Lévai Tibor

Belföldi Jockey

Egy alagi kiadású lap 1909-1910-ből

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 8. évfolyam 3. szám (2015. december), 7-8. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

Amikor az alagi lóversenyzés kezdeti szakaszára emlékezünk, általában főúri futtatók, külföldi idomárok és zsokék, mesés keresetek és gyönyörű villák képe tárul elénk. Ám ez csak az érem egyik oldala volt. A másik felén a külföldiek egyeduralmát megtörni akaró tehetséges belföldi trénerek, zsokék, valamint alacsony keresettel rendelkező istállószemélyzet és alkalmazott munkások foglaltak helyet. 1909 őszén a lovászok eredményes sztrájkkal bérjavítást értek el a Magyar Lovaregylettel szemben. Ennek hatására Weisz Károly mint felelős szerkesztő és Kmoskó Lajos mint főmunkatárs, 1909. november 15-én, Monoron Belföldi Jockey címmel újságot indított. A belföldi zsokék és lovászok mozgalma néhány nap múlva Alagon tovább folytatódott, ahol megállapodtak egyesületük megalakításáról is. A Belföldi Jockey második számától a lap kiadóhivatala az alagi Csomádi (ma Kossuth Lajos) utca 1. szám alá került, s mivel az újság az alagi lovászok szerveződő egyesületének lapjaként határozta meg magát, érdemes a Dunakeszi Helytörténeti Szemlében történő bemutatásra.

Az OSZK folyóirattárában négy lapszám található, melyet egyenként, a cikkek kivonatos idézeteivel ismertetünk. I. évfolyam, 1. szám Monor, 1909. november 15. Főcím: Belföldi Jockey. Alcím: A belföldi jockeyk, lovászok és lovászfiuk érdekeit felkaroló lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monor, Bethlen–utca 2 sz.

„Az első lépés” című írás meghatározza a lap szellemiségét, céljait. ,,Mi lovászok most tettük meg az első lépést a magunk lábán, most, amikor érdekeink védelmére a munkásság leghathatósabb fegyverét vittük harcba: a sztrájkot. […] Az első sztrájk, az első lépés megtörtént önmagától. És eredménye volt. Anyagi és erkölcsi eredménye. Először meghozta nektek […] a bérjavítást.[…] Másodszor megtanított benneteket arra, amit az urak nem adtak meg, […] azt a saját erőtökből hamarosan megszereztétek. […]Az úton, amelyen elindultatok, e szaklap fog benneteket oktatni, ez fog értetek harcolni a betű hatalmas erejével, ennek igéi fognak lobogó gyanánt előttetek lebegni. Fogadjátok hát szeretettel ezt a régen nélkülözött barátot, tanácsadót, vezért és harci fegyvert.”

A „Mi a szervezkedés?” című cikk egy szervezet megalakítására ösztönöz, annak jelentését, miértjét, előnyeit írja le. Osztálytudatos szervezetre van szükség, nem pedig a munkáltatók jószívűségén tengődő „korcsszülöttekre”. „E szaklapotok, addig is, míg alagi egyesületetek megalakul a következő előnyöket nyújtja:1. Művel benneteket… 2. Megvédi az érdekeiteket a munkáltatókkal szemben… 3. Munkanélküliség esetén támogatást ad. Munkát közvetít… 4. Ingyenes jogi tanácsot nyújt… 5. Baleset esetén ingyen orvosról van gondoskodva…”

A cikk végén vastag betűkkel hangsúlyozzák, „szervezkedjünk, hogy ne kelljen megirigyelnünk a jóllakott lovak sorsát!”

A „Versenyistállótulajdonos és trainer urak figyelmébe!” című írás magyar, német és angol nyelven tudatja, ,,e szaklap első számával olyan lapot indítunk meg, amely már most nyújt némi előnyöket a munkásoknak. Szándékunk az, hogy oktassuk őket, s felvilágosítsuk arról, hogy a kapott munkajavítás fejében becsületes munkával tartoznak mestereinknek.” Majd felkéri a tulajdonosokat és trénereket, amennyiben munkásra lesz szükségük, forduljanak a lap szerkesztőségéhez.

