Kollár Albin

A dunakeszi római katolikus népiskola tanítói 1859 és 1872 között

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 9. évfolyam 2-3. szám (2016. szeptember-december), 19-20. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

A dunakeszi római katolikus népiskola a település 1919-ig egyetlen elemi iskolája volt. (1910-ben az akkor Dunakeszitől közigazgatásilag külön vált Alagon épült új állami alsó fokú oktatási intézmény, 1919-től Műhelytelepen, az épülő „vagongyár” területén, a már elkészült kultúrotthonban, majd 1928-tól a MÁV által épített új, 3 tantermes épületben folyt elemi iskolai oktatás.)

A felekezeti iskola történetében az 1859-es év szomorú esemény dátuma: ebben az esztendőben hunyt el Monspart Lőrinc kántortanító, aki 46 éven át tanította a település kisdiákjait.[1] Az egytanítós kisiskolában megüresedett álláshely (az akkori hivatalos szóhasználat szerint: állomás) betöltésére a falu elöljárósága az országosan terjesztett Tanodai Lapokban tette közzé pályázati felhívását.[2] A hirdetményben olvasható a kántortanító jövedéke, amely „230 pár után való szokott rozs és stóladíj illetményből, deputatum fejében 3 öl tüzifa, szalma s nádpótlék, 50 font só, 4 itce vaj, 8 font faggyú, és félhízó, tanpénz cím alatt 10 a. é. forint és féltelekből áll.”[3]

Az állás biztos megélhetést jelentett, vonzó is volt, hiszen a felhívásra az ország különböző részeiből tizenöten jelentkeztek.[4] A pályázók alkalmasságát Neszveda István egyházi kerületi tanfelügyelő, Jaczkó Károly helyi plébános, Karti András bíró és Hainesz József jegyző vizsgálta, akik a Váci Püspöki Hivatalnak jóváhagyás végett küldött levelükben Horváth Fábián kinevezését javasolták. Indoklásuk szerint: „Horváth Fábián a rajz elemeit bírja és a gazdászatot gyakorlatilag is. Kitűnő az orgonálás- és éneklésben olyannyira, miként hozzá csak közelítőleg is a meg jelent pályázók közül egy sem vehető.”[5] Az idézett levélben megjegyzésként szerepel, hogy nevezett „tanképességi és több irata a Magyar Királyi Budai Helytartóságnál vannak.”[6] A püspöki hatóság a helytartóságtól bemutatásra kikért bizonyítvány birtokában határozott Horváth Fábián kinevezéséről. A falu új, fiatal, nőtlen kántortanítója 1840-ben, Baracskán született. Érettségi vizsgát Kalocsán tett. A kétéves tanítói tanfolyamot Pesten és Szegeden végezte. Pedagógiai munkáját Kecelen segédtanítóként kezdte.[7] 1860 májusában a dunakeszi iskola egyetlen tantermében 120 tanuló (58 fiú és 62 leány) köszöntötte őt.[8] A nagy létszámú osztatlan iskolás csoport tanításában ekkor Szlatényi Ede altanító segédkezett. Horváth Fábián dunakeszi munkásságának harmadik évében a váci püspökhöz írt levelében lemondott álláshelyéről azzal az indokkal, hogy Budán szeretne zenei tanulmányokat folytatni.[9]

Horváth Fábián lemondólevele 1863-ból

Horváth távozását követően az újra megüresedett katedrára hét jelentkező közül Makáry Lajos nyerte el a kántortanítói állást. Pályázati levelében és azt követően minden hivatalos iratban neve aláírása mellett foglalkozása népies alakját, az éneklő tanító megnevezést használta.

