1963 végén érdekes újításról számoltak be a lapok: „Sok csodálója van mostanában az Alagi Állami Gazdaság egyik tábláján szántó traktornak. Az erőgép kormányánál ugyanis senki sem ül és anélkül rója a köröket, hogy valami akár távolról is irányítaná.”[1]

Az újítás működési elvét így foglalja össze a fentebb idézett cikk. „Az erőgép irányítását a másoló esztergapad automatikájánák elve alapján működő berendezéssel oldotta meg [a feltaláló]. A traktor elejére egy súlyos bolygókerékkel ellátott hosszan kinyúló »tapogatókart« szerelt. A munka kezdete előtt a traktoros meghúzza az első barázdát, majd ebbe belehelyezi a tapogatót. Ezután az erőgép már maga végzi munkáját. A bolygókerék ugyanis érzékeny műszerként követi a barázda vonalát és ahhoz mérten tartja megfelelő irányban a traktort. Hiba esetén, például ha a bolygókerék elhagyja a barázdát, vagy ha valamilyen akadály kerül útjába, a gép »agya«, egy találmányként benyújtott készülék, lenyomja a tengelykapcsolót, leveszi a gázt, ezáltal megáll az erőgép, majd kürtöl.”

A Petőfi Népe karikatúrája
Forrás: Petőfi Népe, 1963/298: 8.

Balogh Bertalan karikatúrája
(Forrás: Petőfi Népe, 1964/68: 4.)

Az újítás ötlete és a prototípus elkészítése Albert István ipargazdaságtan tanár érdeme volt. A feltaláló elbeszélése szerint az ötlet egy 1962-es miskolci utazáson született meg, amikor Albert látta, hogy egy, a sok üléstől és rázkódástól elfáradt, fázó traktoros úgy segített magán, hogy kikötötte gépe kormányát, és mellette szaladt. Albert István 1962 decemberében kezdett neki a munkának. A prototípusra 10 ezer forintot költött, előzetes számításai szerint a berendezést sorozatgyártással kb. 5 ezer forintból elő lehetett állítani.[2]

A találmány ötlete azonban nem volt előzmények nélküli. Az Élet és Tudomány 1959-ben számolt be egy hasonló szovjet fejlesztésről, melynek ötletét szintén „a másoló marógépek elve szolgáltatta”.[3] A szovjet újítás a gyakorlatban nem vált be, bár próbálkoztak annak elektromos-, majd rádiótávvezérléses továbbfejlesztésével is.[4]

Iván Loginov, kazahsztáni traktorista, a szovjet fejlesztő
(Forrás: Ország-Világ, 1960/38: 7.)

A szovjet rádió-távirányítású vezető nélküli traktor
(Forrás: Népszava, 1960/32: 4.)

A találmány hivatalos megnevezése „mezőgazdasági traktorok félautomatikus vezérlése” volt – olvasható a Szabad Föld cikkében,[5] amely arról is beszámolt, hogy kezdetben mind az Földművelésügyi Minisztérium, mind a Vörös Csillag Traktorgyár elzárkózott a fejlesztésben való részvételtől. Így történt, hogy a prototípus elkészítése az Irodagépjavító Vállalat, illetve az Alagi Állami Gazdaság telephelyein történt. A berendezést a későbbiekben is csak kisiparilag állították elő,[6] ebből következően relatíve drága volt, és különböző minőségi problémák merültek fel vele kapcsolatban.

A próbaszántás után szinte azonnal a szerkezet hamarosan beinduló sorozatgyártásáról cikkeztek a lapok. Első körben egy 25 darabból álló sorozat legyártásáról egyezett meg a feltaláló és a Földművelésügyi Minisztérium. A minisztérium azonnal a szerkezet továbbfejlesztését célozta meg, a tervek szerint a vezető nélküli traktoroknak a szántáson kívül egyéb munkák, pl. a betakarítás elvégzésére is alkalmasnak kellett lenniük.[7]

Az újításról beszámolt a rádió[8] és a televízió is. Érthető, hisz a vezető nélküli traktor valóban jelentős innovációnak tűnt. A találmánnyal – mint egy újságíró fogalmazott – „nemzetközi szempontból is egyedül álló problémát sikerült megoldani.”[9]

A prototípus 1964 télvégén
(Forrás: Képes Újság, 1964/7: 3.)

