Örvendve jelentjük, hogy Kölcsey Ferenc Himnusz-ának kézirata megvan! Több mint száz évig elveszettnek tartotta az irodalomtörténet. Sokszor és sokan kutattunk évtizedeken át utána. Hasztalan. Az utolsó nyom Nagyváradra vezetett, de a feltevés helytelennek bizonyult. Kölcsey kéziratát elveszettnek kellett tartanunk, megsemmisült, esetleg lappang.
S most jön a szerencsés véletlen. „A zord élet fűszere – mondja Ady.
Közeledik a Himnusz megzenésítésének századik évfordulója (július 2).
Legújabb egyik könyvnapi könyvemben megírtam az Erkel Ferenc által megzenésített Himnusz keletkezésének történetét. Egy társaságban erről beszélgettek s megkérdezték, miért nem közöltem a tanulmány keretében Kölcsey Himnusz-ának kéziratát? Annyival is inkább, mert a könyvben Vörösmarty Szózat-ának kézirata olvasható.
– Azért nem közöltem – feleltem –, mert a Himnusz kézirata nincs meg. Kölcsey kortársait kivéve, talán soha senki se látta.
– Én láttam! – kiáltja a társaságból egy lelkesedő úr.
Csodálkozás ült a vendégseregre. A közbeszóló úr elmondta, mit tud a kéziratról s készségesen felajánlotta, hogy nyomra vezet. Másnapra értesítést kaptam tőle, hogy Móricz Kálmánné, László Magda úrnő lakásán Budapesten, II., Lövőház-utca 22. szám alatt a kéziratot megtekinthetem.
Kezemben tartottam nemzeti imánk szövegének kéziratát. Meghatódva forgattam a papírt. Ott ragyog az élén: „Himnusz, a Magyar nép zivataros századaiból! Cseke, Január 22 d. 1823.” Aztán jönnek a versszakok. Érett, kiírt, gondos, logikus, szép férfi írás. Szent betűk! „Isten áld meg a Magyart” (így egy „d”-vel).
*
Kölcsey Ferenc kézírásán át mintha a magyarságra vigyázó jó Isten szemrebbenése jutott volna el most hozzánk – több mint száz év messzeségéből.
– Isten áld meg a Magyart…
Közli: Papp Viktor
[A szöveg forrása: Új Magyarság, 1944. június 18., 8. old.
A kép forrása: unideb.hu]