Varga István József

Az Alag-Dunakeszi Református Egyház története 1921-ig

2. rész

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 9. évfolyam 2. szám (2016. szeptember-december), 2-6. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

Az előző részben már említettük, hogy az 1921-ben önállósodó dunakeszi református egyház első lelkésze, Kirner A. Bertalan 1916-ban vásárolt feleségével házat Alagon, de csak 1918-tól használták az ingatlant. 1918-ban véget ért az első világháború. Kirner október 31-én indult hazafelé Olaszországból, és közel egy hónapi gyaloglás, vonatozás után szállt le a Dunakeszi vasútállomáson. „Már útközben nagy volt az ámulatunk, mikor az ezreddel a magyar határt átléptük, mert már akkor a fegyelmezetlenség és felfordulás kínzó jeleit találtuk. Így volt ez Alagon is, a hová 1918. november 20-ára érkeztem meg […] Alagon az egyházi munkára sarkaltak néhányan. Bár nem volt túl reményteljes a helyzet mégis megkíséreltem […] alagi szabad egyház néven kezdtem a munkát, mert hiszen akkor még más vallásúak is jöttek, gyülekeztek a házamban […] 1919 tavaszán már az alagi községháza tanács termében hivatalosan rám bízza az egyházi funkciók vezetését a fóti lelkész, akinek fíliája volt akkor Alag-Dunakeszi is.” Az „Egyházi Híradó” című református egyházmegyei folyóirat 1925. áprilisi száma így emlékezik vissza az 1919 elején történtekre: „Az 1919. január hó 12-én tartott Alag- Dunakeszi egyházalakuló Közgyűlésen Balogh Ferenc fóti lelkész bejelenti, hogy az alagi községháza tanácstermében minden második vasárnap d.u. 3 órakor istentisztelet lesz. Az istentisztelet tartására, egyház megszervezésére, fejlesztésére vállalkozik Kirner A. Bertalan volt békési ref. segédlelkész, a háborúban 1914-1918 katonai lelkész. […] A református hívek ellátására, csaknem 10 esztendőn át, s kivált pedig a gyermekek oktatására hol Rákospalotáról, hol Mogyoród vagy Fótról járt át beszolgáló, helyettes vagy segédlelkész, aszerint, hogy melyik nagyobb csillagnak, vagy egyházközségnek volt a szórványa, fíliája.”

Kirner 1919. március 19-én vette át az egyház pénzkészletét és vagyontárgyait. A május 10-i és július 24-i presbiteri üléseken már vallástanítás, bibliaóra, vasárnapi iskola beindításáról volt szó, továbbá megszerkesztették a lelkészi díjlevelet, beszámoltak az egyház első félévi állapotáról és a kisalagi református hívek egyházi gyűléséről. Mivel Hajdú János nem vállalta a presbiteri szolgálatot, helyére Törő Imre került, pótpresbitereknek Nagy Bélát, Sántha Istvánt, Soltész Istvánt, Bondai Ferencet választották.

Az 1919. július 24-i presbiteri ülés meghívója

Az első Anyakönyv a születéseket 1919-től 1924-ig, a házasságokat 1936‑ig, a halálozásokat 1933-ig tartalmazza. A gyülekezet első szülöttje 1919. január 27-én Szabó Elemér János volt. Apja, a remeteségi Szabó János lovász és anyja, a Rákosszentmihályról származó Marinkovics Borbála az alagi Nándor-majorban laktak. Az anyakönyvekben szereplő születési helyek egyébként behálózzák egész Nagy-Magyarországot Kassától Gyuláig, Soprontól Kolozsvárig, Szegedtől Budapestig, Zólyomtól Kézdivásárhelyig. Az első házasság 1919. május 4-én köttetett, Kis András vette nőül Sándor Juliánnát. A következő 17 év alatt 88 esküvőt tartottak. A gyülekezetnek 1933-ig 112 halottja volt, köztük 41 gyermek. Az elhunytak között volt anglikán presbiter (szül.: „Angolország”), „jockey”, ügyvédjelölt, postaaltiszt és székesfővárosi műszaki tanácsos.

