Mühlbacherné Száhlender Magdolna

Az Alagi Falkavadász Társaság

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 3. évfolyam 1. szám (2010. május), 8-9. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

A régmúlt idők falkavadászata Angliában talált igazi otthonra, és vált lovassporttá. Gróf Széchenyi István is Angliában ismerte meg ezt a sportot, és az ő kezdeményezésére alakult meg az első, angol módszerrel hajtó falkavadász egylet 1824-ben.

A falka, több együtt vadászó kutya, a kopók csapata. A vadat üldözéssel kifárasztják, és végül elfogják. A kopóknak örökölt hajlamuk van a vad keresésére, de a szimat utáni keresést meg kell tanulniuk. A vadászat irányítója, a falkanagy (master). A kutyákkal a falkamester (hunstman) foglalkozik, ebben az ostoros (whip) segíti. A hármuk együttműködésétől függ – emberi oldalról – a vadászat sikere.

A vadásztalálkozóra (meet) a meghirdetett napon, helyen és időpontban gyülekezik a társaság. A falkanagy a lovasok előtt halad. A vad rejtekhelyét (covert) – a falkamester irányításával – a falka átkutatja. Amikor a vad kifut a rejtekéből, a falkamester előnyt ad, majd kürtjellel uszítja utána a falkát. Ezzel megkezdődik a hajtás (run). A szimat elvesztése alkalmat ad a vadnak az időnyerésre. Ilyenkor a falkamester cheek (szünet) kiáltással azonnal megállásra szólít fel, majd a kopókat biztos nyomra vezeti, és csak ezután folytatódhat a vadászat. Amikor a falka a rókát vagy a nyulat elfogja és megöli (kill), a falkamester jelez, elveszi a kopóktól a rókát, a farkát levágja, majd a tetemet a falka közé dobja. A róka farkát a falkanagy valamelyik vendégnek, rendszerint egy hölgylovasnak adja.

A „falkázás” jelentőségét a katonalovak képzésében hamar felismerték. Szükségessé vált, hogy a huszár, az ulánus és a dragonyos tisztek részére lovagló-tanárképző intézetet létesítsenek. Annak érdekében, hogy a tiszteknek alkalmuk legyen neves lovasok mellett a lovaglást falkavadászaton gyakorolni, a Monarchia nagyszabású falkát létesített Holicson, a királyi család Nyitra megyei birtokán. A falkavadászoknak fontos feladatuk volt az állami tenyésztésű lovak kipróbálása (ügyesség, szívósság, sebesség). Néhány hónap falkázás után a master véleményt adott a ló tulajdonságairól.

Falkavadászat

Gróf Károlyi István (1787–1881), az 1830-as évek elején, Pest környéki birtokán egy falkavadász központot hozott létre. A hetven pár kopó számára alkalmas kennel a fóti kastély parkjában volt. A master maga Károlyi István, a hunstman az angol Baldogh volt. Ez a fóti falka csak néhány évig állt fenn. A szabadságharc után Fóton a falkázás második korszaka kezdődött, természetesen ismét Károlyi István vezetésével. A vadászterep Gödöllőtől a Dunáig tartott, erdős dombvidéken, majd homokos, buckás gyepen, a Duna felé sík terepen haladva, egészen a folyó melletti nádasig.

Alag és Fót környékén 1904-ig rendszeres hajtások voltak, de ezután szünetelt a falkasport. A Budapesti Falkavadász Társaság, mely addig ezen a környéken vadászott, a falkáját Megyerről Pestszentlőrincre vitte át. Alagon korábban megépült a lóversenypálya, melyen az első futamot 1896-ban tartották. A fejlődő lovasélet hatására angol trénerek költöztek ide, az istállók megteltek Európa-hírű versenylovakkal. Itt telepedett le gróf Pejacsevich Albert, a neves úrlovas is, akinek a buzgósága révén 1913-ban megalakult az Alagi Falkavadász Társaság, melynek masterje ő maga, elnöke pedig gróf Károlyi Mihály lett. Pejacsevich Albert számára nem volt újdonság e sport, hisz az 1900-as évek elején már tagja volt a közeli Káposztásmegyeri Róka- Falkavadász Társaságnak is.

