Bátonyi Pál

A Grassalkovichok és Dunakeszi

1. rész

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 6. évfolyam 2. szám (2013. szeptember), 9. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

A Grassalkovich család eredetéről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, egyik elképzelés szerint délszláv eredetű. A kutatók valószínűsítik, hogy az ősök vagy horvátok, vagy tótországiak (szlavóniaiak) voltak. Utóbbiak nagyobb szám­ban menekültek Nyugat-Dunántúlra, ma kaj-horvátoknak nevezik őket. A másik elképzelés szerint a Krisakov Temes és Zala vármegyei nemesi családból származnak, csak a ne­vüket elírták. Dokumentumok szerint 16. század második fe­létől a család nevét Graschiakowith, Graschakovith, Grascha­kovich és Horváth aliter Grasalkovics írásmódban használta. A vagyontalan família többnyire Sopron vármegyében élt, és kisnemesi családokba (Kurdics, Raymannus) nősült be.

A Dunakeszit megszerző gyaraki Grassalkovich I. Antal édesapja, János, nevét Grassalkovichként és Grazalkovics­ként írta, de a szlovák kutatók Grašalković néven említik. A gyaraki nemesi előnév Gyarak (ma Kmeťovo, Szlovákia) tele­pülésre utal. Grassalkovich János, a szegény római katolikus kisnemes már fiatal korában Thököly Imre fejedelem kuruca­ihoz csatlakozott. 1683-ban báró Pongrácz Gáspár oldalán a Felvidéken rablásokban, útonállásokban vett részt. Elfogása után gyorsan szabadult. 1684–1687 között a Luzsinszky csa­lád beckói (ma Beckov, Szlovákia) uradalmának tiszttartója volt, majd Ürménybe (ma Mojmírovce, Szlovákia) felesége családjának birtokára költözött. Neje, egresdi Egresdy Zsu­zsanna (1666–1724. július 30.) Egresdy János és Tuchinszky Judit leánya volt. Grassalkovichék házasságából négy gyer­mek született: Erzsébet (Ürmény, 1691. november 11.), Lend­vay János, majd felszőllősi Szőllősy Boldizsár felesége, An­tal (Ürmény, 1694. március 6. – Gödöllő, 1771. december 1.), Zsuzsanna (?), kinek férje 1717-től pilisi Beleznay János volt és Judit (?), aki ebeczki Blaskovich Sámuel felesége lett.

Grassalkovich János az 1690-es években Bottyán János szolgálatába állt. Eleinte mint íródeák, majd ügyvédként in­tézte a királyi lovassági ezredes ügyeit Esztergomban. Bottyán a szolgálat fejében Bátorkeszin (ma Bátorove Kosihy, Szlovákia) és Kisújfaluban (ma Nová Vieska, Szlovákia) 25-30 jobbágytelekből álló birtokrészt adományozott neki. 1700-ban Bottyán királyi beleegyezéssel Grassalkovich Jánost és Czagányi Mihályt fogadott örököseinek ismerte el.

Mivel Bottyánnak sem az első, sem a második feleségétől nem született gyereke, így a hatalmas vagyonából Grassal­kovich János is jelentős örökséget kapott, igaz ehhez csak a kuruc tábornok halála (1709 ősze) után évekig tartó peres­kedést követően jutott hozzá. A Grassalkovich vagyonnak, tehát a kuruc tábornok öröksége volt az alapja, amit titkol­tak. Grassalkovich János a kuruccá lett Bottyán Jánosnál szol­gált tovább. Érsekújváron (ma Nové Zámky, Szlovákia) volt hadbíró, majd postamester. Hadbírói feladatai ellátása során 1710. január 3-án olvasta fel az árulóvá lett és elfogott Ocskay László ítéletét „kikiáltá az abban foglalt karóba vonatás he­lyett a főparancsnoktól pallosra adott enyhítést s kettétörte a feje fölött a pálcát.” A későbbiekben Ürményben, mint posta­mester dolgozott. Összességében megállapítható, hogy a ma­gyar érzelmű, kuruc, római katolikus 1716-ban Ürményben elhunyt Grassalkovich János alapozta meg a család vagyono­sodását, ugyanakkor a sok távolléte miatt nem volt jelentős befolyása gyerekei neveltetésére.

Felesége, Egresdy Zsuzsanna anyai részről szlovák szár­mazású volt. Családja birtoka, Ürmény magyar-német-szlo­vák lakosságú katolikus település volt ebben az időszakban, így gyerekei mindhárom nyelvvel megismerkedtek. Az isko­lában latin nyelven oktattak, így János egyetlen fia, I. Antal elsősorban latinul tudta magát kifejezni. Antal középiskoláit a nyitrai kegyes-rendieknél és a nagyszombati jezsuitáknál végezte. Felsőfokú iskolába nem járt, de joggyakornoskodott, az ügyvédi vizsgát 1715-ben tette le. Kedvenc története, hogy milyen szegény diákként tanult, csak kuruc eredetű vagyoná­nak elkendőzésére szolgált. 1716 őszétől I. Antal Budán volt a kerületi kamara ügyvédje. 1718-tól részt vett Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlésein. A buzgó katolikus és Habsburg-hű fiatalember 1720-ban a váci püspök jogigazgatója és a kirá­lyi jogügyek igazgatója lett. Tevékenysége során a protestáns egyházak működését ellehetetlenítette.

1722-ben lépett frigyre Langh Ádám és Fejér Borbála le­ányával, Bajtay István özvegyével, Langh Erzsébettel (1693–1729). A feleség hozományként Zsidó falut (ma Vácegres) hozta a házasságba. Az asszony hét évvel az esküvő után el­hunyt, nem ajándékozta meg férjét gyermekkel.

1724-től I. Antal kamarai tanácsos lett. 1727-től az Új­szerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissió) elnöke­ként az oszmán uralom alól felszabadított területek birtok­viszonyait rendezte sajátos eszközeivel, a katolikus egyház és nemesség (főleg saját maga) javára. III. Károly király 1730. január 26-án, Pesten kelt leiratában Grassalkovich I. Antal előterjeszti, hogy a törököket kiverték Magyarországról, és a fegyver által visszaszerzett területek a győztest illetik. Ezért az előterjesztő a vármegyében a következő possessi­ókat bírja: Acsa, Tótgyörk, Csővár, Domony, Sződ, Kisné­medi, Hartyán, Sáp, Dunakeszi, Csömör, Kóka, Tóalmás, Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta, Izsák és 31 puszta. Az uralkodó megparancsolja, hogy a birtokosok április 26-án jelenjenek meg Pest városában a bíróság előtt személyesen vagy prokurátoruk útján. Az előterjesztő soha nem harcolt a török ellen, viszont mindent elkövetett annak érdekében, hogy Pesttől keletre egy birtokrendszert hozzon létre, ahol csak a császárhoz hű római katolikus lakosság életfeltételeit szándékozott biztosítani. A bíróság azonban a magyar tör­vények alapján az eredeti tulajdonosok javára döntött, így Grassalkovich I. Antal első kísérlete Dunakeszi meg­szerzésére nem sikerült. 1731-től királyi személy­nök, azaz a királyt képviseli minden fórumon.

1731. december 31-én feleségül vette klobusiczi és zethényi báró Klobusicz­ky (Klobusitzky) Krisztinát (1712–1738), Klobusiczky Ferenc és sóvári Soós Krisz­tina lányát. A házasságba a feleség 30 falut hozott ho­zományként.

Klobusiczky címer (1753)

(folyt köv.)