A Színházi Magazin 1939/18. száma – fotókkal gazdagon illusztrált – cikket közölt az alagi versenytelepről. A szöveget nem írtuk át, a képek sorrendjét megváltoztattuk. (A cikk eredetije pdf-ben ide kattintva olvasható.)

Start!!

Ezen a héten kezdődtek meg a budapesti lóversenyek. Százezrek szórakozását jelenti ez a sport, amely ezen felül kenyeret is ad jó néhányszáz embernek és zabot a versenylovaknak.

A nézőnek izgalmas látványosság és izgalmas, minden képességet és erőt igénybevevő mesterség annak, aki űzi – elsősorban a lónak.

Ez Albula, Aldershot testvére – igazi típusa az angol telivérnek

Maga a verseny nem tart tovább, mint egy, vagy két perc. De amíg a ló eljut odáig, hogy kiállhasson a versenyre: addig hónapok telnek el folytonos készülődésben és tanulásban.

Az az iskola, ahol a budapesti pályán szereplő lovakat tanítják: Alagon van.

Tavaszi hajnal. Az ég még palakék, de a ritkás alagi erdő ösvényeiről hosszú sorban vonulnak ki a címeres takarókba burkolt versenylovak. A lovakon öklömnyi gyerekek, vagy összeszáradt öreg lovászok. (Az egyik lovon kezdi, a másik azon végzi életét.)

Hajnalban, Alagon. A reggeli komoly munka előtt megsétáltatják a lovakat

Horthy Jenő lot-ja a reggeli gyorsgaloppban
(Szerencsés és ritkán sikerülő felvétel: minden ló lába a levegőben; a maximális gyorsaságot a fák elmosódó körvonalai is érzékeltetik)

A lovak ég emberek itt készülnek a versenyekre. Egy jó versenyló már kora hajnalban felkel, hogy élete hivatására készüljön.

Sehol egy hangos szó. Csend, úri nyugalom, angolos hidegvér. Az alagi lóidomítótelep másfélezer holdján olyan példás rend van, mint egy nagyon szigorú kaszárnyaudvaron, Amellett azonban mindenki készségesen udvarias, előzékeny és szolgálatkész.

Hetven év felé közeledő, szálegyenes úr, – Kállay József nyugalmazott, érdemes tréner, a pálya fel-ügyelője – magyarázza a dolgokat:

– Az a szivarozó lovas Dreher Jenő, a Lovaregylet egyik igazgatója. Hetenként legalább kétszer már reggel ötkor itt van, lóra ül és figyeli a munkát. Amott gróf Pejacsevich Albin üget fehér duplapónin, katonafiát helyettesíti. A pálya felső részén Jeszenszky Elemér őrnagy dirigálja lovainak gyakorlatait. Még feljebb Csernovits Arzén nézi »Bársony«-nak, a leggyorsabb magyar versenylónak a galoppját. Ez a híres ló nyáron Angliában, a lósport felülmúlhatatlan otthonában is versenyezni fog. Most az erdőből Issekutz gyönyörű lot-ja jön ki. Ebben –ami ritkaság – szürke telivérek is vannak. Honpolgár-tói a híres szürke méntől származnak.

Dréher Jenő

Gróf Pejacsevich Albin

Jeszenszky Elemér

Csernovits Arzén

A sok férfi között feltűnik két fiatal lovasnő is: az egyik Reeves Mary, Mravik Pálné. Híres tréner lánya és híres tréner felesége. Kiváló úrlovasnő, zsokék között is nyert már sok versenyt. A másik Jeney Istvánnak, az újdonsült gentleman-trénernek a felesége, aki a megyeri jubiláris úrlovasversenyekre készül.

Reeves Mary

Jeney Istvánné

Az alagi munkapálya szélén kis mázsálóház fehérük. A galoppok után a zsokék méregetik magukat a mérlegén, s nézik, hogy sikerül-e majd az előírt súlyokat versenynapján »nyeregbe vinni«. Mert a sokak által irígyelt híres zsokék élete nem paradicsomi. A megerőltető munka és sportolás jó testi kondíciót kíván és egy hízásra hajlamos lovasnak mégse szabad kedvére ennie. Itt van például Schejbal József, kiváló magyar zsoké, most ötvennyolc kiló s egy hét múlva negyvenkilenc és fél kilóra kell lefogynia.

Schejbal a mérlegen – itt még ötvennyolc kiló

Híres zsokék pihennek az alagi gyepen
(Csuta, Stecák, Schejbal, Teltschik, Klimscha Albert)

*

Szombaton volt az álomszép budapesti pálya megnyitónapja. Izgalmak a totalizatőrkasszák és ringfogadások körül. A jártatóban a lovak érzik a közelgő vizsgatételt, a nyilvános versenyt és sokkal izgatottabbak, mint odahaza Alagon. Tudják, hogy a smaragdzöld pálya gyepén idén először bizonyítják be, hogy mit tanultak a téli és tavaszi hónapok alatt otthon Alagon.

Fellebben a startszalag, a lovak száguldanak, ló és lovas a maximális erőt fejti ki. A finisben csattog az ostor és az ember leghűbb pajtása a ló, inaszakadtáig küzd, hogy elsőnek dugja át fejét a célkarikán.

Mintha csak tudná, hogy miről vám szó: pénzről és dicsőségről – amit az ember kerget, amíg csak él e földi téreken.

Török és Südi urak a nyergelőben megbeszélik az első versenynap eseményeit

Az év első versenye »nagy« finist eredményezett. A fejhosszas nyerő: Martiny

Az év első nagy versenyét, a Pestmegyei hendikepet herceg Festetich György Rianás-a nyerte
Lovagolta: Klimscha. A totalizatőr a győztesre hétszeres pénzt fizetett

A bírói páholyból a verseny minden mozzanatát szakértő szemek ellenőrzik

Verseny előtt majdnem minden telivér nyugtalan
(Ezt a szép versenylovat csak úgy lehetett felnyergelni, hogy közben zöld lombbal etetik)

Mendel Hanna lova. A bírói ítélet: erős küzdelem után rövid fejhosszal nyerve