A „Hírek” rovat többek között arról tudósít, hogy „a sztrájkmozgalom legizzóbb napjaiban […] Szemere Miklós és báró Springer Gusztáv urak felemelték a szavukat amellett, hogy jogos és méltányos járandóságainkat megkapjuk. Jóakaró, békítő szavuknak meg is volt a hatása. A Magyar Lovaregylet urai lemondtak eddig tanúsított álláspontjukról, és a követelések teljesítésével lehetővé tették, hogy a munkahelyen ismét helyreálljon a régi rend. […] Hollós Rudolf kitűnő belföldi idomár kiválik a többi társai közül, és bizonyos elismeréssel tartozunk neki. Tudniillik, már a napilapok révén elterjedt ama hír, hogy még mielőtt visszajöttek a lovász kiküldöttek a Lovaregyesület határozatával, (mely minden pontot elfogadott) Hollós úr önként felajánlott alkalmazottainak havi 90 koronát, sőt, azt írásba is foglalta.” A lap felhívja a figyelmet, hogy „e hó 17-én este 8 órakor értekezletet tartanak az alagi alkalmazottak a Ruthart-féle vendéglőben [ma a Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár épülete], amely értekezleten a legközelebbi tennivalókat fogjuk megbeszélni.”

I. évfolyam 2. szám. Monor, 1909. december 1. Főcím: A Belföldi Jockey. Alcím: Az alagon alakulandó belföldi zsokék és lovászok egyesületének hivatalos sportlapja. Szerkesztőség: Monor, Bethlen-utca 2 sz. Kiadóhivatal: Alag, Csomádi utca 1. sz.

A címlapon szereplő „Mi osztályrészünk” című írás szerint: „Minden nyomorúságunk a mások bőségét segítette élő. Ami nekünk hiányzik, azt mind megtaláljuk azoknál, akik előtt reszketve, kalaplevéve kell megállnunk: a mi munkáltatóink előtt.[…] A Magyar Lovaregylet több társunkat kidobált, lakásukból, nem törődve azzal, mi történik velük és családtagjaikkal.” Itt jegyzem meg, hogy egy rendelet miatt kellett bizonyos lovászszállásokat a versenyszezon végezetével takarékosság és karbantartás miatt kiüríteni.

„A közönséghez” című cikk felhívja a figyelmet arra, hogy „mi első sorban is a gazdasági érdekeinek megvédéséért harcolunk, de emellett a fogadó közönség kijátszásának is útját akarjuk állani.[…] Felhasználjuk az alkalmat most arra is, hogy figyelmeztessük azokat a szülőket, akik fiaikat zsokénak szánták, hogy ne tegyék tönkre gyermekeik jövőjét, mert nem mindenkiből válik egy-egy Janek. A legtöbbjük nyomorúsággal küszködő proletárrá lesz, aki még a kenyerét sem keresheti meg.”

A „Vegyes hírek” rovatból megtudhatjuk, hogy „Pretzner Imre és Krouzil József belfoldi zsoké szaktársaink az elmúlt héten tartották esküvőjüket Alagon a Kratochwill-szállóban, illetve Wienben a Nordhban-szállóban.”

A „Védjük meg a gyengéket!”című írás szerint „a trénerek között van néhány, aki úgy bánik az istállófiúkkal, e 12-13 éves gyer mekekkel, mintha nem is emberekről, de állatokról volna szó. Ütik, rúgják őket, s testetölő munkájukért még egy jó, egy emberséges szót sem kapnak soha. A trainer urak e brutális eljárása igazán felháborító […] Minden brutalitást feljelentünk az illetékes hatóságnál.”

Az előző számban már beharangozott alagi értekezletről megtudhatjuk, hogy a „november hó 17-én oly nagy számban jelentek meg a szaktársak, hogy a Ruthart-helyiség nem volt képes befogadni őket. Az értekezlet elnöke Gyagyovszky Emil, jegyzője Kmoskó Lajos, szónoka Fenyő Vilmos voltak. […]Egyelőre napirenden csak e lap körüli megbeszélés lehetett, mert ellenére a sok fáradozásnak a tataiak idáig még nem mutatták meg, hogy egyesülni akarnak […] az alagi szaktársakban van annyi akarat és áldozatkészség, hogy helyzetükön gyökeresen változtassanak.” Tatán ebben az időben az alagihoz hasonló idomítótelep működött, ahol korábban a tatai országos lovász segélyegylet működött, amit 1908 decemberében a Magyar Lovaregylet kezelésre átvett.

