(a szerkesztő) [= Lőrincz Róbert]

Dunakeszi 1839-ben

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 7. évfolyam 3. szám (2014. december), 1. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

Dunakeszi fejlődésének egyik legfontosabb előremozdítója a község határában húzódó Budapest-Vác közötti első magyarországi vasútvonal 1846-os átadása volt. A tervek elkészítésével még 1837-ben Carl-Friedrich Zimpel porosz mérnököt bízták meg, aki a helyszínrajzot 1839 júniusában nyújtotta be a hatóságoknak. Címlapunkon e tervrajz Dunakeszit ábrázoló részlete látható.

A főváros szomszédságában megbújó kis falu ekkor III. Grassalkovich Antal tulajdona volt, kinek birtokait zárgondnokként ebben az időben gróf Lónyay János kezelte. A település alig ezer lelket számlált, s az itt lakók döntő többsége földműveléssel foglalkozott. A nagy képen (mely a mai térképekkel ellentétben nem észak-déli, hanem kelet-nyugati tájolású) legalul a Dunát láthatjuk, a település „fölött” pedig az építendő vasútvonal tervezett nyomvonala látszik. A kis képen a falu beépített területét nagyítottuk ki. A legtöbb épület a két jelentősebb utca, a Vácra tartó Fő út és a fölötte ívesen haladó mai Szent István utca mentén sorakozik. A település közepén az 1752‑ben alapított Szent Mihály-templom áll (1). A Fő út egyik oldalán az Alsótabán (2), másik oldalán a Felsőtabán (3) házai húzódnak. A Felsőtabán mellett látható két nagy U-alakú épület az egykori községháza és az 1926-ban lebontott uradalmi kocsma, az ún. Beszálló.