I. világháborús emlékmű

A település első köztéri alkotása a Szent István úton álló I. világháborús emlékmű, közkeletű nevén Hősi emlékmű. Dunakesziről az első világháborúban 549-en vonultak be, közülük sajnos 116-an hősi halált haltak. Az ő emlékükre emelte 1928-ban a község lakossága az emlékművet, egyharmad részt közadakozásból, kétharmad részt pedig a földek haszonbéréből. A hősi halottak névsorát az emlékmű két oldalán, márványtáblákon is megörökítették.
Az emlékművet Pongrácz Sigfrid és Reichenberger József készítette realista stílusban. Az alkotás voltaképpen egy szoborcsoport, amely két részre bontható: egy magában álló sebesült katonára, és egy édesanyára két gyermekével. Előbbi alak a soha haza nem térő hősöket, utóbbi alakok pedig a hátrahagyott gyászolókat szimbolizálják. A katona jobb kezében zászlót és a kereszténységet jelképező keresztet tart. Lábainál tölgyfaágak hevernek, a tölgyfa a művészetben az erőt fejezi ki. Az alak öltözéke katonai egyenruha, amelyet a szobrászok olyan finoman kidolgoztak, hogy még a nadrágon lévő sújtások is jól kivehetők. A katona gallérja nyitott, ezzel erőt, és fiatalos lendületet sugároz. Ennek ellenére a szemlélőnek azaz érzése támad, hogy a katona meg fog halni, ezt erősíti a fejen lévő kötés is. Az anya és a fiú és a lány gyermek így nem is lehet más, mint az özvegy és az árvák. Öltözékük a kornak megfelelő, bár az anya figurán látható lepel szinte szent alakká lényegíti át az özvegyet. Ezt a hatást erősíthette, hogy az anya alakon eredetileg korona is volt. Az emlékművön még egy motívum, a koronás címer is megtalálható. Ezen kívül még egy emléktábla tudatja a létrehozók szándékát: "1914–1918 hősei dicső emlékének emeltette Dunakeszi népe 1928".
Az emlékművet a község lakossága azonnal szívébe zárta, hiszen majd minden család érintett volt a mindössze tíz évvel korábban véget ért háborúban. Innentől kezdve itt ünnepelték a március 15-ét és minden május utolsó vasárnapján a Hősök Napját, amelyet 1924-ben iktatott törvénybe az országgyűlés. Ezeken az ünnepélyeken az iskolák testületileg részt vettek, a község cserkész-, levente- és tűzoltócsoportjai, valamint a fúvószenekar ünnepi ruhában vonult fel. A 30-as évek közepéig a községnek volt saját, 20-25 lovasból álló bandériuma is, amelynek tagjait a csikós ruhába öltözött gazdagabb legények adták. Az ünnepségek alkalmával a bandérium is felvonult.
Az emlékművet 1929-ben kerítéssel vették körbe, ezzel nyerte el ma is látható jellegét. 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulójára Pácz Imre helyi kőfaragó felújította a szoborcsoportot. Az emlékművet hosszú évtizedeken át a közelében lévő iskola, akkor Katholikus Elemi Népiskola, majd 1. Sz. Általános Iskola növendékei gondozták. Az ötvenes évektől kezdve elmaradoztak a megemlékezések, majd teljesen eltűntek. A Hősök Napja 2001-től lett ismét emléknap, amelyet néhány éve újra megünnepelnek a Dunakesziek a Hősi emlékműnél, a Szent István Általános Iskola és más iskolák tanulóinak a részvételével.


Alkotó(k):
Pongrácz Sigfrid; Reichenberger József

Cím:
Dunakeszi, Szent István utca

Felavatás ideje:
1928

Anyaga:
műkő

Jellege:
emlékmű

Stílusa:
klasszikus

Formája:
figuratív

Témája:
I. világháború

Vissza az adatbázis nyitólapjára.