(?)

Gerő Ernő kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter jelenlétében nyílt meg az első vasutas konzum-szövetkezet Dunakeszi–Alagon

(részletek)

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 12. évfolyam 2-3. szám (2019. december), 2-3. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

Szombaton délelőtt nyílt meg Dunakeszi–Alagon az első MÁV konzum–szövetkezet. Ebből az alkalomból Gerő Ernő kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter minisztériumának főtisztviselőivel, köztük Pozsgay Gyula államtitkárral, Bánhidy Zoltán MÁV-vezetővel, Karczag Imre és Kökény Mihály miniszteri osztálytanácsossal, Király Gézával, a vasutas szakszervezet elnökével, Billa Sándor MÁV-igazgatóval, dr. Vaszkó Arisztid MÁV főügyésszel és Neugebauer Viktorral, a budapesti üzletvezetőség igazgatójával, továbbá a Nemzeti Színház igazgatójával és több tagjával, valamint a sajtó képviselőivel különvonaton Dunakeszire utazott, és személyesen adta át a szövetkezetet rendeltetésének.

A Konzum-szövetkezet létrejöttének előzménye két héttel[2] ezelőttre nyúlik vissza, Bánhidy Zoltán, a MÁV vezetője, vetette fel az eszmét, hogy a vasutasság ellátásának biztosítása érdekében keltsék újból életre a reakció által halálra ítélt vasutas-konzumszövetkezetet. A gondolatot a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter azonnal felkarolta, és a szervezési munkálatok elvégzésével dr. Budai Károly MÁV főtanácsost bízta meg, aki Karczag miniszteri osztálytanácsossal, továbbá Fogarasssy közellátásügyi osztályvezetővel meg is oldotta a kereskedelem- és közlekedési minisztériumban immár szokásossá vált rohamütemű munkával feladatát. Munkájában igen értékes támogatást kapott Vas Zoltán polgármester, közellátási kormánybiztostól.

A Konzum-szövetkezetek célja az, hogy biztosítsák a vasutasság szükségleteit ruházati cikkekben és élelmiszerekben egyaránt, még pedig megfizethető áron, hogy így káros hatással járó túlságos béremelés nélkül is biztosítható legyen a vasúti munkásság nélkülözhetetlen munkájának zavartalan menete. A szövetkezet beszerzési céljaira eddig a minisztérium bocsátott rendelkezésre tehergépkocsikat, a napokban azonban a szövetkezet munkásai teljesen üzemképes állapotba helyeznek két öttonnás; roncsokból készített tehergépkocsit. A szövetkezet árucikkeiben részesedik az ország 140.000 főnyi vasutassága, ebből Budapesten 30-40.000. A vasutasok az árucikkeket a beszerzési áron kapják, amelyhez csupán minimális szállítási és egyéb rezsiköltség járul. E hó végéig a szombati napon megnyílt dunakeszi szövetkezeten kívül a legfontosabb vasúti munkagócok helyén még hat szövetkezet kezdi meg működését. Budapesten 15 szövetkezet fog működni, és ezután kerül sor a vidéki szövetkezetek létrehozására. A szövetkezet kezdeményezése a MÁV-tól eredt, azonban a vasutas szakszervezet veszi át az ügyintézést és a MÁV csak az ellenőrzést gyakorolja majd. Gerő Ernő miniszter mondotta: Üres gyomorral nem lehet a vasutat újjáépíteni, megelégedett vasutasokra van szükség. Ez válik most lehetővé a Konzum–szövetkezetek életre hívása és üzembeállítása következtében.

Gerő Ernő és Karczag Imre a dunakeszi MÁV konzumáruda megnyitásán (MTVA Archívum)

Dunakeszin a különvonatból kilépő Gerő Ernő kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert Schleicher Miklós műhelyfőnök köszöntötte, s fogadására megjelent Anton mérnök- főhadnagy is, a szövetséges ellenőrző bizottság orosz ellenőrző tisztje. A látogatók egyenesen a Konzum-szövetkezet helyiségébe mentek, ahol Nemes Ágoston, a Konzum-szövetkezetek központi beszerzője tájékoztatta őket a beérkezett árukról és az árakról. Az ízlésesen és tökéletesen tisztán berendezett csinos üzlethelyiségben cipőpasztától kezdve ruhaneműkön, tisztálkodószereken keresztül a különféle élelmicikkekig csaknem mindent meg lehet találni, mégpedig a budapesti szabadpiaci árakhoz képest rendkívül olcsón. Egy fatalpú, de egyébként bőrből készült munkásbakancs ára például 450 pengő.

