Ágoston András

Fábián Gáspár és az alagi Szent Imre plébániatemplom

1. rész

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 6. évfolyam 2. szám (2013. szeptember), 2-5. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

A középkort idéző, neoromán stílusban épült alagi Szent Imre-templom meghatározó városképi eleme Dunakeszinek,[1] a helyi lakosok szorosan kötődnek az épülethez, ám a régi alagiak közül is csak kevesen ismerik a templom tervezőjének, Fábián Gáspárnak a nevét. A két részes tanulmány első részében az ő életét és munkásságát mutatjuk be.

A túlnyomórészt a két világháború között alkotó, erősen konzervatív szemléletű épí­tész, a korszak egyik legtöbbet foglalkoztatott szakemberének számított. Mintegy 85–90 objektum kötődik a nevéhez, köztük több mint negyven katolikus templom, 31 egyházi iskola (gyakran internátussal együtt), 7 plébánia, több kórház és kórházrészleg.[2] Gazdag életművéről a hazai építészettörténet-írás azonban alig vesz tudomást. Pamer Nóra a Horthy-kor építészetét összefoglaló fontos alapművében[3] csak épületei nagy számá­val indokolja, hogy egyáltalán foglalkozik Fábiánnal, egyfajta negatív ellenpéldaként tárgyalja személyét és alkotásait.[4] Az épí­tész születésének centenáriumán Vámossy Ferenc tett kísérletet Fábián Gáspár építő­művészetének és elméleti munkásságának megengedőbb értelmezésére,[5] ám gondo­latai nem találtak utat a szélesebb szakmai köztudatba. Máig nem sikerült egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy része-e a kánonnak egy olyan – kétség kívül nagy­formátumú – építész, aki tudatosan szem­bement kora „haladó” törekvéseivel, és akinek az építészeti tradícióhoz szorosan kötődő épületei a modern építészet eszté­tikája alapján anakronisztikusnak számí­tanak. A kérdés megválaszolásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a sze­cesszióra és a premodernre történő konzer­vatív válaszreakció, az 1915-től kibontakozó új historizmus világjelenségnek számított.[6] A húszas években szerte Európában neoromán, neogót, neobarokk és neoklasszicista stílusban építkeztek, és az első modernista középület, a Bauhaus dessaui központja is csak 1926-ban épült meg. Itthon a „Trianoni-kor” magyar társadalmának hangulatát, vi­láglátását nagyban befolyásolta az adott történelmi helyzet. A korabeli közfelfogás által legtöbbre értékelt, a magyar államiság hajdani dicsőségét reprezentáló középkori váro­sok és épületek döntő többsége a határon túlra került, ezért a magyar építészek és építte­tők egyfajta küldetésnek tekintették, hogy ezeket a történeti értékeket valahogy pótolják. Ez a folyamat eleve historizálással, a hagyományos építészeti formák felelevenítésével és újrateremtésével járt.[7] A harmincas években, noha fokozatosan előtérbe került a mo­dern, funkcionális építészet, annak művelői a konzervatív táborhoz képest kisebbséget alkottak.[8] Az egyházi építészetben ráadásul óhatatlanul nehezebben jelent meg a moder­nizmus, hiszen a hitéletben nem történt funkcióváltás, ami közvetlenül indokolta volna a „kornak megfelelő” templomok építését.[9] Ezeket a körül­ményeket figyelembe véve, a két világháború közti Magyar­ország építészetének kutatásakor érdemes minden jellemző építőművészeti jelenséget megvizsgálni, és eközben talán nem haszontalan Fábián Gáspárral is foglalkozni, aki legalább annyira jellemzi saját korát, mint pl. a CIAM (Congrés Inter­nationaux d’Architecture Moderne) újat szorgalmazó magyar építészei.