A káposztásmegyeri falka Richard B. Adam festményén

A Vadász- és versenylap így írt az 1913-as alagi kezdetekről: „Az alagi vonszalék-falka elmúlt szombatra tervezett megnyitó vadászatát a beállott fagy miatt nem tarthatta meg. Itt említjük meg, hogy a Magyar Lovaregylet az u.n. Tattersall területén kitűnő kennelt adományozott a falkának, a mely már közelébb át is költözik. Az egylet továbbá megengedte, hogy a falka az alagi terület egyes részein vadászhasson és a réti pályán lévő ugrásokat is használhassa. Hasonló engedélyt adott Geist Gáspár úr is akadálypályájára, valamint gr. Károlyi Mihály fóthi, gr. Pejacsevics Albert iriny–pusztai, Nemeskéri Kiss úr pedig gödi területeire. Miután még egyéb terréniumok is rendelkezésre állnak, a sport elsőrangúnak ígérkezik és különösen érdekesek lesznek a vadászatok az ugrások nagy száma és változatossága révén.”[1]

Az alagi kopófalka első vadászatára végül 1913. március elsején került sor. A Pest fölötti terület – a város terjeszkedése miatt – róka vadászatára már alkalmatlanná vált. Kezdésnek a vonszalék utáni vadászat látszott kedvezőnek, a nyúlvadászatot későbbre halasztották. A vonszalék-vadászatnál egy lovas hosszú zsinóron vadhúst, „műszimatot” húz maga után, a master által megadott irányban és tempóban. Előnyös volt ez a módszer, mert a résztvevők lovaglótudásához tervezhették meg a vadászatot. Az első versenynap eseményeiről olvassuk el a Vadász és versenylap beszámolóját: „[…] A falka a szimatot már a Nándor-majornál vette fel s a vadászat az ott lévő két sövényen és egy természetes árkon keresztül a kis mázsaház felé, majd innen a kis erdőn át a régi víztoronynak s egy homokos leugrón a trainingpályákra vezetett, ahonnan a pályákat szegélyező sövényeken keresztül a régi 1600 méteres startnál a téli pálya irányában tért le. Itt balra fordult, be a kis akáczosba, ahol rövid check (szünet) volt. A második galopp Gáspártelekre vitte a társasságot, ahol Geist-féle akadálypályát körülugorva, a telepet balra elhagyva a homokbuczkákon át Alag felé vezetett s itt a kitűnő sportot nyújtott vadászat véget is ért. […]”[2] Pejacsevich Albert masteren és Bertie Earl hunstmanon kívül gyakori résztvevője volt a vadászatoknak a két Nemeskéri, Sándor és Géza (utóbbi néhányszor helyettesítette is a mastert), az alagi lovas-kolónia tagjai közül pedig John Reeves lótenyésztő-tréner, Pretzner Imre zsoké, Hesp József, Vivian Ferenc és Szigeti József trénerek.

Az őszi vadászati idény szeptember 30-tól december 30ig tartott. A falkatársaság bővült a tavaszi idényhez képest. Új résztvevők voltak: gróf Károlyi Lászlóné és leányai, a tizenéves Fruzsina és Klára, gróf Károlyi István és Mihály, Nemeskéri Kiss Pál leánya, Margit, báró Baich Péter főhadnagy, gróf Szapáry Lajos, dr. Schöffer Pál gödi földbirtokos és Lovik Károly, a Vadász- és versenylap tulajdonos-főszerkesztője, aki a vadászatokról beszámolókat is írt. Volt, amikor a vendégekkel együtt 30 fő vett részt a hajtásokon. A társaság növekedése magával hozta, hogy a vonszalék helyett – hetenként 2-3 alkalommal – már nyúlra is vadásztak.

