Bátonyi Pál

A felsővattai Wattay család nemesi címereslevele

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 5. évfolyam 3. szám (2012. december), 4-5. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

Az ősi és keresztény Vata nemzetség tagjai a Kárpát-me­dencében már 805-től uralkodók voltak. E nemzetségnek a Borsod vármegyei Vatta területén letelepült családtagjai – a Wattayak – 1580-ban kértek és kaptak Habsburg Rudolf ki­rálytól nemesi levelet. A latin nyelvű okiratban többek kö­zött rögzítve van a család ősi nemesi eredete, valamint férfi és női tagjainak egyenlő jogai. A felsővattai Wattay család 1661 és 1747 között birtokolta Dunakeszi települést, de előt­te 1625-től Wattay I. Pál apósa Buday Bornemisza Bolgár Pál volt a birtokosa, aki az Esterházy családtól (a Vata nemzet­ség pozsonyi ágától) kapta azt. A nemesi levelet a család a 20. század második feléig őrizte és jelenleg a Pest Megyei Levéltárban található. Az okirat magyar nyelvű fordítása a következő:

Mi, II. Rudolf, Isten kegyelméből választott, mindig di­csőséges római császár, továbbá Németország, Magyaror­szág, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Bosz­nia, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária, stb. királya, Burgundia, Stájer, Karintia, Karniola (Karni-Alpok) főhercege, Morávia határőrgrófja, Luxemburg, Alsó- és Fel­ső Szilézia, Würtenberg és Teck (sváb) főhercege, Habsburg, Tirol, Ferreti, Kiburg és Gorícia hercege, Elzász tartomány­grófja, a Szent Római Birodalom határőrgrófja Borgovia (Dél-Tirol) Anasus felett, Felső- és Alsó Luzácnál, Szlavónia őrgrófja, Nao és Salina kikötőinek az ura stb.

Emlékezetül adjuk jelen levelünkkel, tudomásukra hoz­ván mindenkinek akiket illet, hogy a mi néhány hűséges fő­papunknak és bárónknak a mi felségünk elé terjesztett, alá­zatos könyörgésére megtanácskoztuk és áttekintettük „Petri Mwchÿ de Watha” először is a mi Magyarországunk Szent Koronája, azután, pedig a mi királyi felségünk iránti meg­bízhatóságát és hűséges szolgálatait, amelyeket különböző helyeken és időpontokban hűen megmutatott és bebizonyí­tott, amely cselekedeteket – amint azt róla tartják – a jövőben továbbra is teljesíteni és végezni akar.

Méltó módon követve Magyarország hajdan élt, előt­tünk járó kiváló királyainak példáját, a tiszteletet érdemlő erényre törekedve, szokásunk úgy rendelkezni, hogy a kirá­lyi és császári kegy és bőkezűség által maradandó emléket állítsunk mindazoknak a bátor tetteiről, akiket ilyen módon további nagy tettek elvégzésére szeretnénk ösztönözni.

Úgy határozunk tehát, hogy királyi hatalmunk teljességé­re támaszkodva, különleges kegyet gyakorolva, ugyanezen „Petrum Mwchÿ de Watha” és rajta keresztül fiait ”Nicolau et Michaele”, nemkülönben az ő egy atyától született testvérét, „Thoma Pelbarth similiter de Watha”, akik nemes szülőktől születtek, és akik – amint beszélik – mindig is nemesi sza­badságnak örvendtek, Magyarország és részei valódi és két­ségtelen nemeseinek sorába újból beleveendőnek, hozzászá­mítandónak és hozzáírandónak nyilvánítjuk.

Jóváhagyjuk és biztos tudásra alapozva, jól átgondolt szándékkal megengedjük, hogy amint azelőtt, úgy az elkö­vetkezendőkben is mindazokat a kedvezményeket, enged­ményeket, kiváltságokat, szabadságokat, jogokat, előjogokat és mentességeket, amelyekkel a mi Magyarországunknak és részeinek többi, valódi és kétségtelen nemesei eddig bármi­féle jog, vagy szokás alapján éltek, illetve amelyeket élvez­tek, azokkal ők is mindig és örök időkig élhessenek és azokat élvezhessék, továbbá tehessék ezt mindkét nemből való utó­daik és leszármazottaik is.

Ennek a mi kinyilvánított kegyünknek, nemesszívűsé­günknek és bőkezűségünknek az emlékére, az ő igaz és tö­kéletes nemességük jeléül a következő címert, vagyis nemesi jelvényt adjuk.

Egy vörös színű, álló katonai pajzs, amelynek alját három zöld domb foglalja el, középen égszínkék színű hegyével felfelé néző aranynyilat tartó emberi alkar látszik. A pajzs­ra nyitott, katonai sisak van helyezve. A királyi koronából növekvő ezüst egyszarvú nyaka nyíllal átdöfve, erről az ol­dalról arany és égszínkék, a másik oldalról, pedig vörös és ezüstszínű szalagokkal és pántlikákkal van díszítve, ame­lyek a sisak csúcsáról a pajzs mindkét felén lecsüngenek, és azt ízlésesen díszítik; úgy, ahogyan ez tisztábban és világo­sabban látható levelünk felső részében a festő művészete és tehetsége által megfestve.

