Lőrincz Róbert

A Magyar Lovaregylet dunakeszi-alagi dokumentumai

1. rész. A református egyházzal kapcsolatos iratok

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 5. évfolyam 2. szám (2012. szeptember), 6-8. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

A közelmúltban értékes dokumentum-másolatokkal bővült a Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár helyismereti gyűjteménye. Egy budapesti raktárrendezés során olyan, eddig ismeretlen egykori levelek, jegyzőkönyvek, vázrajzok kerültek elő, me­lyek a Magyar Lovaregylet Alaggal és Dunakeszivel kapcsola­tos két világháború közötti ügyeit dokumentálják. Az Alagot „birtokló” és irányító Lovaregylet a szomszédos Dunakeszin is nagy befolyással rendelkezett, s több kérdésben innen is az egylet alagi gazdasági vezetőjéhez, Fichtner Károlyhoz kel­lett fordulni. A következő számainkban ezen –most előkerült – iratcsomók közül mutatunk be néhányat. Elsőként a helyi református egyházközséghez köthető anyagból válogatunk, mely többek közt fényt derít egy már réges-rég feledésbe me­rült (és meg nem valósult) Fóti úti templomépítési tervre is.

Az alag-dunakeszi református egyházközség 1921-es ön­állósulásáról lapunk egyik korábbi számában már részletesen beszámoltunk.[1] A gyülekezet első lelkészét, Kirner A. Berta­lant a szolgálatban 1930 körül Tóth János váltotta, kinek le­velezéséből képet kaphatunk az egyházközség akkori szűkös anyagi helyzetéről is.

A lelkész 1935. szeptember 5-én gróf Teleki Tibornak cím­zett levelében az egyházmegyei gondnok főúr közbenjárását kéri: „[…] Kegyelmes Uram! Én február óta nem kapok fizetést. Az egyházközség 2500 P-vel tartozik a múltból elmaradt illetmény cí­mén. […]” Tóth János jelzi, hogy már 1930-ban a Lovaregylet­hez fordult egy – korábban, az előző lelkésznek az egylet által biztosított földből befolyó – fizetési hozzájárulás tárgyában, ám az ügyben azóta sem történt semmi. Most arra kéri Teleki Tibort „méltóztassék Erdődy gróf Őméltóságával érintkezni, nemes lelkébe ajánlani alázatos kérésem”.

Tóth János levelének részlete

Pár nap múlva tényleg gróf Erdődy Rudolf, a Magyar Lo­varegylet elnöke elé került az ügy, aki döntése előtt kikérte Fichtner Károly alagi gazdasági vezető véleményét. Fichtner a következőket jelentette: „[…] A commune után kapott Kirner – akkori ref. lelkész – az alagi birtokból 6-8 magyar hold földet bérbe – magyar holdanként 1. q rozsért[…] Kirner ref. lelkésznek eme bérlete nem volt javadalom jellegű – ez az ő magán vállalko­zása volt[…] házilag kezelte és nem adta tovább albérletbe […]… a földreformmal kapcsolatban a gr. Károlyi uradalom területéből a csomádi határban kapott a ref. egyh.község 15 kat. hold földet – ugyanennyit kapott akkor az alagi rom.kath egyházközség is. A helyzet tisztázása miatt beszéltem Tóth János jelenlegi ref. lelkésszel is – akitől azt a felvilágosítást kaptam, hogy a kérvényében említett 10 kat. hold föld nagyságágára és az abból befolyt állító­lagos 1200.- Pengős bérjövedelemre vonatkozó értesülései Kirner – volt alagi ref. lelkésztől származnak. A tőle nyert informátió és biztatás alapján adta be 1930-ban a kérvényét a Lovaregylethez, melyben a mindenkori lelkész részére évi 1200-1500 Pengőt kért. A földreform útján kapott 15. kat. holdat a ref. egyh.község adja bérbe és a bérösszeg is az egyh.község pénztárába folyik be – így az a lelkésznek nem képezi javadalmát.[…] Az alagi ref. egyh.köz­ségnek jelenleg circa 83.000.- Pengő tartozása van – a hitelezők minden fillérre ráteszik a kezüket – így két ízben az alagi imaházat is árvereztették – míg azt egy curiai döntvény az árverés alól men­tesítette. A földreform útján kapott föld évi járadékát az egyh.köz­ség több ízben nem tudta fizetni – erre és más felmerült költségek kifizetésére adta a lelkész úr több ízben fizetése egy részét kölcsön az egyházközségnek és innen származik a kérvényében említett 2500.- Pengő összeg – amivel neki az egyh.község tartozik.[…]”

