Révész István emlékmű

A Révész István sétányon, a Városháza épülete előtt található a település korábbi plébánosának, Révész Istvánnak az emlékműve. Révész István 1862-ben született Vácott, földműves szülők gyermekeként. Iskoláit kitűnő tanulmányi eredménnyel végezte, tanulásához az anyagiakat diáktársainak tanításával teremtette elő. 1885-ben Vácott pappá szentelték, egy évi fóti szolgálat után a dunakeszi plébánián helyettes, majd 1888-tól plébános. Ezt a feladatot csaknem két évtizeden keresztül, 1907-ig látta el, ezenfelül hivatalból községi képviselő és az iskolaszék elnöke is volt. Édesanyja vele élt, őt röviddel ideérkezése után itt temette el.
A 26 évesen idekerült, fiatal és céltudatos, tenni akaró, az emberekkel szót értő, művelt plébános pár év alatt rendbe hozatta az 1756-ban épült, lepusztult templomot és az 1769-ben létesült plébániát. Ideérkezésének évében került sor Kopolyatetőn a bronzkori urnatemető feltárására, mely munkában érdemlegesen is segédkezett. 1889-ben a Károlyi család segítségével hitelszövetkezetet alapított, hogy a jégveréstől tönkrement parasztság lábra állhasson.
Az iskola sorsát – amelyet abban az időben már kinőtt a község – szívügyének tartotta: javaslatára az Egyház a tulajdonában lévő régi temetőt felszámolta, felparcellázta, és nagy területet meghagyva az iskolának a telkeket eladta. A befolyt pénzből és községi kölcsönfelvétellel épült föl 1897-ben a környék legmodernebb, földszintes, négytantermes iskolája, hivatalsegédi lakással, tágas udvarral. Ez a mai Szent István Általános Iskola.
Révész István Dunakeszire kerülésének évében már összefogta a helyi gazdákat, egy év alatt 400 tagú Katolikus Kört alapított. Azonban ennek a működéséhez hely kellett, ezért a plébános az új templomra gyűjtött pénzből 8 évi hitelre kölcsönt vett fel. Így épült a mai Eszterlánc Óvoda épülete 1903/04-ben, benne több kisebb helyiség mellett egy színpaddal ellátott nagyobb terem is készült, ahol a község minden társadalmi rétege lebonyolíthatta kulturális rendezvényeit, mivel kultúrház ekkor még nem volt.
Révész István munkáját nemcsak Dunakeszi, hanem az Egyház is elismerte, 1903-ban pápai kamarás lett. A Magyar Lovar Egylet alagi tréningtelepén lévő több száz lovászfiú lelki gondozása, tanítása – ami akkoriban a dunakeszi plébánia feladata volt – indította az alagi lelkészség megalapítására. Révész plébánosnak sikerült három grófi családot alapítványtevésre bírnia, ennek köszönhető, hogy 1905/06-ban felépült a lovaregyleti Johanneum kápolna, mellette a lelkészlakás és a lovásziskola.
Révész István 1907-ben felajánlásra elfogadta Kecskemét egyházközségének vezetését mint prelátus, prépost plébános. A dunakesziek nehezen váltak meg kedvelt, értük sokat tevő papjuktól. 1909-ben egyháza és népe érdekében kifejtett lankadatlan munkásságáért a király mislei préposttá nevezte ki, majd a pápa 1912-ben pápai prelátussá tette. Szónoki tehetségét ekkor már országszerte ismerték, így egyre több meghívást kapott egyházi és világi beszédek tartására. Humán érdeklődése ezek mellett versek írására is késztette. 1925-ben csendben ünnepelte 40. éves papi jubileumát, egy évvel később érdemei elismeréséül megkapta a Magyar Polgári Érdemkereszt II. osztályát, valamint a húszas években tábori püspökké is szentelték.
Révész István 1929-ben 67 évesen hunyt el, halála után Dunakeszin a mai Budai Nagy Antal utcát Révész István útnak nevezték el. 2002-től a Helytörténeti Gyűjtemény az ő nevét viseli, valamint Dunakeszi Város Képviselő-testülete tisztelete jeléül 2005-ben újfent utcát nevezett el róla.
Az emlékmű kompozíciója egyszerű. Egy egy méter magas posztamensen egy nyitott könyv látható, amely nyilvánvalóan a szentírást juttatja az ember eszébe. A könyv "lapjain" a következő szöveg olvasható: "Révész István plébános tábori püspök 1862-1929. Dunakeszi-Alag községgé válásának meghatározó egyénisége."

Cím:
Dunakeszi, Révész István sétány

Felavatás ideje:
2005

Anyaga:
Márvány

Jellege:
emlékmű

Stílusa:
modern

Formája:
figuratív

Témája:
egyház; római katolikus; Révész István