Az egyház működéséhez tőkére is szükség volt, így gyűjtőívek jártak körbe a hívek között, melyen felajánlásokat tehettek a gyülekezet javára. Az ívet Hesp Ede a Lovaregylet protestáns érzelmű tagjai között körözte. „Gyűjtőív. Ezen gyűjtőív kiadatott Hesp Ede presbyter úrnak a ki a dunakeszi- alagi új alakulású református egyház céljaira gyűjt.” 12-en jegyeztek, köztük a Hesp család 100 koronát, Metcalf János, Sidney Bulford, Mary Reeves, Thomas Ball és a Pejachevich család 200 koronát. 1919. július 24-én elkészítették a választói névjegyzéket az 1919-20-as esztendőkre. 95 név szerepel a jegyzéken, melyet a lelkész és Huber Sándor gondnok hitelesített. 36 alagi, 31 dunakeszi, 26 kundházai és 2 budapesti adófizetőt jegyzett az egyház. A listán többek között Thomas Ball, Mary Reeves, a Hesp család és Pejachevich Jánosné, valamint a lelkész sógora, Kis János gyógyszerész is szerepel.

Gyűjtőív 1919-ből

1919 márciusa és augusztusa között, a proletárdiktatúra ideje alatt, a népbiztosok gyakran elvették az alagi községháza tanácstermét, vagy az iskolai helyiséget – ahol Kirner a vasárnapi istentiszteleteket tartotta -, ilyenkor a lelkészlakásba vagy a szomszédos Dunakeszi községi tanácstermébe vonultak át. A Tanácsköztársaság bukása (1919. augusztus 1.) után, ahogy az országban, úgy Alagon és Dunakeszin is kezdett beindulni a normális élet. „A Tanácsköztársaság megszűntével az egyh. törvények és a felsőbb hatósági szabályrendeletek minden vonatkozásban ismét életbe léptek.”– írta levelében az egyházmegye esperese 1919. augusztus 15-én. Kérte továbbá a gyülekezeteket, hogy az esetleges sérelmekről tegyenek bejelentést, kezdjék meg az iskolákban a vallástanítást, továbbá állítsák vissza az egyházi vagyon-, és anyakönyveket.

Szeptemberben megkezdődött az alagi községi népiskolában az 1919/20-as tanév. Kirnerné Kiss Ilona az iskolaszék elé terjesztette kérését, hogy állásában megerősíttessék. A döntés értelmében folytathatta tanítói tevékenységét, férje pedig a két község iskoláiban a hittantanári szolgálatot végezte. Őrizzük az alagi népiskolába járó evangélikus és református tankötelezettek névsorát (1919. szept. 15.). Első osztályba 10 leány és 9 fiú, másodikba és harmadikba 4-4 gyermek, negyedik osztályba egy fiú és egy leány, ötödikbe pedig egy fiú járt. A gyermekek közül 32-en voltak reformátusok, 6-an evangélikusok.

Az 1919/20-as tanévben az alagi népiskolába járó református és evangélikus gyerekek névsora

Az október 15-én, a lelkészi lakásban tartott presbiteri ülés témái között szerepelt az egyháztagok számbavétele, a vallásos neveltetés és az iskolai hittantanítás, az énekkar és az ifjúsági egylet, valamint beszélgetés „az új politikai életről vallási-nemzeti szempontból”.

Az 1919. december 31-re dátumozott pénztári napló 2196 korona 78 fillér kiadással és 2123 korona 76 fillér bevétellel, s 73 korona 2 fillér hiánnyal számol. A bevételeknél már jelentkezik a kundházai és a bibliaórai perselypénz, a kiadások között villanyszámla (86.50 K), villanykörte (14 K), nyugtakönyv ára, a Bibliatársulattól biblia, egyházi közalap és közigazgatási járulék (79.98 K), lelkészi honorárium (1647.58 K), a teológiai kar és a püspöki hivatal önkéntes támogatása (400 K), özvegy papnék támogatása (150 K), stb. szerepel.

„Az első év változatos és terhes lezajlása után a második év az egyház fejlesztés jegyében telt el. Az egyház ekkor is még csak névleges egyház volt és hát koldus. Nem volt néhány keresztelő edényen kívül még egy asztalkája vagy ülőszéke sem.” – jellemzi Kirner lelkész a következő, 1920-as évet.

