(a szerkesztők) [= Csoma Attlia - Lőrincz Róbert]

Karácsonyi emlékek

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 1. évfolyam 3. szám (2008. december), 1. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

Várakozással és ünnepi készülődéssel teli melegség jellemezte a békebeli Dunakeszi életét advent idején. Az öt órakor megszólaló harang minden nap hajnali misére hívta az embereket a gyertyákkal megvilágított Szent Mihály templomba. A II. világháborúig elterjedt szokás volt a községben az advent közös ünneplése. Tíz-tizenkét család fogott össze, december 10től esténként más-más háznál tartva az adventi ájtatosságot. Asztalból kialakított oltárral, gyertyákkal, feszülettel és fali szentképpel tették alkalmassá a szobát a szertartásokra. Közös imával, szenténekekkel készültek karácsony eljövetelére.

A családok otthonaikban évről-évre ugyanazt a hagyományt követték. December 24-én az úgynevezett „magvető abrosszal” terítették le az asztalt. A gazda ebből szórta ki a magot az őszi és tavaszi vetéskor. Szokás volt még, hogy a háziasszony a karácsonyi asztal alá szakajtóba egy marék szénát, egy marék szalmát és különféle szemestakarmányt tett. Az ünnep idején ebből adtak a háziállatoknak, azok egészségét remélve ettől. Az előkészületekhez tartozott akkor is a karácsonyfa állítása, melynek mérete még nemigen haladta meg az egy métert. A fa lába általában egy jól megtermett takarmányrépa volt, amelynek belsejét kivájták. A díszítés néhány almából, dióból és színes papírból készült láncból állt.

Végre elérkezett a várva-várt szenteste. A család a „karácsonyfás” szobában gyűlt össze, ahol az édesanya szétosztotta az ajándékokat. Az adventi böjt után bőséges vacsorát fogyasztottak, majd borsos forralt bort ittak. Éjfél előtt megelevenedett a falu. Először csak betlehemesek jártak házról-házra a sötétség leple alatt, majd „nagykendők mozogtak, apró lábak léptek”, mindenki az éjféli misére igyekezett.

Másnap, karácsony első napján, az élet a délelőtti pásztormisével indult. A mise után a plébánián a hitközségi testület tagjai kívántak kellemes karácsonyt a plébánosnak. Ahogy minden ünnepen, úgy karácsonykor is, az egész évben a községházán őrzött mozsárágyúból leadott lövéssel hangsúlyozták az alkalom jelentőségét. Az eseményhez a település apraja-nagyja kivonult, de az ágyú elsütése mindig a közösség egy kiemelkedő tagjának kiváltsága volt. A szeretet ünnepéhez méltóan nem feledkeztek meg a szegényekről sem. A Szent Antal perselyben összegyűlt adományokból lábbelit és meleg ruhát vettek számukra.

Ajándék gyanánt mi a Dunakeszi Helytörténeti Szemle legújabb számával kívánunk kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet minden kedves olvasónknak.

A Révész István Helytörténeti Gyűjtemény 1932-es fotója a Szent Mihály templomról és a Hősi emlékműről