1928-ban adták át a mai 2-es főút Újpest és Dunakeszi közötti 8 kilométeres felújított szakaszát, ami viszonylag jó minősége miatt azonnal az autósok kedvence lett. Keramitburkolatát évtizedekig nem cserélték le, s sajnos sok baleset is történt itt.

Az alábbiakban a keramitburkolatú útról szóló sajtómegjelenések közül szemlézünk.

Források:

• Az Ujpest–Dunakeszi-i országút megnyitása, in: Magyar Gyáripar, 1928/12: 14.
• Megfeledkeztek az autóról az Ujpest–Megyer–Dunakeszi út építői, in: Fővárosi Hírlap, 1928/49: 7.
• Egy kis próbamenet az elkészült váci műúton, in: Sporthírlap, 1928/146: 12.
• Képek a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium útépítéseiről, in: Pesti Napló Képes Melléklete, 1929. június 16., o. n.
• Budapest–Katalin: in: Automobil Motorsport-Turizmus Közlekedés-Útépítés, 1930/8: 3.
• Budapest határában, in: Autó-Motor, 1966/9: 23.

Az útépítésről készült alábbi, jó minőségű fényképet a Révész István Helytörténeti Gyűjtemény őrzi.

A Fő út építése.
Forrás: HFA

Az Ujpest–Dunakeszi-i országút megnyitása

Az ország egyik legnagyobb forgalmú országújának, a budapest–váci országútnak Ujpest és Dunakeszi között levő közel nyolckilométeres szakaszát az állam ujjáépíttette és keramittal burkoltatta. Az új utat ünnepélyes külsőségek között december elsején adta át a forgalomnak Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter. Az ünnepélyen megjelentek a többi között Preszly Elemér főispán, Agorasztó alispán, Tárnán Árpád vármegyei főjegyző, Chorin Ferenc főrend, Engel Ármin, a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt, vezérigazgatója, Szilágyi Lajos, Gáspárdy Elemér, Bessenyei Zenó, Görgey István, Kozma Jenő országgyűlési képviselők, Sármezey Endre, a mérnöki kamara alelnöke. Méhes egyetemi tanár, Krakker, Semsey, vitéz Válya polgármesterek, Lukács József és Szécsi Illés vezérigazgatók, Hantos Aladár, az Építőipari Rt. vezérigazgatója, Kassay Pál igazgató és még számosán. A minisztert rövid, formás beszédben Forster államtitkár üdvözölte s kérte, hogy adja át a forgalomnak a Csonka-Magyarország legnagyobb forgalmú és teherbírású útszakaszát. Herrmann miniszter válaszában kijelentette, hogy nem sablonos megnyitásról van szó, amelyhez az engedélyét ezennel megadja, hanem ebből az alkalomból is fel kell világosítani a közvéleményt, hogy a vízzel kötött makadámutak kora lejárt s ha lelkiismerete szavára hallgat, akkor csakis tartós, jó utakat építtett. Többet fektet be az állam, de bőségesen megtérül ez az invesztáció, mert a fentartási költség jóformán semmi. Nem luxus a jó és tartós út, hanem takarékosság diktálta nemzetgazdasági érdek. A miniszter kíséretével ezután autón végigment a 8 kilométeres útszakaszon s ő lépte át először az útvégi felvirágozott sorompót s ezzel az ünnepélyes bejárás tulajdonképen véget ért. A Magyar Kerámiai gyár, mint házigazda ezután villásreggelire látta vendégül az ünnepség résztvevőit, az Újpesti Közművelődési Körben, gazdagon terített asztaloknál. Elsőnek Semsey polgármester városa nevében üdvözölte Herrmann minisztert, majd Chorin Ferenc emelkedett szólásra a magyar útépítő érdekeltségek nevében megköszönte a miniszternek, hogy alkalmat adott egyik legmagyarabb iparágunknak, a kerámiai iparnak arra, hogy tudását bemutathassa. A szép múltú kerámiai ipar bel- s külföldön egyaránt megbecsülést s sok elismerést szerzett a magyar névnek, mégis az utóbbi években sokat s sokak elmellőzték. Herrmann miniszter koncepciózus megítélésének köszönhető, hogy újból megkapja a helyét a kerámia az útépítőiparban. Herrmann miniszter válaszában azt hangsúlyozta, hogy azok az útszakaszok, amelyekre nagy terhelés vár, csakis maradandó, elsőrangú anyagból fognak készülni s ilyen a keramit. Mint a kereskedelmi miniszter örül a magyar ipar sikerének. Utána Bessenyei Zenó orszgy. képviselő köszöntötte Szécsi vezérigazgatót, a házigazdát, aki egy kellemes és tanulságos napot szerzett vendégeinek.