1920. május 13-án kelt az alábbi presbiteri ülésre szóló meghívó: „Az alag-dunakeszi református egyház presbiteriuma, vasárnap, e hó 16ikán, délelőtt 11 órakor gyűlést tart, a községháza tanácstermében, mely gyűlésre alulírott presbiter urakat meghívom. Erdélyi Sándor, Hesp Ede, Huber Sándor, Kálmán Sándor, Kiss János, Korláth Andor, Kovács Károly, Nagy Imre, Novák Imre, Törő Imre, Ulreich Nándor, Vitályos Imre, Dr. Várady Jenő, Szemere Kálmán választott főgondnok és Nagy Béla pótpresbiter. Tárgysorozat:1., Múlt gyűlés jegyzőkönyve, 2., Egyházszervezési ügyek 3., Egyházi megajánlás és választói névjegyzék, 4., Esetleges indítványok.”

Június 20-ra el is készült az 1920. évre szóló választói névjegyzék. Ebben az előző évi 95 fővel szemben most 69- en szerepeltek. Először találkozunk Bohunka Lajos (1920-tól Dunakeszi főjegyzője) nevével, valamint első ízben szerepel a névsorban Kirnerné Kiss Ilona is. E jegyzékből megtudhatjuk – többek között – a presbiterek foglalkozását is: Erdélyi Sándor tisztviselő, Hesp Ede lóidomár, Kálmán Sándor munkás, Kis János gyógyszerész, Kovács Károly iparos, Nagy Béla szabómester, Novák Imre gépész, Nagy Imre vasutas, Szemere Kálmán őrnagy, Törő Imre vasutas, Várady Jenő MÁV-titkár, Vitályos Imre bankigazgató. Nem szerepel a jegyzékben Ulreich Nándor, Huber Sándor és Korláth Andor.

Kirner lelkész a Magyar Lovaregylet figyelmébe és jóindulatába ajánlotta a református egyházat: „ […] A mostani nehéz időkben való egyházalakításra azon nagy lelki kényszer indított bennünket, hogy valahol, valami intézményen belül megnyugvást keressünk, találjunk. […] Ezen egyházalakítást azon okból vagyunk bátrak a M.L.E. tek. igazgatóságával, mint erk. testülettel közölni, hogy közreműködésünket felajánljuk tudva azt, hogy […] törekvéseink az M.L.E. itteni munkálkodásával összhangban levők, azonosak. A Lovaregylet vezetőségével, tagjaival tudatosan épített ki jó kapcsolatokat a tiszteletes úr, hiszen ott voltak a község elöljárói között, ők folyósítottak pénzeket, adtak telkeket építkezésekre, fejlesztésekre, akár templomépítésre is. Később Kirner a protestáns lovászfiúk hittanoktatását, konfirmálását is elvállalta.

Az 1920/21-es iskolaév kezdetén összeírták a Dunakeszi református növendékek névsorát. „I. osztály: Ördög Lenke, Fülöp Juliska, Nedeczki. II. osztály: Gyárfás Endre, Bódis Sándor, Králik András, Králik Mariska, Uxa Karolin, Uxa Julis, Polónyi Jolán. III. osztály: Bódis Ferencz, Nagy Annus, Wágner Annus, Horváth Erzsike. IV. osztály: Farkas Miklós (neve áthúzva). V.-VI. osztály: Nagy Feri, Farkas Károly (neve áthúzva), Gózon Mariska. Konfirmándus növendékek névsora! Nagy Terus, Bondár Annus, Kasza Ilonka.” Richter Béla iskolaszéki elnök „a dunakeszi róm. kath. iskolaszék” pecsétjével ellátott kimutatásában beszámol „az alagi községi iskolában járó református vallású iskolásnövendékek hittanórájáról.” 1920 novemberében heti 2-2 órában volt református hitoktatás.

1920. december 9-én elkészítették az Alag-Dunakeszi református egyház költségvetését az 1921. évre, melyet Szemere Kálmán és Kirner lelkész jegyzett, Nagy Ferenc esperes pedig ellenjegyzett. A tervezetben 14.150 korona bevétel mellett 14.076 korona és 48 fillér kiadás szerepelt, a maradvány így 73 korona 52 fillér volt. A bevételek növelésére 1920. december 16-ra „Egyházi Művész Estély”-t szerveztek a Hámor-féle szállodába.

Az 1920. december 16-i Művész Estély programja

1921. március 25-én elkészült az 1919-es (!) év számadása és vagyonmérlege. Az összes bevétel 12.384 korona 30 fillér, a kiadás 12.025 korona 28 fillér, a maradvány 359 korona 2 fillér volt. A takarékbetétben elhelyezett 2249 korona 62 fillérrel együtt az összes vagyon 2608 korona és 64 fillér, az „összes teher” pedig ebben az esztendőben még nulla korona volt.

