tanúk szerint „Keszö” és „Allag” határában a „Csörs Árok”-hoz nyúló hegy aljáig a rét az alagi földesuraké, amit a fótiak használnak, de a váciak a rét egy részét új határjelekkel jelölve – Nagy Gábor váci bíró utasítására – használják.[6]

Füleken 1642. február 13-án a Pest-Pilis-Solt vármegyei közgyűlésen „Buday Pál” kéri, hogy mivel „Kesző” possessió határainak megvédése neki sok pénzbe került, a possessió felét birtokló „Piliny Mihályt” kötelezzék arra, hogy a költségek felét kifizesse. Ugyanekkor Vámossy István és Buday Pál ügyében, kik a „Kesző” possessió és Alag prédium közötti határ kérdésében pereskednek, egyeztető bizottság kiküldését rendelik el a határ megállapítása céljából.[7]

Tanúkihallgatási jegyzőkönyv részlet 1640[8]

Füleken 1643. február 26-án a Pest-Pilis-Solt vármegyei közgyűlésen Pilinyi Albert perel választott bíró előtt „Budai Bornemissza, másként Bolgár Pál” ellen vagyonmegosztás tárgyában. Ugyanekkor Vámossy István felesége, Aszalay Erzsébet eltiltja szomszédait különösen „Footh” és „Kesző” lakóit „Alagh” prédium használatától, valamint bejelenti, hogy folytatja perét Nagyfalui Gergely váci püspök ellen, ahol prokurátora (ügyvédje) „Buday Pál”.[9]

Füleken 1643. december 10-én a Pest-Pilis-Solt vármegyei közgyűlésen Aszalay Erzsébet nevében Libercsey Ferenc tiltakozást jelent be, mert Vác város lakói „Alagh” prédium egy részét elfoglalták és „Kesző” possessióhoz csatolták. Ugyanekkor „Bornemissza, másként Buday Pál” nevében Kandó János a „Kesző” és „Alagh” között fekvő földterület ügyében Aszalay Erzsébet ellen tiltakozik. A „foothi” határkövek ügyében kiegyezett Ujfalusy Gergellyel. Aszalay Erzsébetet a törvényes eljárásra utasítja.[10]

Szécsényben 1652. július 8-án a Nógrád vármegyei közgyűlésen a határkiigazítási eljárások végrehajtására kijelölik többek között Buday Pált is.[11]

Ráday András, Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja megbízásából 1653. március 11-én Varga János Vácott lakó esküdt és Tönköly István Tordán lakó esküdt Újfalussy László kérésére Alagon tanúkihallgatást tartottak 3 kérdésben. A tanúk 9 gödöllői, 2 kerepesi, 3 szadai, 1 rátóti, 4 szentmiklósi, 4 mogyoródi és 1 cinkotai jobbágy vallomásai szerint „Csörcz Arok” és „Guba Hegye” közti földek Alaghoz tartoznak és egy határjelet a „kesziÿ Dinnés Balázs” elszántott. A „Sárfű” nevű rét fele „Sikator” tartozéka, fele Palotáé, más vélemény szerint az utóbbi fele „Megier” tartozéka. Egy tanú szerint 1647-ben Kerekes Ádám fóti bíró adósságok miatt vette el „Budaj Pálnak Tot Gergely” nevű keszi jobbágyától két ökrét.[12]