Fábián Gáspár portréja

Fábián Gáspár életéről viszonylag sok információval ren­delkezünk, köszönhetően annak, hogy ötvenedik életévét el­érve megírta és megjelentette életrajzát,[10] amit öt évvel később olvasmányosabb formában átdolgozott és kibővített.[11]

Ezen műveken kívül fenn maradt egy 1948-as és egy kelte­zetlen önéletrajzi kéziratvázlata is.[12] Fábián Gáspár oeuvre-jé­nek feltárását, újraértékelését segítheti az a körülmény, hogy a Magyar Építészeti Múzeum 1996-ban a családtól megvásá­rolta, és kutathatóvá tette az építész gazdag hagyatékát.[13]

A forrásokból kiderül, hogy Fábián Gáspár magyar kis­nemesi családban született 1885. január 2-án Székesfehér­váron. Apai felmenői már több generáció óta építőmesterek, kőművesek, ácsok voltak, édesapja, Fábián József azonban Gáspár születése körül otthagyta az építőipart, és textilfestő­gyári molleteurré képezte ki magát az elzászi Mühlhausen­ben. Ebben a városban végezte Fábián Gáspár az elemi iskola utolsó osztályát, majd a család hazaköltözése után a székes­fehérvári főreáliskolába íratták.[14] A Lechner Ödön vagy Al­pár Ignác féle rossz tanuló építésztípussal szemben, Fábián végig eminensnek számított. Főleg a természettudományok iránt érzett vonzódást, már középiskolásként több ornitoló­giai és növénytani cikke jelent meg a Természet című lapban és a Kertészet folyóiratban. Ugyanakkor korán megmutatko­zott kivételes kézügyessége, minden szabadidejében rajzolt, olajképeket festett. Egyik középiskolai rajztanára Aujedszky Adolf volt, aki Csók Istvánt és Bory Jenőt is oktatta.[15]

A jeles érettségi után bátyja tanácsára iratkozott be 1904 szeptemberében a Műegyetem építész szakosztályára, és egy fehérvári jezsuita ajánlására bekerült a Szent Imre Kollégium­ba.[16] A budapesti Szent Imre Körben[17] eltöltött évek, és az itt megismert jezsuita lelki atyák meghatározóak voltak szellemi és lelki fejlődése szempontjából. Elmélyült vallásossága és az egyház iránti feltétlen lojalitása. Mi sem jellemzőbb rá, hogy önmagát kéziratos önéletrajzi vázlatának felzetén „katholikus templomépítő”-ként határozta meg.[18]

Műegyetemi tanárai közül ki kell emelni Czigler Győzőt, Nagy Virgilt, Hauszmann Alajost, Schulek Frigyest, Petz Sa­mut. Még diákként 1906-ban részt vett Aigner József segédje­ként az Erzsébet Örökimádó templom építésében, a következő évben pedig Kauser József mellett dolgozott. Mesterei közül ketten is kapcsolatba hozhatók Friedrich von Schmidttel, és Fábián önmagát is (áttételesen) „Schmidtistának” tartotta.[19] Már az egyetemi évek alatt megmutatkozott tehetsége, könnyed alkotókészsége. Másodévesen megnyerte a Nagy Virgil által kiírt nyári hallgatói tervpályázatot, melynek tárgya egy temetőkapu kiképzése volt, negyedévesen pedig egy falu­si templom terveivel elnyerte a 600 koronás versenyvizsgás nagy állami ösztöndíjat. Közben a képzőművészeti tevékeny­séggel sem hagyott fel teljesen, akvarelljeit 1908-ban kiállítot­ták a Műcsarnok tavaszi tárlatán.[20]