1921. május 26-án kifüggesztették az 1921/22-ik évre szóló választói névjegyzéket, melyben 96 fő szerepelt. Ezt követően június 8-án elkészült a végleges lista, mely 92 személyt tartalmazott. Minden gyülekezeti tagnak megnevezték a foglalkozását, lakóhelyét is. 53 alagi, 31 dunakeszi és 8 kundházai lakos van a listán. Az eddigi foglalkozások mellett megjelent az erdőkerülő, egyházszolga (Gergely Jánosné), lovaregyleti igazgató (Horthy Jenő), szíjgyártó, varrónő, hivatalszolga, lelkész és lelkészné, előmunkás. Továbbra is jelen voltak a vasúti dolgozók, munkások, háztartásbeliek és a Lovaregylet alkalmazottai.

Az 1920/21. évi választói névjegyzék

Június 18-án elkészült az 1920/21-ben az alagi elemi iskolába járó református növendékekről szóló kimutatás. A négy osztályba ekkor 29 gyermek járt.

A Pesti Református Egyházmegye esperesének augusztusban írt levelében már szerepel a dunakeszi református leányegyház anyásításának ügye is: „Tisztelt h. Lelkész úr! Tisztelt Presbytérium! Van szerencsénk értesíteni, hogy az e.m. közgyűlést szept. 15. d.e. 9 órára a szokott helyre kitűztük, melyre tisztelettel meghívjuk. Az anyásítás és díjlevél ügye tárgysorozatban lesz, kérem a pótlásokat sürgősen. Alsódabas 1921. VIII. 29. Nagy Ferenc esperes.”

Az alábbiakban részleteket közlünk az önállósítási javaslatból: „Az alag-dunakeszii református hívek tudvalevőleg 1919-ik év január elején, a kommunizmus nehéz ideje alatt szervezkedtünk meg úgy, hogy ezen szervezkedésünkben rendes egyházhoz hasonló életet éltünk. A lényeg az, hogy lelkészünk, ki önként vállalkozott a kommun nehéz ideje alatt a gyülekezeti élet ápolására, fejlesztésére, elvégzi az egyházi élethez szükséges minden nemű szolgálatot. Mi pedig összeadjuk filléreinket önként, – nem tekintve az urak közönyét, kik távolmaradnak anyagi támogatásaikkal. […] Hogy tényleg nem vagyunk még törvényes keretek között élő egyház, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy a most lezajló püspökválasztásnál – a hol pedig éppen az egyházak szavaznak – nem volt semmi szavunk. […] Éppen ezért, annak a felfogásnak vagyok a képviselője, hogy a pres biteri gyűlés egyhangúlag mondja ki, miszerint kívánja az egyház önállósítását, anyásítását. […] Szükséges azonban az egyház önállósítása azért is, hogy a múltban gyakorivá vált lélekhalászat éppen a mi híveink, gyermekeink kárára, egy önálló egyház önálló lelkészének ébersége által figyelemmel kísértessék, megakadályoztassék. De kívánatossá teszik az egyház önállósodását a református hívek elterjedettsége, iskolák szaporodása is és azon körülmény, hogy a politikai község is fejlődik, gyarapszik. Kivált, mert a megcsonkított Magyarország újra építésénél egy református egyház, egy kálvinista egyház, egy magyar egyház megteremtése, megalapozása az egész Magyarország feltámadásának egy megrendíthetetlen biztos alapköve.[…]”

Az önállósítási javaslat részlete

Az Egyházmegyei Közgyűlés 1921. szeptember 15-i jegyzőkönyvében a következő szerepel: „Alag-Dunakeszi leányegyház előterjeszti anyásítási kérelmét és lelkészi díjlevelét bemutatja. Indoklása, hogy a lélekszáma 900-at meghaladja, mindennapi iskolások száma 54. Az E. T. szerint minimális adókulcs is biztosítja költségvetését. A Magyar Lovaregylet templomkertet helyezett kilátásba. Egyházmegyei közgyűlés Alag-Dunakeszi leányegyház anyásításához hozzájárul s a bemutatott lelkészi díjlevelet jóváhagyja.”

