1962 októberében a Pest Megyei Hírlap rövid hírt közölt arról, hogy a Dunakeszi Járműjavító gépi kocsimosó-berendezés üzembe állítását tervezi.[1] A kocsik tisztítása sok időt igénybe vevő fizikai munka volt, s növelni kellett a hatékonyságot. Összehasonlításképp: a kisebb járműparkkal és kisebb méretű járművekkel rendelkező Fővárosi Villamos Vasút (A BKV egyik elődtársasága) már az előző évtizedben megoldotta a villamoskocsik hatékonyabb és gyorsabb külső tisztítását. Ott az ’50-es években az alábbi képen látható eszközt fejlesztették ki, s már ezzel is 50-60%-kal csökkentették a munkaórákat.[2]

Kajtár Gyula találmánya munka közben
(Forrás: Újítók Lapja, 1950/22: 26.)

1964 nyarán már a járműjavító új gépének kísérleti üzembe helyezésről írt az újság[3], szeptemberben pedig arról számolhatott be Bakó Károly, a vállalat igazgatója, hogy a saját gyártású kocsimosót üzembe is helyezték. „Sikerült üzembehelyezni a kocsimosó-berendezést, amely 20–24 óra helyett 30 perc alatt tisztítja meg a vagonokat, előkészítve a javításhoz. (Sajnos, a hideg idő beköszöntővel ezt le kell állítani, mert a vállalat nem kapott fedezetet arra, hogy a tetőszerkezeten kívül az oldalfalakat is felhúzzák.)”[4]

Mozgókép is fennmaradt ezekből az időkből, amely még abban az állapotban mutatja a mosóberendezést, hogy csak a tetőszerkezet áll fölötte.

A tisztítás folyamata röviden ez volt: „Nyolc műanyagszállal bevont henger fonja körül a vasúti személykocsit, az első henger viszi rá a különleges tisztítószert, a többi mossa, s leöblíti. Az egész művelet mindössze fél óra hosszat tart.”[5] Az új berendezésről az MTI fotósa, Marosi László készített fényképeket, ezek közül egyet-egyet a megyei lap[6] és Népszava[7] közölt.

A berendezés és kezelője
(Forrás: Pest Megyei Hírlap, 1963/231: 1.)

A kocsimosó
(Forrás: Népszava, 1963/232: 8.)

1964-ben a járműjavító megfelelő építmény felépítését rendelte meg, hogy a berendezés télen is üzemelhessen, a munka azonban a jellemző szocialista munkamorál szellemében folyt. „Nosza, hozzáfogott, az építőipar, s kezdte sorról sorra emelni a hosszú házat. Azután – a megszokott titokzatossággal – egyszer csak eltűntek az emberek, s maradt is, nem is valaki tenni-venni építés címén. Egyszer aztán jelentkeztek a legfiatalabb munkások azzal az elhatározással, hogy ők majd változtatnak a kilátástalan helyzeten. Attól kezdve a maguk gyári műszakja után 10–10 ifjúmunkás csapott fel kőművesnek, s a falak meglepően gyorsan növekedtek. A hivatalból ott dolgozó építőipari mester csak csóválta a fejét, s nagy elismeréssel mondogatta: »Ha így dolgoznának az építőiparban, nem fájna a kormány feje!«”[8] A dunakeszi ifjúmunkások 5000 óra – műszak után végzett – önkéntes munkával járultak hozzá az építmény befejezéséhez. 1964. december 24-én már a 180 méter hosszú épület kapuszerkezetét szerelték.[9] A KISZ-esek a kocsimosó javítását is elvégezték.[10]

Az épület természetesen nem a kocsimosó miatt volt ilyen hosszú, ebben folyt a járművek előmelegítése, javítása, tisztítása.[11] 1965 telén már nem kellett leállítani a mosóberendezést, a fagyos időben is üzemelhetett a fűtött csarnokban.

A kocsimosó 1965-ben
(Forrás: Pest Megyei Hírlap, 1965/267: 5.)

A kocsimosó működő modelljét a látogatók megcsodálhatták a Közlekedési Múzeum Száz éves a MÁV című kiállításán.[12]

Részlet a mai MÁV kiállítási terméből (bal oldalon – feltehetőleg – a kocsimosó modelljével)
(Forrás: Közlekedéstudományi Szemle, 1968/10: 442.)

A kocsimosó a csarnokban
(Forrás: Közlekedéstudományi Szemle, 1990/8: 374.)

JEGYZETEK

[1] [A vasúti kocsijavítás…], in: Pest Megyei Hírlap, 1962/248: 5.
[2] A kép forrása és az eszköz leírása: Kocsimosógép, in: Újítók Lapja, 1950/22: 26.
[3] [Befejezéshez közelednek…], in: Pest Megyei Hírlap, 1963/191: 5.
[4] A vasút szolgálatában. Műszaki értekezlet a Dunakeszi Járműjavítóban, in: Pest Megyei Hírlap, 1963/226: 1.
[5] Huszonöt-negyven óra helyett 30 perc alatt mossa a vasúti kocsit az új mosóberendezés, in: Petőfi Népe, 1963/226: 8.
[6] Újfajta kocsimosó berendezés, in: Pest Megyei Hírlap, 1963/231: 1.
[7] [Újfajta kocsimosó berendezést…], Népszava, 1963/232: 8.
[8] Felajánlották – teljesítették. Új épületet emeltek a Dunakeszi Járműjavító KISZ-esei, in: Pest Megyei Hírlap, 1964/291: 4.
[9] Elkészült a ház, amely nincs. Karácsonyi üdvözlet – kerekeken, in: Pest Megyei Hírlap, 1964/302: 3.
[10] Solymosi László: 3000 [sic!] óra társadalmi munka, in: Pest Megyei Hírlap, 1965/10: 5.
[11] Kozmetika – szalagon, in: Pest Megyei Hírlap, 1965/20: 5.
[12] Czére Béla: A Közlekedési Múzeum újabb kiállítása: „Száz éves a MÁV”, in: Közlekedéstudományi Szemle, 1968/10: 440–445.