A diploma kézhezvételét követően 1908 októberében be­vonult egyéves önkéntesnek a klosterneuburgi hidász zászló­aljhoz, ahol sikeresen letette az utász hadnagyi vizsgát, majd visszakerült a Műegyetemre, és két évig Nagy Virgil tanárse­gédjeként dolgozott.[21] Szakmai karrierje rendkívül sikeresen indult. Ha csak az 1910-es évet nézzük, akkor ebben az esz­tendőben megnyerte a budapesti Szent Imre templomra ki­írt tervpályázat 400 koronás díját, megnyerte a fiume–susaki erdőhivatal székházának 2000 koronás tervpályázatát, majd 12000 korona tiszteletdíjjal megbízták az építkezés irányítá­sával is. Magyaros szecessziós tervéért megkapta a kolozsvá­ri városháza építésére kiírt pályázat 2000 koronás harmadik díját, 20000 korona fizetéssel megnyerte a jezsuiták kalocsai kolostorának, gimnáziumának és konviktusának tervezését és kivitelezését, és még ugyanebben az évben 1200 koronás külföldi utazási ösztöndíjat nyert a kultuszminisztertől.[22] Sa­ját bevallása szerint is szédítő anyagi sikerei voltak, 26 éves korára vagyona mintegy 60000 aranykoronára rúgott, így már bátran feleségül vehette Horváth Annát, akitől az együtt töl­tött évek alatt hat fia és egy lánya született.[23]

Fábián Gáspár családjával

Az eredményes pályakezdést azonban megtörte az I. világ­háború.[24] 1914. július 31-én vonult be a budapesti 4. utászez­redhez, alakulatával már másnap megindult a szerb frontra, ahonnan hamarosan az orosz harctérre vezényelték. Végigcsi­nálta az 1914-es keserves galíciai visszavonulást, melynek so­rán Przemyślből csak az utolsó vonattal sikerült kicsúsznia a bekerítésből. Mintegy egy évnyi harctéri szolgálatot teljesített a 17. hadtest kötelékében, amikor tífuszos lett, és hét hónap­ra hadikórházba került. 75 kilóról 35 kilóra fogyott, és járni is újra kellett tanulnia. Megkapta a Signum Laudist, előléptették főhadnaggyá, de betegsége után már csak hátországi szolgála­tot tudott ellátni (pl. katonatemetőket tervezett az északkeleti Kárpátokban). Az időt kihasználva még a háború alatt rokkant állományú tisztként közgadász diplomát szerzett.[25] A hábo­rús összeomlás nemzedéktársaihoz hasonlóan az ő életében is gyökeres változásokat hozott. Jelentős banki megtakarításai teljesen elértéktelenedtek, vagyonából mindössze egy rend ci­vil ruhát tudott vásárolni. Az őszirózsás forradalmat követően hirtelen leszerelték, és miközben felesége az ötödik gyerekük­kel volt terhes, a népes család fizetés nélkül máról holnapra az utcára került. Hamarosan sikerült tanári állást szereznie a Felső Építő Ipariskolában, ahol közgazdaságtant, valamint kőműves- és ácsszerkezeteket adott elő. Pedagógusi fizetéséből azonban nem tudta eltartani a családját, ezért a tanítás mellett hivatásos újságírónak állt, közgazdasági rovatvezető lett a Vass József által szerkesztett Új lapnál. Ezzel párhuzamosan 1918 novem­berétől, mint óradíjas mérnök az állami szükségmunkaként megindított Szentendre−Visegrád vasútvonal építkezésénél dolgozott, ahol a munkálatokat a bátyja mint MÁV főmérnök irányította. Ez az állás nagyon sokat jelentett Fábiánnak, mert az államvasutak által biztosított olcsó élelmiszer mentette meg családját az éhezéstől. Kezdetben irodista munkát végzett, ké­sőbb nagy ambícióval az állomásépületeket tervezte, ám azok − az alapokat leszámítva − sohasem épültek meg. Az építke­zés központi irodája Tahitótfaluban volt, ezért két évre ő is ide költözött, innen járt be tanítani a fővárosba, és itt készült fel az 1920-ban megszerzett közgazdaságtani doktorátusára. A kom­mün idején tehát nagyrészt vidéken volt, nem kompromittáló­dott. Állítása szerint behívták a vörös hadseregbe, bár az adott történelmi helyzetet ismerve elképzelhető, hogy sok volt kato­natiszthez hasonlóan maga jelentkezett. A harctérre azonban már nem került, csak a fővárosi erődítésekhez osztották be.[26] A forradalmakat követően, 1920-ban Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a debreceni egyetemi épít­kezések miniszteri biztosává, ám a sorozatos visszaéléseket látva, inkább lemondott posztjáról. Óriási szerencséjére de­cemberben régi ismerőse, Vass József[27] került a kultusztárca

