(a szerkesztők) [= Csoma Attila – Lőrincz Róbert]
A Rév csárda és környéke
Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 3. évfolyam 3. szám (2010. december), 1. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a Duna Horány és Dunakeszi közötti szakaszát már az ókorban is révátkelőnek használták. A Pannóniát meghódító rómaiak a 370-es években a folyó mindkét partjára erődöt építettek. Ezek amellett, hogy biztosították az átkelést, alkalmasak voltak kisebb hajók fogadására is. A kikötőerődök mindössze néhány évtizedig működtek, mivel a barbár betörések megszüntették a rómaiak uralmát a térségben. A honfoglalás idején feltételezhetően ismét átkelőként funkcionált a terület.
A középkorban már vámszedő hely is volt a dunakeszi rév. Az átkelésekből származó pénz felett elsősorban a váci püspök rendelkezett, de volt egy rövid időszak, amikor az összeg a település saját bevételét gyarapította. Az átkelő mellett, a folyóba betorkolló patakon valószínűleg már a középkorban is vízimalom működött. A török korban a település többször elnéptelenedett, a hagyomány szerint a lakosság Monostorra menekült át. A vármegyei regesztákból tudjuk, hogy az országrész felszabadulása után a dunakeszi rév újra üzemelt. Csárda azonban csak jó három emberöltővel később, a XVIII. század derekán létesült az átkelő mellett. Mindez már a Grassalkovichok idejében történt, akik 1747-től három generáción keresztül voltak a falu földesurai. Azt valószínűsítjük, hogy még 1771 előtt, I. Grassalkovich Antal idején megépítették a Rév csárda épületét. Létesítése azt feltételezi, hogy az átkelőnek ekkortájt nagy forgalma lehetett, hiszen a csárdát – mivel kilométerekre esett az akkor lakott területektől – elsősorban az átutazók vették igénybe. A környéket az 1900-as helységnévtár még Horányi révátkelőnek nevezte, a napjainkban is használatos Révdűlő elnevezés valószínűleg az 1920-as, 30-as években ragadhatott rá. Nem sokkal távolabb, a Csurgón vízimalom működött, amelyről az a településrész a Malomárok elnevezést kapta.
A csárda két évszázadon keresztül fontos szerepet játszott a környék életében, kiváló halételei miatt télen-nyáron sokan felkeresték. A hely csillagzata a múlt század közepén, a magántulajdonban lévő vendéglők eltűnésével kezdett hanyatlani. A lent közölt képet 1962 szilveszterén készítette Fekete György fotográfus. Az épület itt már erősen elhanyagolt állapotban van, de impozáns méretei még ekkor is jól kivehetők.
A dunakeszi Rév csárda 1962. december 31-én