A bolt megtekintése után az üzlethelyiség előtti térségen összegyülekezett helybeli vasutasok és hozzátartozóik jelenlétében Király Géza, a vasutas-szakszervezet elnöke köszöntötte a minisztert. Megállapította, hogy a vasutasság fokozott munkával fizet a miniszter gondoskodásáért. Ezután az egyik vasutas felesége mondott pár szót és az asszonyok nevében köszönte meg a hathatós segítséget,[3] Bánhidy Zoltán, a MÁV vezetője rámutatott arra a munkaütemre, amellyel a gondolat tetté vált […]. Ezután Gerő Ernő kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter mondott beszédet. […]

Gerő Ernő beszédet mond az első MÁV konzumáruda megnyitásán (MTVA Archívum)

A miniszter és a látogatók ezután a dunakeszi főműhelybe mentek. A műhelyt a háború is meglehetősen megkímélte, és ami kár keletkezett, a szorgos vasutaskezek már régen kijavították. Az üzem már a felszabadulás pillanatától fogva teljes lendülettel dolgozott, és munkája elismeréséül az orosz parancsnokság a munkásságnak egy tehergépkocsit adományozott. Ennek a főműhelynek munkája igen jelentős a vasúti helyreállítás szempontjából, részint terjedelme, részint épségben maradása folytán.

A műhelyben Halmai János, az üzemi bizottság elnöke köszöntötte a minisztert. A műhely munkássága szerszám- és anyaghiánnyal küzdve is részt vesz a vasutas-versenyben és bizton ígéri, megküzd a nehézségekkel. Ebben nagy segítségére lesz a most megnyílt Konzum szövetkezeti bolt is.

Gerő Ernő miniszter a munkájukból elősiető kék munkaruhás vasutasok öntudatos közönsége előtt is beszélt. […] – Arra törekszünk […], hogy a Konzum szövetkezetnek saját termelőműhelyei legyenek, amelyekből el tudjuk látni a vasutasságot ruházati cikkekkel, cipővel és egyéb iparcikkekkel, továbbá hogy a különböző vállalatokkal megállapodást létesítsünk. Az első lépések megtörténetek és arra törekszem, hogy a következő lépéseket is minél gyorsabban tegyük meg. A lehetőségeknek azonban bizonyos korlátai vannak. Megígérem, hogy ami csak tőlünk függ, mindent elkövetünk a vasutasság helyzetének biztosítására. Eszel szemben munkát, fegyelmet, több termelést és a terveknek pontos időben való maradéktalan végrehajtását kérjük. Meg vagyok győződve arról, hogy a dolgozók és a mérnökök összefogása alapján még a határidő letelte előtt is el lehet készíteni majd sok mindent. Amelyik üzem előbb elvégzi munkáját, megfelelő anyagi jutalomban is részesül. Mivel gyors munkájából az országnak is haszna van, legyen haszna belőle a vasutasnak is. […] A miniszter végül a vasutasok lelkes tapsa és éljenzése közben a magyar vasutasokat és a független demokratikus Magyarországot éltette.

Ezután rövid műsor következett. Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója Petőfi- és József Attila-verseket szavalt, Ilosvay Katalin Vörösmarty Mihály egyik versét adta elő, Gobbi Hilda József Attilától szavalt és Gábor Miklós szintén József Attila egyik időszerű versével lépett a hallgatóság elé.[4] Zöldi Sándor[5] vasutas Veres Péter egyik versét szavalta el. Az ünnepséget és a műsort a helybeli vasutas dalárda énekszáma fejezte be.

A miniszter és a többi látogató ezután a vasutasok ünnepi termébe ment, ahol Székely Mihály énekelt zongorakísérettel. Pozsgay államtitkár szólt itt még néhány szót. Utalt arra, hogy a vasutasság munkája biztosítja a jobb ellátást mind az iparcikkek, mind az élelmiszerek tekintetében.

A látogatás ezzel véget ért, s a különvonat visszaindult Budapestre.

Munkások hallgatják Gerő Ernő beszédét a főműhelyben (MTVA Archívum)

JEGYZETEK

[1] Külföldi-Belföldi Hírek, 1945. június 16., 27–30. kiad. (A szöveget a mai helyesírással közöljük.)
[2] Szebenyi Sándor – feltehetőleg propagandaokokból – négy napot mond az ötlettől az első áruda megnyitása között eltelt időről. Szebenyi Sándor: Ha lesz vasút, lesz jólét, in: Szabadság, 1945. június 18., 3.
[3] 3 Az itt név nélkül szereplő asszony Szentkuti Béláné volt. Kovai Lőrinc: „Nem ígérjük, hogy máról-holnapra minden rendbejön, de a vasutasok ellátását biztosítjuk”, in: Szabad Nép, 1945. június 17., 3.
[4] A Nemzeti Színház művészei néhány nappal később ismét Dunakeszin szerepeltek, 1945. június 25-én a Tartuffe-öt adta elő a társulat a Járműjavító színháztermében. Lásd Lőrincz Róbert, Zelk Zoltán cikkének újraközléséhez írt kísérőszövegét: Zelk Zoltán: Tartuffe a főműhelyben, in: Dunakeszi Helytörténeti Szemle, 2017/1–2, 5. A Tartuffe-előadásáról lásd még: Magyar Pál: Egy modern ekhós szekér nyomában, in: Kossuth Népe, 1945. június 27., 4.
[5] A MÁV Főműhely dolgozója, a műhelytelepi műkedvelők vezetője, egyik fia (Miklós) ma is Dunakeszin él.