Száraz György

Herberstein Henrik gróf halála

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 2. évfolyam 1. szám (2009. május), 2-3. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

A dunakeszi Kegyeleti temetőben sétálva, egy borostyánnal benőtt sír fejfáján a következő néven akadt meg a szemem: Herberstein Henrik. Születésének és halálának dátuma: 1920–1944. Vajon ki lehetett ez a fiatalon elhunyt ifjú ember?

Herberstein szülőháza napjainkban

A Herberstein egy ősi, német gyökerű, birodalmi grófi[1] dinasztia. Magyarországon II. Lajos király udvarában voltak császári követek, a későbbi évszázadokban általában bányászattal foglalkoztak hazánkban. 1609-ben honosítottak, és lettek magyarokká.[2] Herberstein Henrik családja az első világháború után költözött a Délvidékről Alagra. Pontosan nem ismerjük birtokuk elhagyásának körülményeit, de valószínűsíthető, hogy rosszra fordult anyagi helyzetük lehetett a költözés oka. Ifjabb Herberstein Henrik már itt, Alagon született 1920-ban, egy Mihály utcai házban, melynek bérleti jogához édesanyja családja (gróf Apponyi) segítette őket. Családjának több tagja jó lovas, sikeres versenylovak tulajdonosa volt. Nem véletlen tehát, hogy a fiatal gróf már gyermekkorában kitűnt a reggeli alagi tréningeken és csakhamar, a falkavadászatok alkalmával, már ő is nyeregből űzte a rókát. A halála utáni napokban megjelent Magyar Turf így írt minderről: „Ifjabb gróf Herberstein Henrik tüneményesen ragyogó jelenség volt az úrlovassportban. Szülei a kommün utáni évben telepedtek le Alagon, ahol a göndör, szőkefürtös, angyalarcú kisfiú csakhamar becézett kedvence lett a magyar Newmarket társadalmának. A ló iránti szeretete korán megnyilvánult: idősb gróf Apponyi Antal unokája rajongott a telivérért és a lovaglásért.”[3]

A versenylovaglás elsajátítására olyan kiváló trénerek nevelték, mint Szigeti Nándor, vagy Issekutz mester. Tizenéves korában az úrlovasok közt az egyik nagy ígéretnek számított, magyar úrlovas-champion volt, sőt néhány bécsi vendégszereplése alatt annyi versenyt nyert, hogy az osztrák champion címet is megszerezte.

Az ifjú gróf egy alagi falkavadászaton

Megyeren 1940 novemberében rendezték az évzáró meetinget, amelynek egyik versenynapján, november 3-án, a második futamban egy 2400 méteres gátversenyben gróf Esterházy Miklósné Babika II. nevű lovát lovagolta. Mosolyogva tekintett fel a publikumra, miközben a starthoz igyekezett. A rajt után a közönség lélegzete szinte elállt, mikor a tribünök előtt a mezőny rálovagolt az akadályra. Babika II. az ugrás után rosszul ért földet és elbukott, lovasa leesett. A mögötte érkező Wolbert százados már nem tudott irányt változtatni, és ráugratott a fekvő grófra. A lovak továbbvágtattak, de Herberstein Henrik mozdulatlanul feküdt a gyepen. Az odasiető pályaorvos azonnal felismerte, hogy nagy baj történt, a hamarosan érkező mentő az újpesti Károlyi Kórházba vitte a koponyacsont törést szenvedő ifjút, ahonnan nemsokára a halál tényét közölték. (A tragikus esemény tehát 1940. november 3-án történt, így a dunakeszi temetőben, a fejfán található 1944-es évszám helytelen!)

A baleset helyszíne, a megyeri lóversenypálya

Mély megdöbbenéssel fogadták a dunakesziek a gróf halálhírét. Hihetetlennek tűnt az életvidám fiatalember hirtelen távozása. A Herberstein család ekkor már a Szent Mihály templom mögött, egy G. Veres Györgytől bérelt sarokházban lakott. A közvetlen, jó humorú „vagány” korábban sokszor elkápráztatta a helyieket, amikor repülőgépével megjelent a templomtorony körül, és szennyes csomagját az udvaruk közepére dobta. Az ifjú Henrik ugyanis repülőtiszti iskolát végzett, s mikor gépével a község fölé ért, mindenki tágra nyitott szemmel leste, hogyan „bravúroskodik”, mit üzen a dunakeszieknek. A sors fintora, hogy míg édesanyja mindig a repüléstől féltette fiát, addig az passziójában, a lóversenyzésben lelte halálát. A temetés előtti napon a Pesti Hírlap a következő sorokat írta róla: „Gróf Herberstein Henrik az utolsó tíz évben egymásután nyerte a versenyeket. Csak az utóbbi idő óta szerepelt ritkábban katona szolgálata miatt. Legutóbb egy vadászrepülőszázadnál teljesített szolgálatot mint hadnagy. Nemrég egyik repülőiskolába osztották be tanárnak, két hét múlva kellett volna jelentkezni, de a tragikus véletlen végét szakította katonai pályájának.”[4]

A fiatal grófot 1940. november 6-án ravatalozták fel a Szent Mihály templomban. Koporsóját óriási tömeg – nagy családjának bánatos sokasága, az alagi lóversenyélet szinte minden tagja és persze dunakeszi lakossága – kísérte a helyi temetőbe. Egyes visszaemlékezésekkel ellentétben, szülei valószínűleg továbbra is a községben maradhattak, hisz ugyanitt temették el őket 1955-ben és 1956-ban.

Halálához feltétlenül kapcsolódik az alábbi kis történet is. Jó sok évvel ezelőtt, amikor az alagi lóversenypályán ifj. Herberstein Henrikről esett szó, tanítómesterem, Mátyus György tréner a következőt mesélte nekem: „A versenynap hajnalán Alagról Megyerre belovagoltuk a lovakat, amelyek délután versenyeztek. Én mesteremnek, Szigetinek a lován ültem, mellettem Nardai mester lovásza Babika II.-n ült. Már hosszan trappoltunk a lovakkal, amikor a társam megkért, nem mennék-e előre, hogy messziről nézzem a lovát, nem sánta-e. Mert a nyeregből úgy érzi, bizony sántít. Erre én előrementem és figyeltem a lovat, de nem láttam sántának. Aztán mielőtt beértünk volna a megyeri pályára megint kérdezősködött, nem tűnik-e sántának a lova… Miután megtörtént a tragédia, akkor gondoltam, talán már a belovagló lovász érezte, hogy nincs minden rendben!”

A tragédia anno az egész sportszerető közvéleményt megrázta. Az ifjú gróf emlékére az Úrlovasok Szövetkezete emlékversenyt írt ki, amelynek fődíja egy ezüst serleg lett. A napjainkig megrendezett Herberstein Henrik emlékverseny méltó emléket állít a magyar lóversenyzés és Dunakeszi neves halottjának

.

ifj. Herberstein Henrik (1920–1940)

JEGYZETEK

[1] birodalmi gróf: olyan család tagja, amely tartományúri hatalommal (Landeshoheit) rendelkezett a Német-római Birodalomban. Rangban a birodalmi fejedelmek után következtek.
[2] Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. III. köt., Bp. 1987, 95.
[3] Magyar Turf, 1940. nov. 5., 1.
[4] Pesti Hírlap, 1940. nov. 5., 6.