élére, aki azonnal pártfogásába vette, és (Kismarty–Lechner Loránddal együtt) megbízta a pavilon rendszerű Mester ut­cai főgimnázium tervezésével és felépítésével. 1922-től népjó­léti miniszterként Vass az egész évtizedben ellátta nagyszabá­sú kórházépítési megbízásokkal – befejezte a Madarász utcai gyermekkórházat, felépítette az angyalföldi elmegyógyintézet pavilonjait, valamint a nyíregyházi, a kisvárdai és a szekszárdi közkórházat –, nem csoda, hogy a miniszter 1930-as halálát Fá­bián személyes tragédiaként élte meg.[28] Ugyanakkor továbbra is tervezett iskolaépületeket, melyekre a felkérést közvetlenül vagy közvetve Klebelsberg Kunó kultuszminisztertől kapta. Épített polgári iskolát Marcaliban, és a húszas évek végén egy neobarokk zárdát a hozzá tartozó polgári leányiskolával Szé­kesfehérváron, ami olyan harmonikusan illett a városszövetbe, hogy Klebelsberg 1931-ben egy fehérvári neobarokk leánygim­názium terveinek elkészítésével is megbízta. Legjelentősebb iskolaépülete kétségkívül a budai Szent Margit Leánygimná­zium (később jó ideig Kaffka Margit Gimnázium), internátus­sal és az Isteni Megváltó Leányainak rendházával. A gazdasági világválság legnehezebb éveiben (1931–1933) épült, uszodát is magába foglaló hatalmas épületkomplexum kifejezetten a megrendelő kívánságára készült neobarokk stílusban.[29]

A budai Szent Margit Gimnázium

Közben Fábián Gáspár az írással sem hagyott fel, 1921. ja­nuár 1-től 1932-ig ő az Ybl Miklós által alapított Építő Ipar–Épí­tő Művészet című szaklap főszerkesztője, kiadója és mindene­se. Csupán ebben az egy lapban 1910 és 1932 között 255 cikket publikált. Sorra jelentek meg tanulmányai és könyvei, pl. az 1936-os Nagy Magyar Építőművészek I., vagy a Magyar Fogadal­mi és Emléktemplomok. Tagja volt az Országos Képzőművészek Egyesületének, az Országos Egyházművészeti Tanácsnak, a Hollós Mátyás Társaságnak, választott társtagja volt az Or­szágos Képzőművészeti Társulatnak, és állandó kiállítója a Műcsarnoknak.[30] Önmagát azonban elsősorban templomépí­tő specialistának tartotta. Pályája során folyamatosan terve­zett templomokat,[31] kezdetben csak kisebbeket, sokszor hono­rárium nélkül.

A felsőgödi templom

Korai művei közül kettő igazán tetszetős. Az egyik a kalandos építéstörténetű, 1923-ban elkészült felsőgödi templom, mely az egyik leg­kevésbé konzervatív felfogá­sú és legjobban sikerült vidé­ki alkotása,[32] a másik pedig a jóval ismertebb, 1926-ban tervezett, helyi vörös kőből épült balatonfüredi Krisztus Király templom. A húszas–harmincas évek fordulóján már sorra épültek Fábián monumentális templomai: 1927 a pécsi Pius templom (Jézus Szíve templom) alap­kőletételének éve, de a terveket már 1917-ben elkészítette. Pé­csett a letisztult és rendkívül visszafogott neoromán stílussal a város karakterét meghatározó székesegyházhoz igyekezett igazodni, a fővárosban épített három temploma esetében vi­szont a speciális építőanyag terelte a neoromán és a Tudor gó­tika felé.[33] Az 1929-ben felszentelt külső- ferencvárosi (Ecseri út-Üllői út sarka) neoromán Szent Kereszt plébániatemplom, az 1931-ben elkészült Szondy utcai neogót Szent Család plé­bániatemplom és a középső-ferencvárosi neoromán Szent Vince-templom teljes homlokzata sárgás-rózsaszínes-szürkés homokkőből épült. Fábián volt az első, aki a budapesti temp­lomépítészetben a korábban szokásos mészkő helyett ezt az Üröm és Pilisborosjenő környékén bányászott kőtípust alkal­mazta, mely nemcsak tartós, szép és monumentális hatású, de rendkívül olcsónak is számított, hiszen alig volt drágább a vakolatnál.[34]