Erdődy gróf kedvezően bírálta el a kérdést, s 1935. szep­tember 15-én Fichtner Károly már levélben értesíthette erről Tóth János lelkészt. „[…] van szerencsém közölni, hogy a Nagy­tiszteletű Úr részére a Magyar Lovaregylet Igazgatósága évenként 300.- Pengő összeg kifizetését rendelte el. Ezen összeget a Nagy­tiszteletű Úr alagi pénztárunknál bármikor felveheti, a jövőre néz­ve pedig az mindenkor az év közepén válik esedékessé.”

Az összeget innentől minden évben kifizették. Ez ügy­ben a következő levélváltás 1944 júniusában történt, amikor is Tóth Jánostól Bölcskei Géza vette át a református lelkészi teendőket. Fichtner Károly ekkor Mocsy Mihályhoz, a pesti református egyházmegye espereséhez intézett kérdést a ki­fizetéssel kapcsolatban.

Az esperes válaszában jelezte: „Hivatalosan igazolom, hogy az állásától felfüggesztett Tóth János alagi ref. lelkipásztor úr he­lyettesítésével Bölcskei Géza helyettes lelkész úr van megbízva és így amennyiben a Magyar Lovar­egylet Igazgatósága annakidején úgy határozott, hogy a 300.- P. tiszteletdíjat az aktív szolgálatot végző ref. lelkipásztornak utalja ki, úgy a 300.- P-t méltóztassék Bölcskei Géza helyettes lelkész úrnak kifizetni.”

Bölcskei Géza

Érdemes megemlíteni, hogy az egykori alagi-duna­keszi helyettes lelkész Bölcs­kei Géza, dr. Bölcskei Gusztáv püspöknek volt az édesapja, aki immár 1996 óta a Magyar­országi Református Egyház zsinatának elnöke.

Az alagi-dunakeszi református gyülekezetben a kezde­tektől fogva élt a templomépítés vágya. A Szalay család által adományozott Huba utcai lakóházból kialakított imaház át­építése, bővítése ellenére is folyamatosan kicsinek bizonyult. 1957-ben az alapokig lebontott imaház helyén végre felépült a ma is használt templom.

Herberstein

Kevésbé ismert azonban, hogy már az 1930-as évek köze­pén karnyújtásnyi távolságban volt a templom felépítése, ám nem a mostani helyén, hanem egy, a Fóti út és a Batthyány utca kereszteződésével átellenben, a fenyves területén fekvő új telken. Erről tanúskodik az az iratköteg, amely a Lovaregy­let és a református egyházközség által kötött megállapodást dokumentálja.

1936. december 20-án a fentebb már megismert alagi lovar­egyleti „mindenes”, Fichtner Károly intézett levelet az egylet elnökéhez: „[…] a jelenlegi alagi imatermet rövidesen át kell épí­teni, mert összedőlésétől lehet tartani. A terület, ahol az imaterem fekszik jelenleg az alagi ref. egyházközség tulajdona, de csak azért, mert egy fennálló kuriai döntvény alapján az, amíg jelenlegi célját szolgálja el nem idegeníthető és el nem vehető. Lévén az alagi ref. egyházközségnek állítólag 110.000.- Pengő adósága, ennek törlesz­tésére az imaterem és telke már három ízben lett elárverezve. Az első két árverés érvénytelen lett hiányos meghirdetés miatt, a harmadik árverést pedig a fentebb említett kuriai döntvény semmisítette meg.