II. évfolyam 3. szám Budapest, 1910. március 1. Főcím: Belföldi Jockey. Alcím: Belföldi Lovasok Alagon alakulandó egyesületének hivatalos lapja és lóversenyügyi folyóirat. Szerkesztőség: Budapest VI. Andrássy-út 2. Kiadóhivatalok: D.-Alagon, Csomádi-utca 1, Budapest, Eötvös-utca 6.

„A munkaadókhoz!”című cikk Geist Gáspár istállótulajdonost üdvözöli „azon alkalomból, hogy az istálló alkalmazottainak – mint hites forrásból értesülünk – 70 koronáról 80 koronára emelte fel a bérjavításunkat f. évi márc. 1-től kezdődőleg: közbenjárásunkra.[…] Most már a lovászfiúk helyzete javult, és elértük ezzel azt is, hogy nem fogja őket a nyomor kényszeríteni arra sem, hogy a pályán a ,,tipp”- ek kereskedésével üzletszerűleg foglalkozzanak. […] A lovasokat pedig figyelmeztetni fogjuk, hogy öntudatos munkával, tanulással és szorgalommal igyekezzenek magukat képezni és hogy kellő szakértelemmel méltók legyenek nagyúri munkaadójuk környezetére, kikkel ezideig[…] még beszélni sem voltak képesek. […]Ami pedig általában az idegen alkalmazottakat illeti, legelőször is a már nagy haladásban lévő belföldieket támogassák. Hisz– tapasztalatból állíthatjuk–, hogy nagy összeget takarítanak meg ezáltal.”

A lap szerkesztője Schönfeldre utazott és felkereste Frank Butters magánidomító telepét, ahol Jurnik József, Luntsch János, Mersch Ferenc és Irk József lovászfiúk dolgoztak. Meggyőződött róla, hogy az alkalmazottak a bérjavítást rendesen kapják. Ugyanez történt Georg Herbert idomítótelepén is, ahol Lovász Sándor belföldi akadálylovas dolgozott. Kállay József Dunakeszi magán idomítótelepéről a következőket tudhatjuk meg. „Abrakmester: Kolonits János, Belföldi lovasok: Galló Imre, Vastagh Mihály. Lovászfiúk: Hollinger Gyula, Molnár László, és Weckermann Antal.[…] Mivel a többi szaklapok révén még ezen istálló sem ismeretes, tehát sürgősen helyet adunk ennek most. Javarészt Bartos Elemér tulajdonát képezik az itt élő lovak. A legnagyobb feladatokat Metcalf lovai vannak hivatva megoldani.[…]” Itt készítették fel még Fanta Géza százados, Kitzig János és Petanovits József lovait is. „El nem hallgathatjuk Kállay idomárnak azon áldozatkészségét, hogy Weckermann lovásztanoncot – nem kímélve anyagi áldozatot – Newmarketbe küldte John Butters istállójába, hogy ott tapasztalatokat szerezhessen.”

A „Vegyes hírek” rovat is nagyrészt belföldi lovasainkról tudósított. „Heith Jákót – a közismert elsőrendű erőskezű belföldi lovast – Petánovits József az 1910. versenyévre szerződtette.[…] Helyeseljük, hogy nem alkalmaz méregdrágán külföldi lovast, és alkalmat nyújt arra, hogy egy már elfelejtett lovas bebizonyíthassa, hogy eddigi nélkülözése nem volt indokolt.[…] Csompora Mátyás az idén sikerversenyekben is lovagol s mivel e belföldi művész, akadálylovas eddig síkversenyekben csak 2 alkalommal győzött. 1,5 kiló engedményt vehet igénybe. Második sorban Rohonczy Gedeon szerződtette.[…] Smutny Ferenc Alagon a gyakorló pályán Venussal elbukott, és súlyos sérüléseket szenvedett.”

II. évfolyam 4. szám Budapest, 1910. március 27. A fejléc változatlan, mindössze a budapesti kiadóhivatal címe más: Királyutca 69.