A badacsonytomaji Szent Imre-templom 1929–1930-ban teljes egészében helyi bazaltból épült,[35] és a maga durva kőfe­lületével, trapézzáródású ablakaival (amik Lars Sonck turkui vagy tamperei templomát is eszünkbe juttathatják) egyszer­re kelt vernakuláris és ősi hatást. Az utókor ezt az épületét tartja Fábián leginkább időtálló alkotásának, ő maga azonban főművének az 1933-ban felszentelt székesfehérvári Prohászka Ottokár emléktemplomot tekintette, ami a római Pantheont idéző óriáskupolájával teljesen kilóg az életműből.[36] Az épü­let sajnos torzó maradt, mert a körtemplomhoz csatlakozó két oldalszárny és a „kupolának léptéket adó, arányt, feszült­séget teremtő haragtorony” máig nem épült fel.[37] Egyszerre több műve készült, amikor 1936. július 26-án Zamárdiban agyvérzést kapott. Bár a betegségéből felgyógyult, 1938-ban nyugalomba vonult, és 1953. január 13-i haláláig építészi te­vékenysége befejeződött.[38]

Érdemes néhány mondatban foglalkozni épületeinek stí­lusával és az építész stílusfelfogásával. Fábián Gáspár mun­kásságát nem jellemzik a formaújító törekvések,[39] alapvetően élete végéig megmaradt az új historizmus (neoeklektika) ta­laján, és azon belül az összes neostílusban képes volt jelentő­set alkotni. Noha történeti stílusokban tervezett, a korszerű építészet eszköztárát és építőanyagait is alkalmazta, pl. az alapozásnál és a boltozásnál a vasbetont. Az új, kísérleti meg­oldások sem álltak tőle távol, pl. a templomok akusztikáját rontó vasbeton boltozatokat Heraklit-lemezekkel burkolta, amik sikeresen megakadályozták a hang visszaverődését.[40] A harmincas években − a helyi egyházközség kifejezett kérésé­re − tervezett egy saját maga által modern stílusúnak tartott templomot Zagyva­pálfalván, ám a bazilikáris épületeten inkább csak pár modernista részletforma figyelhető meg (pl. szögle­tes-lépcsőzetes főhomlok­zat, megnyújtott, hosszú, keskeny ablakok a harang­tornyon). Fábián tehát nem tudott (és nem is akart) úgy megújulni, mint pl. Kotsis Iván 1932−1933-ban, a bala­tonboglári templom építése­kor.[41] Elméleti írásaiban ha­tározottan elítélte a Bauhaus elvein (is) nyugvó funkcio­nális építészetet, az internacionális modernizmus eszköztárát, és fellépett ezen „új irányzatok” erőltetése ellen.[42] A moder­nista építészek stílusteremtő törekvéseit meddő próbálko­zásoknak tartotta, meggyőződése volt, hogy „stílust parancs­szóra, vagy elhatározásra alkotni nem lehet”,[43] és vallotta, hogy egy képzett építésznek minden stílusban jártasnak kell lennie, hiszen mindig az adott helyszín, a környezet, a feladat, és az építtető szabja meg, hogy milyen legyen az épület.[44]

A badacsonytomaji templom

A következő részben a Fábián Gáspár által tervezett alagi Szent Imre-templommal ismerkedhetünk meg.