1921 októberében felgyorsultak az események, megtörtént az egyház hivatalos anyásítása, következhetett a lelkészválasztás. Szemere Kálmán főgondnok egy ívet köröztetett a presbiterek között, melyen aláírásokat gyűjtöttek Kirner helyettes lelkész megválasztása mellett. „Nagytiszteletű Vezetőség! Az alag-dunakeszi leányegyház, egyházkerületi végzés folytán önálló egyházzá lett. Ezen alkalommal ezen rendes lelkészi állásra, az eddigi helyettes lelkészt Kirner A. Bertalan lelkész urat kívánjuk meghívni, mely kérésünket az E. T. II. 9. §-a értelmében aláírásunkkal igazoljuk. Alag-Dunakeszi, 1921. október hó”

„Meghívó. Az alag-dunakeszi református egyház presbyteriumának gyűlésére, a f. évi október 26án, délután fél hat órakor az alagi községi iskolába. Tárgy: 1., A lelkészi állásnak meghívás útján való betöltéséről. 2., Jelentések és indítványok. Alag, 1921. évi október hó 24én. Szemere Kálmán, Sáfár Béla egyhm. lelkész, egyhm. tanácsbíró.”

„Jegyzőkönyv, felvétetett a községi iskolában 1921. november hó 1-én d.e. ½ 10 órakor az alag-dunakeszi-i ref. egyházban  megtartott meghívás útjáni lelkészválasztásról. Istentisztelet végeztével Balogh Ferencz fóthi ref. lelkész lelkészi és dr. Benedek Zsolt egyházmegyei tanácsbíró, világi kiküldött a választók gyülekezetében a presbyteriummal együtt megjelenvén, Korláth Andor presbyter a gyülekezet nevében üdvözli az egyházmegyei kiküldötteket, a kik, a szíves üdvözlést megköszönvén bemutatják:

1. az alag-dunakeszi-i ref. egyház presbyteriumának 1921. október 26.-án kelt határozatát, melyben a presbyterium kijelenti, hogy a hívek túlnyomó többsége Kirner A. Bertalan váczi segédlelkészt óhajtja meghívni az alag-dunakeszi-i lelkészi állásra;
2. Kirner A. Bertalan okmányait: keresztlevelét, szolgálati bizonyítványait és lelkészi oklevelét;
3. az egyházmegyei bizottság 1921. október 27. -én felvett jegyzőkönyvét, mely szerint a bizottság Kirner A. Bertalant az alagdunakeszi- i lelkészi állásra választhatónak jelentette ki;
4. Kirner A. Bertalan f. é. október 27.-én kelt nyilatkozatát a meghívás elfogadásáról;
5. a pesti ref. egyházmegye elnökségének 1921. október 28.-án – 224 sz.- kelt kiküldő végzését;
6. a beszolgáló lelkész bizonyítványát arról, hogy a lelkészválasztásról a választók az előző vasárnapon, f. é. október 30.-án a szószékről szabályszerűen értesíttettek;
7. a jelen jegyzőkönyvet aláíró presbyterek megbízólevelét és végül
8. a választók 1921-22. évi névjegyzékét.

Az egyházmegye világi megbízottja felolvasván az egyházi törvénynek a választási eljárásra vonatkozó részét felhívja a gyülekezetet, illetve a megjelent jogosult választókat nyilatkozásra, óhajtják-e Kirner A. Bertalan meghívását? Különösen és ismételten felhívta azokat jelentkezésre, a kik a meghívást ellenzik. Miután az összes jelenlevő választók a meghívás mellett nyilatkoztak és közülük nem jelentkezett senki, a ki a meghívást ellenezné: az egyházmegyei megbízottak Kirner A. Bertalan váczi segédlelkészt az alag-dunakeszi-i ref. egyházközség rendes lelkészi állására egyhangúlag megválasztottnak jelentették ki.

Az egyházmegye lelkészi megbízottja az egyhangú meghívásban megnyilatkozó egyetértés és békesség fölött az egyházmegye örömét tolmácsolván a megbízottak a választási eljárást bezárták. Miről ezen jegyzőkönyv három egyező példányban felvétetett Alagon, 1921. november 1.-én. Benedek Zsolt egyházm. világi kiküldött, Balogh Ferencz egyhm. lelkészi kiküldött, Szemere Kálmán egyházközségi főgondnok, Sáfár Béla váczi ref. lelkész – adminisztrátor, Vitályos Imre presbyter, Kovács Károly presbyter.”

