Hála József

1949. november 23-án született a Pest megyei Alagon.
A dunakeszi II. számú Általános Iskola elvégzése (1964) után felvételt nyert a budapesti Szabó József Geológiai Technikumba, ahol 1968-ban tett érettségi és képesítő vizsgát, illetve kapott geológus technikusi oklevelet.

1968-ban a budapesti Magyar Állami Földtani Intézetben helyezkedett el, ahol különböző beosztásokban (1968-tól geológus technikus, műszaki ügyintéző, 1983-tól tudományos munkatárs, 1990-től tudományos főmunkatárs) a 2011. évben történt nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Kezdetben földtani térképezési munkálatokban vett részt az Északi-középhegységben, 1984-től 2011-ig az intézet Országos Földtani Múzeumához tartozó Földtani Tudománytörténeti Gyűjtemény kezelője volt. Ez utóbbi munkakörben az alapfeladatokon (gyarapítás, feldolgozás, szolgáltatás) túl az alábbiakat is végezte: tudományos és népszerűsítő előadások tartása, publikációk készítése, könyvek szerkesztése, konferenciák szervezése, kiállítások rendezése, a magyar geológia egykori nagyjai sírjainak gondozása, a Földtani Intézet fiatal kutatói támogatására létrehozott Bandat Horst Alapítvány titkári teendőinek ellátása.

1978-ban munkaviszonya megtartásával beiratkozott a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakára, ahol 1983-ban kapott etnográfus muzeológus diplomát. 1986 és 2006 között mint adjunktus az ELTE Tárgyi Néprajzi Tanszéken dolgozott másodállásban, illetve megbízott előadóként. Feladatai a következők voltak: előadások megtartása és szemináriumok vezetése (háziipar, mesterségek, településnéprajz, népi építészet, közlekedés, szállítás, gyűjtögetés), gyűjtési és múzeumi gyakorlatok szervezése. Doktori értekezését (A Börzsöny-vidéki kőbányászat és kőhasznosítás a XIX-XX. században) az ELTE-n 1987-ben védte meg.
Tudományos kutatást a fent említetteken kívül az alábbi témakörökben végezte: a földtudományok és néprajztudomány kutatás- és tudománytörténete, a magyarországi bányászat története és néprajza, kőfaragás, ásványok és kőzetek szerepe a népi kultúrában, néphit, népszokások, népmondák. Magyar, angol, német, szlovák és szerb nyelven megjelent publikációinak (könyvek, tanulmányok, cikkek) száma megközelíti a 400-at. Szerkesztőként, társszerkesztőként és összeállítóként mintegy 50 kötet gondozását végezte.
Tagja a Magyarhoni Földtani Társulatnak és az egyesület választmányának (2009-2012, 2014-). A Tudománytörténeti Szakosztály titkári teendőit 1988-tól 2003-ig látta el, 2014 óta a szakosztály elnöke. A Magyar Néprajzi Társaság tagjaként az Anyagi Kultúra Szakosztály titkára volt (1988-1991), 2003-tól tagja a választmánynak és 1990 óta szerkeszti az egyesület tájékoztató folyóiratát, a Néprajzi Híreket. Tagja a Honismereti Szövetségnek, amelyben 2013-tól az egyik alelnöki tisztet tölti be, szerkesztőbizottsági tagja az egyesület folyóiratának, a Honismeretnek.

Születési hely:
Alag

Születési idő:
1949-11-23

Foglalkozás:
Magyarhoni Földtani Társulatnak Tudománytörténeti Szakosztály elnöke, a Honismereti Szövetség alelnöke



Díjak:
Munkáját, tudományos, oktatói és szerkesztői tevékenységét a következő kitüntetésekkel ismerték el : Kiváló Ifjú Technikus (Magyar Állami Földtani Intézet, 1978), Társulati Emlékgyűrű (Magyarhoni Földtani Társulat, 2003), Jankó János-díj (Magyar Néprajzi Társaság, 1991), Bél Mátyás-emlékérem (Honismereti Szövetség, 2011), Ipolyság Díszpolgára (Ipolyság Város Képviselő-testülete, Szlovákia, 2014).