Megfeledkeztek az autóról az Ujpest–Megyer–Dunakeszi út építői

Néhány nappal ezelőtt nyitották meg a hatóságok a közlekedésügy nagy örömére az Újpest–Dunakeszi–Alagi műutat, amely az ország egyik legmodernebb, mintaútjának készült.
A pompás, keramit burkolattal készült, hosszában – autostradaszerűen – fehér vonallal kettéválasztott chaussé [= úttest] a felületes szemlélők, a laikusok előtt az első pillanatra tökéletesnek látszott, néhány nappal később azután kiderült, hogy a szakemberek, főleg az autósok véleménye – sajnos – nem ilyen kedvező.
Az autósok nagy megdöbbenéssel állapították meg, hogy a nagy áldozattal és kifogástalan eszközökkel megépített műútnak igen súlyos, szinte helyrehozhatatlan tervezési, illetve szerkezeti hibái vannak, mintha a tervező mérnökök elfeledkeztek volna arról, hogy gépkocsi egyáltalán van a világon.
A hírek valódiságát ellenőrizendő, megkérdeztük Scheuer Róbert törvényhatósági biz. tagot, a főváros egyik legkitűnőbb autoszakértőjét, aki mindenben megerősítette a hallottakat:
– Több mérnök-kollegám és számos automobil szakértő társaságában bejártam az egész utat, amely kidolgozás és anyag tekintetében teljesen kifogástalan, szemre szép is, impozáns a hossztengelyen végigfutó fehér választóvonal, de mit ér mindez, ha a gyönyörű utat autóval használni alig lehet.
– Az utat műszakilag úgy szerkesztették, mintha száz évvel ezelőtt készült volna. Pedig ugyanezért a pénzért kifogástalan is lehetett volna.
– Nagy hiba, hogy az egész úttest túlerősen domború, két oldalt hirtelen lejtős. A kanyarok kiépítésénél egyáltalán nem voltak tekintettel a centrifugális erő törvényeire, amire pedig egy modern, autók számára is épült útnál nagyon is tekintettel kell lenni.
– A pálya ahelyett, hogy a kanyarokban befelé lejtene, ott is domború, így az autók a kirepülés veszélye nélkül, csak csigalassúsággal haladhatnak keresztül, a fehérvonal pedig illuzóri[k]ussá válik, mert a külső íven, kanyarban nem mer hajtani senki.
– Kár az is, hogy az úttestet kétszer is szelő vasúti vágányokat nem helyezték el a burkolatba megfelelőbben.
– Csodálatos, hogy a tervezők a modern útépítési technika ezen elengedhetetlen követelményeivel nem számoltak, holott példákért nem kell külföldre menni. Vannak itthon is. Épen a közelmúltban mutatták be a törvényhatóság tagjainak az új Istenhegyi utat, ezt a tökéletesen szerkesztett és épített műutat, amelyen a legveszedelmesebb kanyarok egész sorát kitünően és a legpraktikusabban oldották meg.

