Vekerdy Tamás, dr.

Hétéves koromban gyerekorvos, tizenegy éves koromban költő akartam lenni. Így lettem végül (klinikai) gyerek(szak)pszichológus és író (irogató ember). 1935-ben születtem, szeptember 21-én. Tanítottam középiskolában, a Színház és Filmművészeti Főiskolán (ma már egyetem), majd docensként jó néhány évig a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén, majd a solymári nappali és levelező Waldorf tanárképzésen (ezt mindmáig csinálom). A gyerekekkel a rendelőkben eltöltött évtizedek után az a kérdés nem hagyott nyugodni: miért (és hogyan) betegít az iskola (mert betegít) és a rossz óvoda? Van-e, lehet-e olyan iskola, amelyik nem árt? Ezeknek, a kérdéseknek a megválaszolása vitt az Iskolafejlesztési Központba, ezért vettem részt alternatív iskolák (és tanárképzések) alapításában, ezért vállaltam el a pedagógus-továbbképző központban az Alternatív Pedagógiák Igazgatóságának vezetését. Ez sodort a 80-as évek második felében az Iskolázás Szabadságának Európai Fórumába, ahol előbb kelet-európai szóvivő, majd alelnök lettem. A rendszerváltás után sokféle kuratóriumnak és társaságnak lettem tagja (és néhánynak elnöke). A gyerekeken (és a testi-lelki-szellemi emberen) kívül, legszenvedélyesebben az irodalom és a történelem (ami mindig egyben politika) érdekelt, amibe a felüdülést a zene hozta és a nagy séták a szabad természetben (lehetőleg erdőkben, nagy fák között). Írtam színdarabot (a kaposvári színház adta elő 1975-ben, Ascher Tamás rendezésében), „regényeket”, esszét (például a színészi hatás eszközeiről Zeami mester művei szerint), és tanulmányokat (kutatási beszámolókat) ismeretterjesztő könyveket és cikkeket, viszonylag sokat. Szerencsére időnként díjakat is nyertem, ami hozzájárult viszonylag nagy családunk (négy gyerek) megélhetéséhez, eltartásához.

Születési hely:
Budapest

Születési idő:
1935-09-21

Foglalkozás:
klinikai gyermek-szakpszichológus