Lévai Tibor

A Millenniumi Erdészeti Pavilon Alagon

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 5. évfolyam 3. szám (2012. december), 2-3. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

Településünk régi képeslapjait keresve, 2006-ban egy Alag-Lóversenytér feliratú levelező­lap került gyűjteményembe. A fehér alapon három sötétzöld mozaikszerűen elhelyezett fotót tartalmazó lap bal felső sarkában díszes, tornyos épület látható a még meglévő víztoronnyal és a lóversenytérre vezető úttal. Alatta a versenypálya első helyi nézőtere a kasszák felől fényképezve, míg mellette a tornyos épület emeletéről készített versenytéri panoráma.

Az épületről – mely felkeltette érdeklődésemet – hamarosan újabb képeslap került elő, melynek felirata szerint Szentes József éttermeként üzemelt. Ebből arra lehetett kö­vetkeztetni, hogy a ház valószínűleg a később szintén Pavilon néven ismertté vált ven­déglő és szálló elődje volt.

Öt éves lehettem, amikor a jó emlékű Sajnovics Pali bácsi mesélt Alag egyik jelképe, a Pavilon elődjéről. A Verseny, Kápolna és Spartacus utcák által határolt alacsony dom­bon álló gyönyörű, kör alakú épületről beszélt, melyet erdészeti pavilonnak neveztek. A fentiek alapján múzeumokban kezdtem kutatni, vajon honnan eredhetett ez a név? A választ az építészeti múzeumban kaptam meg az én és az ott dolgozók nagy meglepődé­sére. Az 1896-os Ezredéves kiállítás Architektúrája című könyvben a keresett épület fotója tárult elénk, alatta „erdészeti pavillon” felirattal. Az újabb kérdés adott volt: hogyan és miért került a Városligetben rendezett kiállítás egyik épülete Alagra? Először helyben kérdezősködtem, de városunkban senki nem tudott és hallott erről. Később különbö­ző múzeumok és könyvtárak felkeresése után több érdekes adatra és ismeretre leltem. A kimerítő választ azonban az idén találtam meg a Magyar Lovaregylet 1897. évi hi­vatalos évkönyvében, a választmá­nyi ülési határozatok között: „Az Alagon mindinkább gyarapodó trai­ning-versenyüzemből kifolyólag ott úgy hivatásszerűleg mind sűrűbben megfor­duló egyének, mint istállótulajdonosok és úrlovasok megfelelő elhelyezthetése czéljából, a milleniumi kiállítási erdé­szeti pavillonnak az egyletre nézve elő­nyös feltételek mellett való megszerzése s Alagon szálloda és vendéglőként való felállítása határoztatott el. A szálloda felszereléséhez szükséges összeg au­gusztus 25-én megszavaztatott.”

Az erdészeti pavilon épülete a Városligetben

A millenniumi kiállítás befejez­tével a pavilonokat szétszedték, viszont többet közülük más helyen egyéb célra újra felépítettek. A horvát erdészeti pavilont Zágrábban állították fel. A borá­szati csarnok a Monarchia kedvelt fürdőhelyén, Búziásfürdőn vendéglőként működött tovább, míg a közeli Mátyásföldön a budapesti székesfővárosi ünnepségek csarnoka Sommer György vendéglőjeként üzemelt a későbbiekben. Az Alagon újra felállított és berendezett erdészeti pavilon 1898 márciusá­ban nyílt meg, amiről a korabeli lóverseny újságok tudósítot­tak is. Ez a dátum eddig a köztudatban a 2007-ben lebontott Pavilon elkészültét feltételezte, tehát tévedésen alapult.