JEGYZETEK

[1] Alag 1910-től vált közigazgatásilag önálló községgé, 1950-ben egyesült (újra) Dunakeszivel.
[2] 1935-ig elkészült, illetve megkezdett épületeinek felsorolását lásd: Dr. Fábián Gáspár: Küzdelmeim és alkotásaim 1910-től 1935-ig, életem ötvenedik événél. Budapest, 1935. 43–46. 1948-as önéletrajzi vázla­tában megemlít pár későbbi épületet is (köztük az alagi plébániatemplomot). Lásd: Lapis Angularis II. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. OMvH Magyar Építészeti Múzeum 1998. 280–285.
[3] Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. Budapest, 2001
[4] Pamer 2001. 41.
[5] Vámossy Ferenc: Fábián Gáspár 1885–1953. Rendhagyó gondolatok egy építész centenáriumán. in. Ma­gyar Építőművészet 1985/6. 54–56.
[6] Pamer 2001. 14.
[7] Pamer 2001. 8. ; Prakfalvi Endre: „A katholikus templomépítő”. in. Lapis Angularis II. 1998. 275–276.
[8] Pamer 2001. 8.
[9] Pamer 2001. 143.
[10] Fábián 1935.
[11] Dr. Fábián Gáspár: Isten kőmívese. Egy építész regénye. Budapest, 1940
[12] lásd: Lapis Angularis II. 1998. 280–285; 347–349.
[13] Prakfalvi 1998. 275. A hagyatéki listát lásd: Lapis Angularis II. p.
[14] Fábián 1935. 2–3. ; Lapis Angularis II. 1998. 347.
[15] Fábián 1935. 3-4; 9.
[16] Fábián 1935. 12.
[17] Budapesti egyetemisták részére 1888-ban alakult meg a Szent Imre Önképző Egyesület, ami 1902-től Szent Imre Kör néven ismert. A ké­sőbbi csanádi püspök, Glattfelder Gyula alapította az egyesület kol­légiumát, melynek Üllői út 22. szám alatti épülete 1902-ben készült el. A Szent Imre Körre mintegy válaszul jött létre 1908-ban a szabad­gondolkodó egyetemi hallgatók egyesülete, az ateista és egyházelle­nes programot hirdető Galilei Kör. Csíky Balázs: A Szent Imre Kör. in. Székesfehérvár 1007–2007. Szent Imre 1000 éve. Tanulmányok Szent Imre tiszteletére születésének ezredik évfordulója alkalmából. Szé­kesfehérvár, 2007. 145, 148.
[18] Prakfalvi 1998. 275.
[19] Aigner József Schmidt munkatársa volt, akár csak Steindl Imre, aki­nek később Nagy Virgil volt a segédje. Fábián 1935. 13–14, 27.
[20] Fábián 1935. 5.
[21] Fábián 1935. 13-14.
[22] Fábián 1940. 7–9. ; Fábián 1935. 5. 1935-ig összesen 20 pályázati díjat nyert, közöttük 11 első díjat és megbízást. Fábián 1935. 43. ; Vámossy 1985. 55.
[23] Fábián 1935. 14. ; Lapis Angularis II. 1998. 347.
[24] Munkái kb. 1920-ig: A babócsai templom tervezése még 1908-ban, Székesfehérváron árvaház és aggintézet, Jászapátiban főgimnázium tervezése. Gazdasági iskolák Torontálvásárhelyen, Nagylajosfalván, Kiskunfélegyházán, iskola Óbébán, a törökbálinti Notre Dame apá­cák rendházának és kápolnájának bővítése, Érden jezsuita novícius­ház és kápolna építése, lazarista újoncház Lakócsán, a rákospalotai Clarisseum átépítése szaléziánus rendházzá és iskolává, Homokon a Beniczky kastély átépítése, Dombováron orsolyita rendház és iskola, Budapesten a Pongrácz úton állami bérház tervezése és építése. Fábi­án 1935. 14.; Fábián 1940. 8–24.
