Volentics Gyula

Delia István plébános élete és munkássága

Megjelent: Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 1. évfolyam 3. szám (2008. december), 3. old.
A cikk eredetijének digitális verziója pdf-ben »

Delia István apja, id. Delia István cipészmester, Delia Mihály és Steyer Éva gyermekeként született. Anyjának, Herczeg Veronikának Herczeg János és Zadravecz Rozália voltak a szülei. Édesapja a Vajdaságból származott, míg édesanyja Kiskunhalastól néhány kilométerre látta meg a napvilágot. Apja – 1896-ban kelt leszerelő levele szerint – huszárként szolgált az Észak-Németországban (Alsó-Szászországban) található Wolfsburg városában. Szülei 1904-ben, Kiskunhalason kötöttek házasságot.

Delia István 1905. június 9-én született az akkor még Pest-Pilis-Solt vármegyei és a Váci Egyházmegyében található Kiskunhalason. Elemi iskolai kötelezettségeinek 1911-től 1915-ig a Kiskunhalasi Központi Állami Elemi Iskola falai között tett eleget. Annak ellenére, hogy később katolikus pap lett, gimnáziumi tanulmányait – 1916 és 1923 között – a Kiskunhalasi Református Főgimnáziumban végezte. Tanulmányi eredménye végig kimagaslóan jó volt. Delia István papszentelése 1927. október 16-án történt Vácon. Primíciáját (újmiséjét) ekkor szülőhelyén is bemutathatta.

Delia István 1943-ban

Papi pályáját 1927–1930 között Sándorfalván, majd 1930–1931-ben Csongrádon segédlelkészként (káplán) kezdte. Az 1931–1932 években Gödöllőn hitoktató, majd 1932-36-ig ismét segédlelkész a Vác-Felsővárosi Plébánián. Ezután a Csongrád megyei Pusztamérgesre került, ahol 1936 és 1943 között teljesített plébánosi szolgálatot és tevékenyen részt vett abban a munkában, amely a településnek saját templomot adott. A pusztamérgesi templom építésének terve már 1911-ben felmerült. Az I. világháború, majd az azt követő zavaros politikai helyzet, később a gazdasági világválság miatt azonban a tényleges építési munkálatok csak 1937-ben, egy évvel Delia István idehelyezése után kezdődhettek el. Az ő kitartó munkájának, fáradalmat és a sorssal megalkuvást nem ismerő egyéniségének eredményeképpen a templom 1939-ben elkészült.

Hét alföldi év után Delia Dunakeszire került, ahol a MÁV-telepen 1943–1956 között kihelyezett lelkészi feladatokat teljesített, ugyanis e plébánia csak 1957-től lett önálló. Delia hivatalosan 1943. szeptember 1-től lett dunakeszi lakos. Első

„szállásadója” a Magyar Államvasutak, lakása pedig a Műhelytelep VII. épület II. emelet 2. ajtó alatt volt. 1950 szeptemberében már a Szent István út 38. szám alatt lévő plébániára költözhetett át. Munkakönyvi bejegyzése alapján 1943-ban mint római katolikus „MÁV tanonchitoktató” dolgozott Dunakeszi-Műhelytelepen. Meghatározó szerepet vállalt a Jézus Szíve templom (Mindszenty tér 2.) felépítésében (1942–1944), illetve a plébánia létrehozásában. 1944-re elkészült a templom, melyet a váci püspök, dr. Pétery József június 29-én a bombázások miatt csak a reggeli órákban tudott felszentelni. Azonban az új templom nem sokáig okozott örömet a híveknek, mivel a háború alatt Vác irányából egy belövés megrongálta falát és tornyát. Később a Járműjavító dolgozói hozták helyre a károkat.

Delia a háború idején a hívek igaz gyámolítója volt, bár fennmaradt levelezése alapján megállapítható, hogy többen bírálták is. 1952-ben Dunakeszin ünnepelhette ezüstmiséjét.

Delia István 1948-ban Dunakeszin, Kilényi Terézia elsőáldozóval

Pályája végén, 1956 és 1971 között, Bartoss Gézát váltva, köztiszteletben álló plébánosként működött Sződön. Idős szüleit magához vette, akik később itt, a plébánián hunytak el.

A sződi templomot plébánossága idején, 1959-ben al-secco technikával kifestették. Ekkortól márványmintásak az oszlopok, díszítettek az ablakok alsó és felső részei és freskóval díszítettek a boltozatok. 1963 decemberében tiszteletbeli esperes címet kapott. Megromlott egészsége miatt 1971-ben Antal József követte őt a plébánosi szolgálatban, de adminisztrátorként továbbra is a plébánián lakott. Sajnos a Historia Domusba (egyháztörténet) nem írt. Delia Pista bácsit – ahogy a sződiek azóta is emlegetik – a sződi plébániaépület emeleti lakosztályában 1971. október 23-án, 66. életévében érte a halál. Lelki üdvéért a szentmisét és a temetési szertartást egyaránt dr. Vajda József váci segédpüspök végezte. Magánkönyvtárát a Váci Egyházmegyei Könyvtárra hagyta. A sződiek emlékezetében szókimondó, közvetlen, barátságos emberként maradt meg. Sírján az alábbi felirat olvasható:

„Szeretett lelkipásztorunk Delia István c. esperes 1905-1971
»Nem magának élt, hanem másokat boldogítani volt célja,
s jót tenni öröme.«
Hálából a sződi hívek”

Forrásirodalom:

Csoma Attila (szerk.): Dunakeszi arcképcsarnok. Dunakeszi, 2005.
Delia István plébános hagyatéka (Sződi Helytörténeti Alapítvány Levéltára)
Dr. Varga Lajos: Dunakeszi egyháztörténetének vázlatos ismertetése. In.: Dunakeszi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola 2003-2004. évi évkönyve. (különlenyomat). Dunakeszi, 2004.
Dr. Varga Lajos: A Váci Egyházmegye történeti földrajza. Vác, 1997.
Historia Domus Szödiensis
Sződi halotti anyakönyv (1963, 1965, 1971, Polgármesteri Hivatal)
Váci Egyházmegyei Almanach. Vác, 1970.
Volentics Gyula: Sződ község történeti monográfiája 1255-2005. Sződ, 2005.