Ráday András Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja megbízásából 1653. május 27-én Varga János Vácott lakó esküdt és Tönköly István Tordán lakó esküdt Újfalussy János és László kérésére Fóton tanúkihallgatást tartottak. A 9 kérdésre 1 kosdi, 1 rátóti, 1 szentmiklósi, 2 szadai, 7 gödöllői, 3 mogyoródi, 1 cinkotai és 1 hartyáni jobbágy vallott. A vallomások szerint „Sár fő Nevő Rétek” fele megyeri, fele sikátori föld. Tanúsítják továbbá, hogy 7 évvel ezelőtt „Tefter tihaja” a budai sereggel dézsmálta meg a kesziek búzáját és szénáját, nem pedig a fótiak. Egy válasz eredeti nevekkel, de mai magyar nyelven: „Vegh Orbán Vamosi Istvánnak” 95 éves gödöllői jobbágya vallja: Sárfű rét fele megyeri, fele sikátori föld. A fótiak nem dézsmálták soha, a kesziek sem, hanem a „Tefter tihaja” dézsmálta, s a kesziekkel vitték be Budára. A „Tefter tihaja” erőszakkal hajtotta ki a vidéki és fóti embereket az alagi határra. A föld, ahonnét a török a dézsmát elvitte, Alaghoz tartozik. Egy tanú szerint a Keszin lakó „Tot Gergely, Santa Péter és Juhasz György” lovak áráért 15 forinttal tartozott a Fóton lakó Kerekes Ádámnak és „Tot Jánosnak”. A hitelezők a szokás szerint két pénzt tettek le Keszin a bírónak s úgy fogtak ki két ökröt Tóth Gergely szekeréből. A háromszor 15 napos határidőre sem váltották ki az ökröket, ezért eladták őket. Egy év és hét hét után 15 forintért Tóth Gergely visszavásárolta ökreit.[13]

Ráday András Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja megbízásából 1654. január 12-én Varga János és Fráter Balázs Vácott lakó esküdtek Újfalussy János és László kérésére Fóton tanúkihallgatást tartottak. A 10 kérdésre 2 ócsai, 3 csabai, 1 péceli, 3 gödöllői, 1 szentmártonkátai, 3 sülyi, 2 gyömröi, 3 veresegyházi és 3 sződi jobbágy vallott. A „Sárfő” nevű rétet a többség szerint a fótiak bírták, de egyesek szerint megyeri föld, a 6 évig Keszin lakó „Tögjesi Benedek” és még 3 tanú szerint a rét felét a fótiak, felét a kesziek bírták.[14] Füleken 1658. május 28án a Pest-Pilis-Solt vármegyei közgyűlésen elrendelték, hogy a király által küldendő német katonaság ellátására portánként egy „kila” lisztet és egy „kila” árpát, vagy abrakot szedjenek be a szolgabírák. A távolabbi járásokban portánként 5 forintot vessenek ki, amiért 40 vágómarhát és 13 akó bort szerezzenek be. Ez ügyben a nádorhoz küldik „Budai Bornemissza Bolgár Pált” és Kutassy Györgyöt, kiknek utipénzül 15 tallért utalnak ki. Ebből „Buday Pál” 5 tallért kap, mert ő ugyanezen ügyben Nógrád megye küldötteként is szerepel.[15]

Füleken 1658. július 4-én a Pest-Pilis-Solt vármegyei közgyűlésen „Budai Bornemissza Bolgár Pál”, a nádortól visszatérő követ jelentett a császári katonaság élelmiszerellátására felajánlott gabona ügyében.[16] Buday Bornemisza Bolgár Pál 1661-ben bekövetkezett halálakor végrendeletében leányaira hagyta birtokait:

„… Anna asszonynak, nemzetes nemes és vitézlő Vathay Pál feleségének és hasonlóképpen Sára leányomnak, néhai nemzetes vitézlő Bernátfalvi Földváry János úr meghagyott özvegyének hogy mindenekkel egyaránt osszanak.”[17]

JEGYZETEK

[1] Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. II. Bp., 2007. 524., 547.
[2] Parti Zoltán: Fülek. Fülek, 2007. 251.
[3] Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638-1711. I. Bp., 1983. 18.
[4] Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok. I. 1589-1660. Bp., 1998. 23-27.
[5] Borosy A.: i. m. 1983. 23.
[6] Borosy A.: i. m. 1998. 29-34.
[7] Borosy A.: i. m. 1983. 35.
[8] Borosy A.: i. m. 1983. 31.
[9] Borosy A.: i. m. 1983. 42-43.
[10] Borosy A.: i. m. 1983. 49.
[11] Tóth Péter: Nógrád vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1652-1656. Salgótarján, 2001. 23.
[12] Borosy A.: i. m. 1998. 112-114.
[13] Borosy A.: i. m. 1998. 115-118.
[14] Borosy A.: i. m. 1998. 135-139.
[15] Borosy A.: i. m. 1983. 100.
[16] Borosy A.: i. m. 1983. 100.
[17] Magyar Országos Levéltár, P 1744, Wattay család.