Megkezdődtek az előkészületek az ünnepélyes beiktatásra. A kundháztelepi testvérek is megkapták a meghívót, az alábbi, Kundházán köröztetett jegyzéken lehetett jelentkezni az ünnepségre: „Értesítés. A Kundháztelepi ref. egyház híveihez értesítés; és egyben meghívás is érkezett; 1921. év nov. hó 17én, a mely meghívót a hívek saját aláírásukkal tudomásul venni szíveskedjenek; és egy az ünnepi közebéden való részt vételt aláírásukkal jegyezni szíveskedjenek; az ebédre való alá írás kötelező a fizetésre is. 1921. év nov. 17. Kundháza- telep. Tisztelettel Törő Imre presbiter.” A meghívót tizenegy kundháztelepi egyháztag – Törő Imre, Kolláth József, Frecska József, Balog György, Tót Ferencz és neje, Gyuróvszky Józsefné, Varga Károly, Sándor István, Sándor Bálint és M. Tót Sándor – aláírásával tudomásul vette, egy fő – Balog György – jelentkezett az ebédre is.

Végül elérkezett a nagy nap. 1921. november 20-án beiktatták a gyülekezet első lelkészét. Az eseményre szóló meghívón a következő szerepelt: Meghívó. Az alag-dunakeszi ref. egyház önállósíttatván egyházi törvények szerint nagytiszteletű Nagy Ferenc e. m. esperes f. hó 20.-án vasárnap d. e. 10 órakor iktatja be az alagi községháza tanácstermében első rendes lelkészét Kirner A. Bertalant. Erre az egyházi ünnepélyre, az azt déli 1 órakor a Hámor-féle vendéglőben követő közebédre t. Címet és b. Családját tisztelettel meghívja az egyházi tanács. Egy teríték ital nélkül 100 korona.”

A lelkészi beiktatás meghívója

Az Újpest-Rákospalotán megjelenő „Független Újság” 1921. november 26-i száma tudósított a lelkészavató ünnepségről „Alag-Dunakeszi hírek. Az alag-dunakeszi református egyház lelkészavató ünnepélye. Impozáns ünnepély keretében folyt le az alagi községházán a kitartó, szorgalmas munka árán önállóvá lett alag-dunakeszi református egyház lelkészavatása.” A községházán beszédet mondott Nagy Ferenc esperes, Balogh Ferenc fóti ref. lelkész, Korláth Andor presbiter, Ulreich Nándor alagi iskolaszéki elnök, Molnár Gyula alagi főbíró, Várady Jenő MÁV-főtisztviselő és Richter Béla r.k. plébános. A Hámor-féle vendéglőben a plébános úr, az esperes, a főjegyző, a főbíró, a fóti lelkész és a presbiter mellett F. Cselőtei János a fóti ref. egyház gondnoka, Sáfár Béla váci ref. lelkész és Balog József fóti bíró köszöntötte az új lelkészt, Kirner A. Bertalant, aki maga is felszólalt.

Az avatást követően presbiteri gyűlést tartottak, melynek tárgysorozatát az alábbi meghívó tartalmazza: „Meghívó! Az alag-dunakeszi református egyház fhó 8ikán, csütörtökön délutáni 6 órakor presbiteri gyűlést tart a lelkész-lakás iskolájában, melyre a presbiter urakat meghívja Szemere Kálmán főgondnok, Kirner A. Bertalan ref. lelkész. Alag, 921. december 3. Erdélyi Sándor, Hesp Ede, Kovács Károly, Nagy Imre, Nagy Béla, Korláth Andor, Kálmán Sándor, Törő Imre, Novák Imre, Vitályos Imre, Huber Sándor, Váradi Jenő, Soltész István. Tárgysorozat: Jegyzőkönyv, Jelentés a lelkészválasztásra vonatkozólag, Lelkész bemutatkozás – programm. E. T. I. 10§-17§., Esperesi leirat a presbitériumhoz, lelkészhez (concessa) díjlevél., Üdvözlő iratok, sürgönyök bemutatása (Püspök – Kormányzó – Rpalota), Köszönetnyilvánítás a lelkészbeiktatásnál közreműködők részére., Reformátusok számbavétele népesség – adóalany tárgyában (dec. 18.), Református – Kálvinista Kör-helyiség meghosszabbítása, Adókivető bizottság megnevezése (20.), Költségvetés beállítására bizottság kiküldése (22.), Földreform érvényesítése egyházunk hasznára, Karácsony este és ajándék gróf Pejacsevich Jánosné.”