Mivel így döntöttünk, kegyesen elrendeljük, hogy ezt adják oda és szolgáltassák ki ugyanezen ”Petro Mwchÿ de Watha” részére és vele együtt fiainak, „Nicolao et Michaeli” részére, nemkülönben az ő egy apától származó testvérének „Thoma Pelbart similiter de Watha” részére, továbbá ezen sze­mélyek mindkét nemből származó valamennyi leszárma­zottjának és örökösének.

Elrendeljük, és biztos ismereteinkre alapozva, jól meg­fontolt szándékkal megengedjük, hogy ők maguk is, amint korábban, úgy az elkövetkező időkben is, a jövőben, min­dig és mindörökké, ugyanezen címer oltalma alatt – amely egyenrangú Magyarország és részei többi nemeseinek jelvé­nyével – ugyanazon jogokat, előjogokat, szabadságokat és mentességeket, amelyeket azok vagy természettől vagy va­lamilyen szokásra alapozva használnak, illetve alkalmaznak ők is használhassák, illetve alkalmazhassák csatákban, küz­delmekben, kopjajátékokon, haditornákon, bajvívásokon, párviadalokban és más, bármiféle katonai és nemesi gya­korlatokon, nemkülönben pecsétjeiken, függönyeiken, taka­róikon, kárpitjaikon, szőnyegeiken, gyűrűiken, zászlóikon, pajzsaikon, sátraikon, házaikon, és általában mindenféle dolgaikon, és hadjárataikon tisztán és egyedüli nemesi vol­tuk jeleként, amellyel őket és mindkét nemből való leszárma­zottaikat, amiként a múltban, úgy az elkövetkezendő idők­ben is, az emberek összességétől, illetve az egyes egyénektől való megkülönböztetés végett – legyenek azok bármilyen állapotú, rendű, rangú, hivatalú, méltóságú és magas állású emberek – amellyel – elhatározásuk szerint – őket és mind­két nemből való utódaikat és leszármazottaikat megnevezni, megszólítani, mondani, véleményezni kell, ezt hordhassák és viselhessék utódaikkal együtt. Mindezt megengedjük és meghagyjuk jelen oklevél erejénél fogva. Ennek a dolognak örökérvényű megerősítésére, ezt az iratot a mi titkos függő­pecsétünk oltalmával, amelyet mi, mint Magyarország ki­rálya viselünk, ugyanezen „Petro Mwchÿ de Watha” és vele együtt fiainak „Nicolao et Michaeli”, nemkülönben „Thoma Pelbart similiter de Watha” az ő egy apától való testvérének, továbbá mindkét nemből való örököseinek és leszármazot­tainak kegyesen átadjuk és kibocsátjuk.

Kiadatott a mi tisztelt, kiváló hívünk, „Georgÿ Drasco­wÿth” kalocsai érsek kezei által, aki a mi királyi udvarunk kancellárja, a mi prágai királyi várunkban az Úr 1580. évé­ben február 26-án, a mi római császárként való uralkodá­sunk ötödik, magyar királyként nyolcadik, csehországi ural­kodóként hasonlóképpen ötödik évében.

A Krisztusban tiszteletreméltó urak idejében, a fentebb említett „Georgio Drascowÿth” a kánonilag egyesült kalocsai és bácsi egyház választott érseke, „Stephano Radecio” egri, „Joanne Monozloÿ” zágrábi, „Gregorio Bornemÿzza” váradi, „Nicolao Thelegdi” pécsi, „Stephano Feÿerkeowÿ” veszprémi, ugyanazon „Georgio Drascowÿth” győri, „Balthasare Melegh” csanádi, „Zacharia Mossoczÿ” váci, „Michaele de Zetino” test­vér, a modrusi egyház püspöke, Isten egyházának áldott kormányzója. Az esztergomi érsek, az erdélyi, a nyitrai, a boszniai, a szerémségi és a temesi püspöki székek üresedés­ben vannak, továbbá a tekintetes és nagyságos „Nicolao de Bathor” nádor, a mi udvarbíránk, ”Christophoro Wngnod de Sonnegh” a mi dalmát, horvát és szlavón bánunk, „Georgio de Zrinio” tárnokispán, „Ladislao Banffÿ de Alsolÿndwa” lo­vászmester, „Balthasare Batthÿan” asztalnokmester, „Emerico Czobor de Czoborzenthmÿhal” főkomornyikmester, „Michaele Rewaÿ” ajtónálló, „Joanne Krwsÿth de Lwpoglawa”, „Michaele Wardaÿ de Kÿswarda” pohárnokmester, „Nicolao a Salmis de Newburgh” pozsonyi ispán és a többi vármegyéink tisztség­viselői.

„Rudolphus”

A hátoldalon: Bemutattatott és kihirdettetett Borsod vár­megye törvényszéke előtt, az Úr 1580. évében, Kisboldog­asszony ünnepét megelőző szerdán, tehát szeptember 7-én. Négyessy Pál, Barsy György, stb.

Lejegyezte: Wásárhelyi Tamás Borsod, Heves, Szolnok vármegyék esküdt jegyzője

A felsővattai Wattay család nemesi címereslevele 1580