Albert István nyilatkozik Szatmári Ilona rádióriporternek
(Forrás: Képes Újság, 1964/7: 3.)

1964 februárjában a Földművelésügyi Minisztérium megerősítette, hogy dolgoznak berendezés sorozatgyártásának előkészületein, először két változatban három-három változatot gyártanak le, majd a későbbiekben további húszat.[10]

A berendezéssel felszerelt traktort 1964 tavaszán átszállították Herceghalomra, és ide került az időközben a nyár folyamán elkészült további három gép is. A négy traktorral csoportosan kísérleteztek: egy gépkezelő irányított egyidejűleg négy erőgépet, s így végeztek próbaszántásokat.[11]

Munka közben az önjáró erőgép
(Forrás: filmhiradokonline.hu)

Szánt a vezető nélküli traktor
(MTI Fotó — Hadas János felv.)
(A kép forrása: Pest Megyei Hírlap, 1964/93: 3.)

A prototípus a Herceghalmi Állami Gazdaságban. Kiss Imre szerelő és Albert István, a feltaláló a gép mellett
(A kép forrása: Dunántúli Napló, 1964/95: 3.)

Az önjáró gépek Herceghalmon
(Forrás: Kanadai Magyar Munkás, 1964/12: 4.)

1965-ben a találmányt kiállították a mezőgazdasági újítók kiállításán. Az erről tudósító cikk arról is beszámol, hogy 1965 szeptemberében „három Sz–100-as lánctalpas és öt MTZ-traktor áll munkába automata vezetővel. […] [valamint a] Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tangazdaságában is foglalkoztatnak majd két automata erőgépet.”[12] A Népszabadság szerint a vezető nélküli traktor a kiállítás „egyik legérdekesebb látnivalója”.[13]

A feltaláló a kiállítás után a következő adatokkal szolgált a megyei lap újságírójának: a vezető nélküli traktorokkal való szántás 15-25%-kal növeli a teljesítményt, egy gép 10 óra alatt 5-6 holdat képes felszántani. A cikk azzal zárul, hogy „A magyar vezető nélküli traktor iránt már a külföld is érdeklődik.”[14]

Ebben az évben a traktorokat Heves megyében is tesztelték. Fazekas István riportjából[15] kiderül, hogy a kísérletek bíztatók ugyan, de sok problémával is szembesültek a fejlesztők, Albert István, illetve a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet munkatársai. A kísérletvezető arra panaszkodott, hogy gyenge anyagokból és rosszul készítették el a berendezéseket, amelyek darabjának előállítása 17 ezer forintba került.

A vezető nélküli traktorok a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet határában
(A kép forrása: Heves Megyei Népújság, 1965/251: 3.)

Ez évben Nagyrédén is munkába állt két önjáró traktor. A gépkezelőket a feltaláló készítette fel a vezető nélküli traktorok használatára és szerelésére. A tanfolyam során éjszakai szántásra is sor került, s a „traktorok igen jól vizsgáztak.”[16]

1966-ban a Lajtahansági Állami Gazdaságban is kipróbáltak 4 önműködő traktort, a hírek szerint a gépek beváltak,[17] de a gépek előállítása továbbra drága (18 ezer Ft/db) volt, és a kisipari gyártás miatt a hegesztés sem volt elég tartós, és a tartószerkezet könnyen sérült.[18] Egy olvasói levélből az alábbi adatok szolgálnak kiegészítésül: a berendezés előállításának anyagköltsége: 2000 Ft, elkészítésének ideje: 250 normaóra, területteljesítménye 40%-kal nagyobb, üzemanyag-fogyasztása 20%-kal kisebb, mint a traktoros vezette traktoroké.[19] Ebben az évben a Szekszárdon is készítettek nyolc  vezérlőberendezést.[20]

1968-ban a vezető nélküli traktort Tökölön is bemutatták, az esemény egyes momentumait Kovács gyula, az MTI fotósa örökítette meg. Ebben az évben a találmány szerepelt a Budapesti Őszi Vásáron is.[21] A pozitív várakozások ellenére a sorozatgyártás nem indult meg, de a feltaláló nem adta fel, kisebb vidéki üzemek támogatását kereste a további fejlesztésekhez. Így került sor a zalaegerszegi bemutatóra is, ahol az önjáró erőgépre több mint száz ember volt kíváncsi.[22] Albert István ekkor megállapodást kötött a fehérvárcsurgói Jóreménység Tsz-szel 100 vezérlő készítéséről.[23]

Kovács Gyula fotója
(Forrás: MTVA Archívum, a sorozatot lásd itt)

Az önjáró traktor Tökölön
(Forrás: Tükör, 1968/38: [3.])