Alag és Dunakeszi községekben összesen 1000 református val­lású lélek lakik, ezeknek legalább is egy imaházra van szükségük. Építeniök kell, de mert telket nem vásárolhatnak – mivel azt azonnal elvennék az adóság fejében – arra gondoltak, hogy templomépítés céljára a területet örökbérletként kérjék a Lovaregylettől. Indokolta ezen tervüket az is, hogy az a hely, ahol jelenlegi imaházuk áll, ily célra alkalmatlan, mivel egy eldugott utcában fekszik. Kérnének ők a M. Lovaregylettől a Horthy Miklós úton[2] a Lövölde és orvos lakás közötti területből 8-900 □ öl területet.”

Egy hónap múlva, 1937. január 16-án a Lovaregylet buda­pesti központjából levél érkezett az alagi református lelkészi hivatalba. „A Magyar Lovaregylet elnökségéhez intézett kérvé­nyükre válaszolva értesítjük, hogy a kért, Alagon, a Horthy Mik­lós út elején 800-900 négyzetöl területet egyházközség és parochia céljára Elnök Úr Őnagyméltósága engedélyezte azzal, hogy úrijog elismeréséért évi 5 pengőt tartoznak fizetni.”

A telekbérleti-szerződés intézésével a Lovaregylet Ficht­ner Károlyt bízta meg, aki dr. Brodszky Dezső budapesti ügyvédet kérte fel a szerződés megfogalmazására, hitelesítésére. A szerződés hosszas egyeztetési procedúra után 1938. április 30-ra elkészült, s az Erdődy Rudolf gróf aláírásával ellátott példányokat május elején Fichtner megküldte Tóth János lel­késznek.

Az eredeti szerződés első oldala

Használati szerződés,

egyrészről a Magyar Lovaregylet /Budapest IV., Szép u. 3. sz./, másrészről az Alag-Dunakeszi Református Egyházközség között alulírott helyen és napon az alábbiakban jött létre:

1./ A Magyar Lovaregylet használatba adja meg nem határozott időre az Alag-Dunakeszi Református Egyházközség pedig hasz­nálatba veszi a Magyar Lovaregylet tulajdonát képező, Alag köz­ségben elfekvő, az alagi 1 számú telekkönyvi betétben A I. 259 sorszám 1314 helyrajzi szám és 260 sorszám 1315 helyrajzi szám alatt felvett ingatlanrészekből az idefűzött vázrajz szerint 1315/1 és 1314/1 számmal megjelölt és a helyszínen már kijelölt, összesen 800 négyzetöl terjedelmű terület templom, lelkészlakás és harango­zó lakás építése céljára.

2./ A használat tárgyát képező terület után használó bért nem fizet, ellenben köteles a terület átadásától kezdve a Magyar Lovaregylet urijogának elismerése fejében minden év január hó 2. napjáig éven­ként 5, azaz öt pengő urijog elismerési díjat a Magyar Lovaregylet alagi pénztárába befizetni.

3./ Az egyházközség tartozik a jelen szerződés hatálytalanságának terhe alatt a használatba adott területen a templomépítést 1938 év folyamán megkezdeni.

4./ Az Egyházközség tartozik az építkezés megkezdésének idő­pontját a Magyar Lovaregyletnek előzetesen írásban bejelenteni. Az Egyházközség a használatba adandó terület birtokában csupán közvetlenül az építkezés megindítása előtt, a Magyar Lovaregylet írásbeli engedélye alapján lép. A területet addig kizárólag a Ma­gyar Lovaregylet használja.

5./ A terület átadásától kezdve a használatba adott terület és a raj­ta létesítendő felépítmény után teljesítendő mindennemű kiadást, beleértve mindazokat a közterheket is, amelyek egyébként az ingatlan tulajdonosát terhelnék, az Egyházközség tartozik viselni oly­képpen, hogy a Magyar Lovaregyletet az ingatlan után a használat ideje alatt semmiféle költség ne terhelje.