A „Néhány szó az alakuló egyesületről” című írás a szervezkedés nehézségeiről tájékoztat. „Van ugyan még a mai napig is néhány olyan mester, aki idegenkedik terveinktől, aki úgy akar elénk akadályt gördíteni, hogy alkalmazottainknak a legszigorúbban megtiltja a velünk való érintkezést.”

A „Milyen a mi életünk – Egy lovászfiú levele” címmel közölt írásból az oly gyakran irigyelt lovasok nehéz pályakezdéséről kaphatunk képet. „Egy volt elsőrendű lovas intézte hozzánk a következő egyszerű és mindnyájunkra nézve tanulságos levelet: ,,Én, aki szegény szülők gyermeke vagyok, még kis gyermekkoromban elhatároztam, hogy lovas leszek. Hozzátartozóim nem akadályoztak meg pályaválasztásomban. Egy kiváló idomárhoz kerültem, istállófiúnak. Csalódások sorozata ért egymás után engemet. Tanuló éveim alatt, minden csekélységért, mulasztásért a legszigorúbb büntetés ért. Elviseltem ezt. Végre úgy látszott, hogy fölvirradt az én napom is. Nyilvános versenypályán fogok lovagolni. Keserű csalódás ért. Egy lovaglásért fizetésem 25 korona volt, ezen összeg felét pedig levonta a lovaregylet, a mesterem javára. Hogy jó lovas vagyok, első szereplésem után minden szaklap elismerte, sőt, maga a mesterem is. Az én lovaglásom a mesteremnél nem tartott egy évig sem, mert nyilvános versenyeken elért megfelelő számú győzelmeim folytán három és fél kilogramm lovas engedményem egy és fél kilogrammra csökkent és az utánam következő lovászfiúk többen már alig várták a 3 és fél kilogramm engedményes lovaglást.”

A reklámok többsége kereskedők, szállodák, bookmakerek, kávéházak, elsőrendű éttermek szolgáltatásait kínálta. A hirdetés 20 koronás ellenértéke egyben éves előfizetési ára is volt a lapnak. Az alagi hirdetésekből megtudhatjuk, hogy ebben az időben a pavilon korábbi bérlőjének, Szentes Józsefnek Alagon a Fóti út 2. szám alatt szállodája, étterme, kávézója üzemelt. A pavilont ezekben az években Kratochwill Ede bérelte. Az elsőrendű éttermek közt találjuk Hámor József vendéglőjét a Nemzeti Kaszinó épületében a budapesti Kossuth utca 5. szám alatt. Hámor később szintén a pavilon bérlője lett. Hádl Fülöp fűszerés csemegeüzletét, valamint cukrászdáját hirdette Alagon a Fóti út 1. szám alatt.

Ám hiába reklámozták a szerkesztők a következő megjelenést, ez volt az újság utolsó száma. „A hazai időszaki sajtó 1910‑ben (II-ik melléklet a Magyar Könyvszemle 1911. évfolyamához)” című kiadványból tudjuk, hogy a lap a 4. számmal megszűnt. A szerkesztők által szorgalmazott belföldi zsoké és lovász szervezet megalakulásáról nincsenek ismereteink. Talán a Lovaregylet a már említett és kezelésbe átvett tatai lovász segély egyletre hivatkozva nem engedélyezte egyéb szervezet alakulását. A lap egyik szerkesztőjéről, bernicei Kmoskó Lajosról a Vadász- és Versenylap 1911. május 29-i számában megtudhatjuk, hogy a Magyar Lovaregylet – rendőrhatósági feljelentés miatt – az egylet fennhatósága alatt lévő összes pályáról és helyről kitiltotta. A miértekről a Népszava egy korábbi, 1910. július 24-i számából értesülhetünk, mely szerint „apróbb csalások miatt letartóztatták K. Lajos foglalkozás nélküli pincért, aki egy időben a Belfödi Jockey cimü lapot szerkesztette. A lap nemrég megszűnt de K. azért tovább szerepelt mint szerkesztő és ezen a cimen apróbb öszszegek erejéig többeket megzsarolt. Följelentésre a rendőrség is érdeklődni kezdett dolgai után aminek az lett a vége hogy letartóztatták és a fővárosból való kitiltásra ítélték.”