A tököli földekre indulnak az irányító automatákkal felszerelt traktorok
(Forrás: Pest Megyei Hírlap, 1968/214: 1.)

Az Albert-féle vezérlő automata UTQS traktoron, vontatáshoz előkészítve Zalaegerszegen
(Forrás: Zalai Hírlap, 1968/224: 1.)

A találmány védettsége – mert a feltaláló nem fizette a szabadalmi oltalom díját – lejárt, a nagyobb gépgyártók és a minisztérium pedig végül mégsem látott akkora fantáziát a fejlesztésben, hogy valódi sorozatgyártása meginduljon. 1969-ben egy cikk aztán a fejlesztő erkölcsi bukásáról adott számot: Albert István a vele dolgozó vidéki gazdaságok kárára különböző csalásokat követett el,[24] aminek az lett a vége, hogy az „ügyészség társadalmi és személyi tulajdon kárára elkövetett csalás címén” vádat emelt ellene.[25]

JEGYZETEK

[1] Senki sem ül a kormánynál, in: Pest Megyei Hírlap, 1963/285: 4.
[2] Moldován Tamás: A tanár traktort csinál, in: Népszava, 1963/293: 4.
[3] Szántás önműködő traktorral, in: Élet és Tudomány, 1959/25: 797.
[4] Lukács Tibor: A „kísértet-traktorok” titka, in: Ország-Világ, 1960/38: 6–7.
[5] K. N.: Elkészült az első vezető nélküli traktor, in: Szabad Föld, 1963/51: 2.
[6] Nem gazdátlan már a traktor-távirányító, in: Hétfői Hírek, 1964/53: 4.
[7] Tavasszal már 25 vezető nélküli traktor szánt az országban, in: Pest Megyei Hírlap, 1963/293: 2.
[8] Regős István: Vezető nélkül, in: Képes Újság, 1964/7: 3–4.
[9] Sikeres kísérletek Alagon, in: Pest Megyei Hírlap, 1964/7: 4.
[10] (s. p.): Nagy jövő előtt: a vezető nélküli traktor, in: Pest Megyei Hírlap, 1964/34: 1.
[11] Négy vezető nélküli traktor szánt a Herceghalomi Állami Gazdaságban, in: Pest Megyei Hírlap, 1964/202: 4.
[12] Vezető nélküli traktor, in: Pest Megyei Hírlap, 1965/204: 3.
[13] Vezető nélküli traktor a kiállításon, in: Népszabadság, 1965/203: 6.
[14] Két ember vezet hat traktort, in: Pest Megyei Hírlap, 1965/215: 5.
[15] Fazekas István: Biztató kísérlet, in: Heves Megyei Népújság, 1965/251: 3.
[16] Éjszaka is szánt a vezető nélküli traktor, in: Szabad Föld, 196542: 5.
[17] Vezető nélküli traktor, in: Somogyi Néplap, 1966/254: 4.
[18] (mt): Bemutatták a vezető nélküli traktort, in: Népszava, 1965/262: 8.
[19] Keserű József levele, in: Tükör, 1966/47: 2.
[20] Munkába állítják a vezető nélküli traktort, in: Népszava, 1965/101: 1.
[21] Egy traktoros egyszerre több traktort vezethet, in: Pest Megyei Hírlap, 1968/211: 6.
[22] Alkalmas üzemszerű használatra Bemutatták Zalaegerszegen a traktorvezérlő automatát, in: Zalai Hírlap, 1968/224: 1.
[23] Tsz gyártja a traktorokat vezérlő automatákat, in: Szabad Föld, 1968/36: 5.
[24] Lásd ehhez: [Értesítés], in: Népszabadság, 1968/231: 11.
[25] Zágoni Erzsébet: Csalás az automata traktor ürügyén, in: Fejér Megyei Hírlap, 1969/141: 3.