Egy december 18-án kelt esperesi levél Kirner bejelentési kötelezettségére hívta fel a figyelmet „Tisztelendő Lelkész úr! Az újonnan alakult anyaegyháznak, illetve az új lelkészi állásnak a VKM-hez való bejelentése czéljából szíveskedjék a mellékelt <Bevallási ívet> pontosan kitölteni, okmányokkal felszerelni, s hozzám sürgősen beküldeni”

Az önállósodás esztendejét december 27-én és 29-én két presbiteri ülés zárta. Az ülések témái között szerepelt az egyházmegyei tisztségviselők választása, az adókivetés, a költségvetés, Kis János presbiter lemondása, jelentés adakozásról, az adóbeszedés módozatai és a lélekösszeírás. Megalakult az állandó adókivető bizottság, melynek tagjai Alagon Vitályos Imre és Kálmán Sándor, Dunakeszin Korláth Andor, Kundházán pedig Törő Imre voltak. A bizottság 290 adóköteles egyháztagot állapított meg. Előterjesztették az 1922-ik évi költségvetés tervezetét is, melynek 65.000 koronás összegét a testület egyhangúan elfogadta.

Az elvetett mag tehát kihajtott, a hajtás pedig lassan növekedésnek indult. A Dunakeszi Református Egyház történetét 1921-ig bemutató írásunkat zárjuk Kirner A. Bertalannak 1926-ban leírt gondolataival: „Az alag-dunakeszi református anyaszentegyház új csillag a ref. egyháztörténelem egén. Nem régen tűnt fel. Kicsiny fénye, csöppnyi ragyogása a régi nagy egyházi csillagok mellett bizony még halovány. Ezelőtt 5 esztendővel még a legjobb távcsővel sem lehetett volna felfedezni. Akkor még nem volt sehol. Alag is, Dunakeszi is megvoltak ugyan, noha Alag község maga is alig pár éves alakulat, de az anyaegyházi alakulásnak se híre, se hamva nem volt. […] Gazdátlan mezőre nem megy az arató sem. Így volt Alag-Dunakeszi területe is. Dolog akadna ugyan, de nincs fizető gazda. A napsugár pedig önti melegét, hajnal harmatát, felhő permetezését s a talaj mégis meddő, terméktelen maradt. Nem akad munkás. Nem jön próféta sem, pedig éppen a próféta elhívatásával szól bátorítólag az Úr:> ne félj! mert veled vagyok, hogy megoltalmazzalak téged…prófétává teszlek téged, hogy gyomlálj, ronts, vezess, törj, építs és plántálj.< (Jer 1:5-10). […] nevezett lelkész […] egy emberéletbe vágó elhatározással odaadja önmagát – hitvesével együtt – a nagy, erős, sok fáradtságot igénylő, sok töviset termő, gyümölcsöt még nem hozó egyházszervező, egyházépítő munkának.”

Az Alag-Dunakeszi Református Egyház pecsétje

A Kirner-életrajz és a Dunakeszi Református Egyház történetének kutatása során az alábbi intézmények, személyek szolgáltak dokumentumokkal, illetve segítették munkámat:

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – Pőcz Erzsébet, Baptista Teológiai Akadémia Levéltára és Könyvtára – ifj. László Gábor, dr. Szebeni Olivér, Szommer Hajnalka, Békési Jantyik Mátyás Múzeum – S. Turcsányi Ildikó, Békési Szegedi Kis István Református Gimnázium – Víghné Szabados Andrea, Békési Református Esperesi Hivatal – Katona Gyula, Dunakeszi Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár – Lőrincz Róbert, Dunakeszi Református Egyház – Szőke Attila Szilárd és a presbitérium, Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára – Nagy Edit, Fót- Központi Református Egyház – Sebestyén Győző, Kiskőrösi Baptista Gyülekezet – Barkóczi Győző, Nuszbaum Ferencné Tóth Mária Magdolna – Gödöllő, Rákospalota- Óvárosi Református Egyház – Hekli Katalin, Simonfi Sándor, Sárospataki Református Teológiai Akadémia Könyvtára, Levéltára és Múzeuma – Pocsainé Eperjesi Eszter, Szentimrei Márk.