Egy kis próbamenet az elkészült váci műúton

Nemrégiben arról értesültünk, hogy a váci műút, amelynek elkészültét annyira várták az összes automobilisták és motorkerékpárosok, részben már e[l]készült. Siettünk ki megtekinteni az új műutat, illetőleg annak legközelebbi részét. Alig, hogy elhagytuk Ujpestet, óriási meglepetésben volt részünk. Ujpest utolsó házainál gyönyörű keramitos út fogadott, mely kb. nyolc kilométeren keresztül egész Dunakeszi–Alagig vezet. Az út közepén széles, jól látható fehér sávval két részre van osztva, hogy figyelmeztessen a forgalmi irányok betartására. A kanyarokban fehér oszlopok kék szegélyezéssel figyelmeztetik a vezetőt. A keramitozott úttest olyan széles, hogy két kocsi kényelmesen kerülheti egymást. Felülete egyenletes, csupa gyönyörűség rajta közlekedni.

A felfestett két forgalmi irányt elválasztó fehér vonalnak szinte bűvös hatása van. Sem oda, sem vissza jövet nem láttunk egyetlen egy j[á]rámüvet sem, mely átlépte volna a fehér vonal által megszabott határt. Pedig azelőtt ezen a vonalon éppúgy jártak a szekerek a jobboldalon vagy a közé­pen, mint ma is járnak mindenütt másutt. Reméljük, hogy a fehér vonalat a kopás után ismét felfestik, hogy legalább ezen az útszakaszon tanuljanak rendet a lófogatú kocsik.

Képek a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium útépítéseiről

Budapest–Katalin

(részlet)

Néhány barátommal felpakoltunk délután fél háromkor és nyugodt iramban, 60–65 kilométeres sebességgel kiszaladtunk Újpesten át a híres alagi keramitra. Száraz idő lévén, az út pompás volt. A fehér választóvonal, mely egy kis „külföldi” színt kölcsönzött az útvonalnak, már eltűnt. Utánfestésről pedig nem gondoskodik senki. Ki is gondoljon? Óriási hatásköri összeütközés lenne belőle. Sajnos, a pompás keramit csak Dunakeszi–Alagig tart. Mintha csak a lóversenyzőknek készítették volna. Bár lenne egy lóverseny pályánk az osztrák határon. A keramiton való átfutáskor a Semmering jutott eszembe, a hosszú, Neunkircheni egyenessel. Ezen a kitűnő útszakaszon mintha minden ember elvesztené a józan gondolkodását. Még a háborúelőtti őstragacsok akcelerátor pedálját is tövig nyomta a gazdája. A motorkerékpárosok privát versenyeket rendeztek egymással. Hála a rossz pénzügyi viszonyoknak, a pompás keramit csak 8 kilométer hosszú és így a vad rohanásból hamarosan künn voltunk.

Budapest határában

Dunakeszi főutcáján a keramitburkolat ismert adottságain túl még a tankolásra készülő autók forgolódása miatt is veszélyes a benzinkút előtti útszakasz. Budapest felől parkolást korlátozó, valamint „Előzni tilos” tábla fogad, – mégis, sokan előznek, várakoznak itt. A másik irányból viszont a csúszós út veszélyére és a 40 km-es sebességkorlátozásra hívják fel a figyelmet. Meglepő, hogy a táblák tiszteletben tartását a helyismerettel rendelkezők közül is milyen sokan és következetesen elmulasztják

A 2-es főközlekedési út egyik legveszélyesebb szakasza a főváros határát feltüntető táblán túli lejtős, bogárhátú és keramitburkolatú terület. Az évről évre itt árokba és egymásba csúszó autókat-motorokat összeadva elrettentő mementóul mindkét oldalon hosszan övezni lehetne az utat. Ez részben azzal is magyarázható, hogy sok gépjárművezető, miután a város határát jelző táblán túljutott, járműve úttartásától, a gumik állapotától és az útviszonyoktól függetlenül indokolatlan száguldásba kezd. Az ilyen manőverek „eredményét” rendszerint az árokban összegezik…