Az alagi falka indulás előtt

A belépő birtokosok földjeivel a vadászterület is bővült. Különösen kedvelt volt a fóti Károlyi kastély parkja, ahol a sok kitűnő akadály szép ugrásokra adott lehetőséget. „Az alagi falkának pénteken emlékezetes napja volt; meet (találkozás) fél tízkor a fóti grófi kastélynál, ahonnan a társaság a parkba lovagolt s a vadászat itt kezdődött. Maga a park már lovas-szempontból is gyönyörű, tele szebbnél-szebb, de nagyon fair mesterséges akadályokkal, árkok sövények kerítés, fatörzs, szóval minden, amit csak kívánni lehet. Némi keresés után jó nyúl ugrott, mely eleinte a főváros felé, majd balra a sikátori erdőbe, innen vissza Megyer irányába, át a Királyné-árkon és ismét Sikátor felé ment, a grófi út előtt át a fasor melletti nagyobbik árkon s a luczernáson át ismét Palota felé, ahol a nagy akáczosban a falka egy pillanatra nyomát vesztette, csakhamar azonban ismét fellökték a nyulat, mely még mindig jó iramban ment egy luczernáson keresztül Mogyoród irányában, át a grófi út árkain és bele a nagy répatáblába, melynek szélén a falka megkillelte. […]”[3]

A tavaszi és az őszi idényben összesen 32 alkalommal vadásztak, ebből ősszel 21 vadásznap volt. Ebben az idényben hat állami kancát vittek Alagra, hogy a falkavadászatokon ki próbálják őket, és Pejacsevich Albert idomár, a falka mastere, minősítést adjon róluk.

Ugratás a fóti Károlyi-kastély parkjában

Az első világháború nagy megrázkódtatást okozott a falkasportban is. Az itt élő angol állampolgárok (falkamesterek, ostorászok) hatósági felügyelet alatt álltak, de folytathatták mesterségüket. Az alagi kopók 1917-ben Fótra kerültek Károlyi Lászlóné tulajdonába. Gróf Apponyi Albert 1924-ben Angliából hozatott kopókat, és az újra alakult alagi falkának ő lett a mastere. Hajtásokat rendeztek Alag, Fót és Vác körül, olykor Gödöllő vidékén is. Nagyobb társasággal vadásztak eleinte hetenként kétszer, később négyszer. 1927 novemberében, a Szent Hubertus tiszteletére rendezett ünnepi vadászlovagláson az alagi falkát Horthy Miklós kormányzó vezette. A nyolcvanfős illusztris lovastársaságban jelen volt e sorok szerzőjének édesapja, Száhlender Béla altábornok is. A vörösfrakkos és katonai díszben lovagló társaság megjelenése nagy feltűnést keltett a környéken. A vadászatot az alagi Pavilonban rendezett díszebéd zárta.[4]

Horthy Miklós az alagi falkával az 1927-es vadászaton

1930 körül Apponyi Albert külföldre távozott, és a master tisztjét egy-két évig gróf Károlyi István töltötte be. 1933 körül az Alagon lakó herceg Odescalchi Béla lett az alagi falka mastere. Az 1939-es évben az ország kopófalka egyletei között még nyilvántartották az Alagi Falkavadász Társaságot.

A második világháború, és azt követő földreform, az új társadalmi berendezkedés azonban véget vetett a falkavadászatoknak. Ez a különös sport már a múlté… Alag múltjáé is.

A dolgozat, a Várostörténeti pályázat díjnyertes pályamunkájának rövidített változata

JEGYZETEK

[1] Vadász- és versenylap, 1913. febr. 21.
[2] Vadász- és versenylap, 1913. márc. 1.
[3] Vadász- és versenylap, 1913. okt. 13.
[4] MTI 1927. nov. 3.