6./ Az egyházközség a használatra átengedett területet kizárólag templom, lelkész- és harangozólakás céljára használhatja, annak használati jogát másra át nem ruházhatja és az ingatlant, vagy annak használati jogát meg nem terhelheti.

7./ Az Egyházközség tartozik a használatba vett területet – kivéve az orvos lakása felőli oldalán, ahol a kerítést a Magyar Lovaregylet tartja fenn – bekeríteni. A jelenleg, az út felőli oldalon ott álló ke­rítés a Magyar Lovaregylet tulajdonát képezi, miértis az Egyház­község tartozik azt lebontás után a Magyar Lovaregyletnek hiány­talanul kiszolgáltatni.

8./ A használatba vett területen álló fákat az Egyházközség csupán a Magyar Lovaregylet előzetes írásbeli hozzájárulása után vághat­ja ki. A kivágott fák minden megtérítés nélkül a Magyar Lovar­egyletnek adandók át. A Magyar Lovaregylet már most leszögezi, hogy csupán annyi fa kivágását fogja engedélyezni, amennyi a lé­tesítendő templom és a többi épület frontjának szabaddá tételéhez és bejárati út létesítéséhez feltétlenül szükséges.

9./ Ha az egyházközség a szerződés kikötéseinek eleget nem tenne, avagy attól akár részben, akár egészben eltérően rendelkeznék, vé­gül, ha a felépítmény feletti szabad rendelkezési joga bármely oknál fogva egészben vagy részben megszűnnék, a terület hasz­nálati joga azonnal megszűnik és a használatba vett területet a felépítményekkel és minden tartozékaival együtt a Magyar Lovar­egylet minden megtérítés nélkül azonnal visszaveheti.

10./ A jelen szerződéssel felmerülő mindennemű bélyeg és illeték­fizetési kötelezettség kizárólag az Egyházközséget terheli.

11./ A jelen szerződéssel keletkező jogviszonyból netán származó perek tekintetében felek alávetik magukat hatáskör szerint a bpesti kir. járásbíróság illetve budapesti kir. törvényszék kizárólagos il­letékességének.

Budapest, 1938. április hó 30.

Magyar Lovaregylet nevében

Gf. Erdődi Rudolf s.k.

A szerződés tehát megköttetett, ám a benne foglaltak nem valósultak meg. Ennek pontos okait nem ismerjük, de az előzményekből valószínűsíthető, hogy az egyházközség szűkös anyagi lehetőségei nem tették lehetővé az építke­zés megindítását. (Érdekesség, hogy a reformátusokkal tör­tént szerződéskötéssel egy időben a Magyar Lovaregylet az evangélikus egyházközséggel is megállapodott, és a Fóti úti telek ellentétes oldalán kihasított területen az evangélikus templom rövidesen fel is épült.)

Mint azt már fentebb is említettük, a ma is használt re­formátus templom felépítése végül majd húsz évvel később, 1957-ben történt a Huba utcában, az addigi imaház helyén. Ahogy a hivatalos templomtörténet írja:

„Ez akkor, az akkori körülmények között Isten valóságos cso­dája volt. Legyen áldott az építők hite, áldozata, imádsága!”

A Fóti úti telek megosztásáról készült korabeli vázrajz. A telek jobb felső sarkában látható a református templom részére kijelölt 1315/1 és 1314/1 számú rész. (Mellette 1316 helyrajzi számmal Bayer Emil alagi orvos telke és háza található.) Az ingatlan bal felső sarkában az evangélikus egyház részére átadott 1261/2 és 1261/3 számú birtokrész, melyen az evangélikus templom felépült.

JEGYZETEK

[1] Lőrincz Róbert: Az Alag-Dunakeszi Református Egyházközség ön­állósulása In: Dunakeszi Helytörténeti Szemle, 2008. szeptember, 10.
[2] A mai Fóti út