Herberstein

Makáry 1842-ben született Egerben. Ugyanitt végezte középfokú tanulmányait és kiváló eredménnyel a kétéves tanítóképző tanfolyamot. 1859-től 1863 nyaráig négy kisebb településen dolgozott segédtanítóként.[10] Dunakeszire a Heves megyei Pélyről érkezett. Itteni működése alatt nősült meg. Fizetése készpénzben 120, terményekből pénzben átszámítva 150, földbeli illetékekből pedig 60 forint volt.[11] Az 1862/63-as tanévről készített statisztikai jelentés szerint 101 (51 fiú,50 leány) tanköteles korú gyerek látogatta az iskolát.[12] Makáry őket egyedül tanította, mert sem a falu, sem ő nem gondoskodott segédtanító felfogadásáról. Az iskolás gyerekek magas létszáma, és a segédtanító hiánya miatt hanyatlott a tanítás színvonala. Ez a tény – és vélhetően a tanító betegsége – lehetett az oka annak, hogy a falu elöljárói alkalmatlannak találták tanítói feladatainak ellátására. Ezt 1868. január 28-án[13] panaszlevélben tudatták a tankerületi felügyelővel, és egyben kérték, hogy Makáry Lajos helyébe a gyerekek tanítására alkalmas tanítót nevezzenek ki. A helyzetet Mikuska Károly püspökhatvani plébános-esperes, körzeti tanfelügyelő kivizsgálta. Szerinte a falu panasza megalapozott volt, s jegyzőkönyvben rögzítette, hogy Makáry Lajos „tökéletesen képtelen hivatása ellátására és június hónapban vizsga fog tartatni.”[14] Jelentésében leírja azt is, hogy a diákok magas létszáma miatt szükségesnek tartja a második tanítói állomás megszervezését és újabb kántori lak építését.(A tanító foglalkoztatásának terhét a falu viselte.) A vizsgálat során a bepanaszolt magiszter fölajánlotta, hogy saját jövedelméből (80 forintért) segédtanítót fogad, erre azonban az 1868. július 9-én bekövetkezett halála[15] miatt nem került sor.

Az üres tanítói álláshelyre – Jaczkó Károly helyi plébános kérésére – a váci püspök Rákossy Ferenc soproni születésű segédtanítót nevezte ki, aki korábban Szécsényben és Somlyóvásárhelyen töltött be submagisteri állást.[16] Ő csupán a tanév első két hónapjában tanított Dunakeszin. Utódja a segédtanítói minőségben Trautvein Gyula lett, aki szintén rövid ideig, az 1868/69-es tanév végéig működött Dunakeszin.[17]A tanítás a következő tanévben személyi gondok nélkül folytatódott, mivel a falusiak által korábban megismert és megkedvelt Horváth Fábián lett a település kántortanítója.[18] Feladatait 1872-ig látta el Dunakeszin, amikor Bazsanth Vince lépett helyére a dunakeszi népiskola katedráján.[19]

Írásomat Kliment Géza és Kovács László uraknak ajánlom, akik Dunakeszi város önkormányzatának képviselőjeként két évtizeden át támogatták a település nevelési és oktatási intézményeiben folyó munka feltételeinek javítását.

A községi elöljáróság 1869-es kérelme a korábbi kántortanító, Horváth Fábián újbóli dunakeszi alkalmazása ügyében

JEGYZETEK

[1] Dunakeszi Főplébánia. Matricula Defunctorum (Elhunytak anyakönyve), 1857-1878, 14. (továbbiakban: DKFP. EA.)
[2] Tanodai Lapok, 1860/9, 108.
[3] Uo., 108.
[4] Váci Püspöki és Káptalani Levéltár (továbbiakban: VPKLPL), Acta Scholastica (Régi iskolai iratok), 1860/b/706.
[5] Uo.
[6] Uo.
[7] Uo., 1860/b/857.
[8] VPKLPL, Informatio Scholaris.,1860/922.
[9] VPKLPL, Acta Scholastica.,1863/A/597.
[10] Uo., 1863/A/1047.
[11] Uo., (Plébániai iratok), 1865/579.
[12] VPKLPL, Informatio Scholaris., 1863/947.
[13] VPKLPL, Acta Parochiarum., 1868/501.
[14] Uo., 1868/1233.
[15] DKFP.,EA.,1868.,38.
[16] VPKLPL., Acta Scholastica., 1868/1839.
[17] Uo.,1869/679.
[18] Uo.,1870/461.
[19] Uo.,1872/1596.