[25] Fábián 1935. 6. 14. ; Fábián 1940. 16–21.
[26] Fábián 1935. 15–16. ; Fábián 1940. 20–23.
[27] Fábián Gáspár Vass Józsefet még székesfehérvári lapszerkesztő korából ismerte. Vass József (1877–1930) közélelmezési miniszter: 1920. VIII. 15.–1921. IV. 14. vallás és közoktatásügyi miniszter: 1920. XII.16. –1922. VI. 16. népjóléti és munkaügyi miniszter: 1922. VI. 16. – 1930. IX. 8. Katolikus Lexikon.
[28] Lapis Angularis II. 1998. 283. ; Fábián 1935. 16.
[29] Fábián 1935. 36–38.
[30] Fábián 1935. 20. 51. Vámossy 1985. 55.
[31] A következő helységekben állnak templomai: Babócsa, Mezőkö­vesd, Felsőgöd, Sződliget, Balatonfüred, Pécs, Székesfehérvár, Bada­csonytomaj, Zagyvapálfalva, Szolnok, Kiskunhalas, Szeged, Szentes, Alag (Dunakeszi), Hódmezővásárhely, Vác–Deákvár, Érd, Tápiósüly, Monor, Kiskunmajsa, Csólyos, Medgyesegyháza, Megyaszó, Csákvár, Nagyberki, Rákoscsaba, Pesterzsébet, Cserhátszentiván, Ladánybene, Újpest, Kecskemét, Iváncsa, Dombóvár, Cegléd, Orgovány, Pestszent­lőrinc, Isaszeg, Komárom, Felsőszölnök, Komló, Üröm, Agárd és Bu­dapesten 3. Lapis Angularis II. 1998. 284–285. ; Fábián 1935. 43–45.
[32] A felsőgödi templomról: Fábián 1935. 31. ; Fábián 1940. 26.
[33] Prakfalvi 1998. p. 277. ; Fábián 1935. p. 28.
[34] Ezek a 2000–3000 hívőt befogadó templomok 300.000–400.000 pen­gőbe kerültek, míg a hasonló méretű, szintén neoromán, városligeti Regnum Marianum templom építési költsége elérte a 2 millió pengőt. Fábián Gáspár korabeli nagy sikereit egyebek mellett a látványosan takarékos árelőirányzatainak is köszönhette. Fábián 1935. 18. 30. ; Fá­bián 1940. 43–44. ; Pamer 2001. 42.
[35] Fábián 1935. 32.; Fábián 1940. 45.
[36] 1929-ben hirdettek országos pályázatot az 1927-ben meghalt Pro­hászka Ottokár székesfehérvári püspök emlékét szolgáló templom tervezésére, amit Fábián Gáspár nyert meg. Prakfalvi 1998. 277.
[37] Vámossy 1985. 56.
[38] Fábián 1940. 47–48.; Vámossy 1985. 55–56. ; Lapis Angularis II. 1998. 347.
[39] A pályája elején − Kismarty–Lechner Loránddal közösen − terve­zett susaki erdőhivatal épületén megfigyelhetőek izgalmas, újszerű részletformák, ám nem egyértelmű, hogy ezek Fábián vagy tervező­társa ötletei voltak. Prakfalvi 1998. 277.
[40] Erre a lemezrétegre került a vakolat. Fábián 1935. 30−31.
[41] Kotsis Iván neoromán stílusban építette meg 1926–1930-ban Bu­dapesten (az 1951-ben lebontott) Regnum Marianum templomot. Az 1933-ban elkészült balatonboglári plébániatemplom a magyarorszá­gi „nem bauhausos modernizmus” egyik legértékesebb épülete. Pa­mer 2001. p. 41.; 149. Prakfalvi 1998. 278.
[42] A modernizmust nem egyszer csak szovjet, illetve bolseviki irányzatnak és stílustörekvéseknek nevezte cikkeiben. Prakfalvi 1998. 277.
[43] Fábián 1935. 27.
[44] U.a.