Az 1025 m2 alapterületű épület kizárólag fából épült. Az alaprajzilag centrális építmény nyolcszögű közepéhez négy kétszintes és négy egyszintes rész csatlakozott. A középrész 16 méter átmérőjű és 21 méter belső magasságú csarnoka belül boltozatosan záródott. A megvilágítást az egyszintes részek feletti csúcsíves záródású ablakok adták. A kupola feletti to­ronyszoba csúcsa 36 méterre volt a padlószinttől. Külső meg­jelenésre az épület a gótikus és a favázas épületek stílusjegyeit viselte. Az erdészeti pavilont építő Lővy Dávid és fiai újpesti cég abban az időben Közép-Európa legnagyobb fafeldolgozó üzemét működtette. Telepük Újpesten, a Váci út elején volt.

A tervező Aigner Sándor (1854-1912) temesvári születé­sű építész 1876-1880-ig a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult Schmidt Frigyes vezetése alatt, kinek (tanulmányai befejeztével) segédkezett is a bécsi Szent István dóm restau­rálásának munkálataiban. Aigner 1879-ben megnyerte a Fü­ger-díjat, és Zágrábban a dómot restaurálta. 1881-ben visszatért Budapestre. 1884-89-ig Schulek Frigyes vezetése alatt a budavári Mátyás-templom építésénél dolgozott. 1885-ben elnyerte a Magyar Mérnök- és Építészegylet aranyérmét, majd 1891-ben önállósult. 1898-ban tagja lett a Műemlékek Országos Bizottságának. Ebben a minőségben restaurálta többek között a besztercebányai Má­tyás-házat, a selmecbányai Ó-várat, a szabadkai Szent Ferenc-templomot, a veszprémi és a győri székesegyházat. A több templom, járásbírósági épület és törvényszéki palota tervezése kö­zül kiemelkedik főműve, a budapesti Üllői úti örökimádás templom, amit (a legenda szerint Alagon is meg­fordult) Erzsébet királyné emlékére emeltek. A templom alapkövét 1904. május 18-án tette le a király, majd 1908-as felszentelésén gratulált Aig­nernak. Aigner Sándor tagja volt az ún. bécsi hatoknak (Steindl, Schulek, Hofhauser, Foerk, Kauser, Aigner), akiket Schmidtistáknak is neveztek. Egyébként az ő tanítványa volt az alagi Szent Imre-templomot tervező dr. Fábián Gáspár építész, aki írásaiban nagy tisztelettel emlékezik mesterére.

Aigner Sándor

Végül térjünk vissza a képeslapokhoz, s ezek tükrében fe­jezem be írásomat. A Millenniumra kiadott 30 lapos sorozat egyikén találhatjuk először az erdészeti pavilont. A német és magyar nyelven feliratozott, hat épületet mozaikszerűen áb­rázoló, több színben kiadott lapot Münchenben nyomtatták.

Az erdészeti pavilon a Münchenben nyomott képeslapon (részlet)

A második, a bevezetőben már ismertetett Divald Károly fényképész által Budapesten gyártott lapot – amely az első Dunakesziről készült képeslap is egyben – 1900-ban adták ki. Több utánnyomása ismert különböző színű és formájú betű­típusokkal. Ezt követően Lővy Izidor helybéli nyomdász és fényképész (műhelye a Kis utcában volt) is képeslapra fotóz­ta az erdészeti pavilont. A lapon az épület és környéke egy­színű sötétkék, míg a következő feliratokat élénkpiros színnel nyomtatták: Szentes József étterme, Üdvözlet Dunakeszről, Lővy Izidor kiadása helyben.

A Lővy-féle képeslap egyik változata

Ez a lap is több változatban került kiadásra, például Üd­vözlet Dunakesz-Alagról felirattal. 1901-ben és 1906-ban postá­zott példányai is ismertek, tehát ekkor még állt az erdészeti pavilon, melynek sorsa egy 1904-ben kelt lovaregyleti hatá­rozattal dőlt el: Egy Alagon szilárd anyagból építendő új hotel­vendéglő költségeire 60000 korona megszavaztatott.

Ezzel elkezdődött a téglából épített (majd 2007-ben lebon­tott) pavilon története, ami viszont már egy másik írás tárgyát képezi.